Szerző: Juhász Gergely
Cím: Ütközés
Kiadó: 21. század Kiadó
Oldalszám: 336

SPOILERMENTES KRITIKA!

Juhász Gergely bemutatkozó regényére az ütős borító és a cím miatt figyeltem fel. Persze, az sem volt elhanyagolható tény, hogy magyar szerző műve, továbbá a fülszöveg is izgalmas thrillert ígért. Kicsit mást kaptam, mint amit vártam, de végül az idei év egyik legjobb történetéhez lett szerencsém, amelyről már most kijelenthetem, hogy a 2017-es év legjobb magyar regénye számomra.

Shawn Graham tíz évvel ezelőtt a tévé igazi sztárja volt, azonban újév első napján egy autóbaleset végleg kettétörte a karrierjét. Az ütközés során hárman meghaltak, a másik kocsiban ülő nő viszont örök életére járásképtelenné vált. Shawn három, börtönben eltöltött esztendő után új célt tűz ki maga elé: összegyűjt egymillió dollárt, amelyet személyesen fog eljuttatni a tolószékes Martha Tailor által létrehozott alapítványnak, amely a közlekedési balesetet szenvedett családok fájdalmán igyekszik enyhíteni. A férfi útközben egy kávézóba tér be, itt ismerkedik meg Lanával, a fiatal lánnyal, akinek minden vágya, hogy egyszer megjelenhessen a regénye. A lánnyal folytatott beszélgetések, az átélt kalandok során Shawn személyisége is fejlődik, az útjukat keresztező további szereplők – a kávézó tulaja, a tizenéves lány, akinek a barátnője halálos beteg, vagy éppen az orosz maffia kezébe került fickó – pedig bebizonyítják, hogy semmi sem történik véletlenül.

Juhász Gergely 1982-ben született. 1997 óta dolgozik rádiós műsorvezetőként. Két és fél évig volt a Sláger Rádió délutáni sávjának házigazdája, de megfordult az ugyancsak országos lefedettségű NeoFM-nél is. 2013 óta a budapesti székhelyű 89.5 Music FM esti DJ Show-ját vezeti. Az Ütközés az első megjelent regénye, amelyen négy éven keresztül dolgozott, és amely egy trilógia középső darabja is egyben. (A kötet természetesen önmagában is megállja a helyét, a folytatás az itt megismert hősök egy részének a történetét viszi tovább, az előzményregény pedig az itt megismert két tinédzserlányra fog fókuszálni.)

Amit nagyon fontosnak tartok elmondani, mielőtt bármit is írnék a könyvről, az az, hogy nem a hagyományos értelemben vett thrillerről van szó. Ha az olvasó szereti az olyan történeteket, amelyekben különböző emberi sorsokat ismerhetünk meg, és láthatjuk, hogy ezek milyen kihatással vannak a másik ember életére, ezt a regényt imádni fogja.

Juhász Gergely ugyanis olyan erős elsőregénnyel jelentkezett, amellyel szerintem az utóbbi időkben világviszonylatban is csak elvétve találkozik az olvasó. A karakterek roppant erős kidolgozást kaptak, gyönyörű drámai ívet ír le a jellemfejlődésük a történet során. Habár a fülszöveg alapján azt gondolnánk, hogy Shawn a főszereplő, ez nem teljesen helyt álló. Való igaz, hogy leggyakrabban vele találkozunk, de végül Lana lesz az, aki szinte főhősi státuszba emelkedik a regény végére. (Nekem személy szerint ő vált a kedvenc karakteremmé.)

Már önmagában a szereplők életéért is öröm lenne kézbe venni a könyvet, ugyanakkor a történet is csillagos ötöst érdemelne. Elsőre talán könnyűnek tűnik egy ilyen sztori kitalálása, azonban, ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy nem hiába töltött Gergely négy évet a regény megírásával. Egy olyan történetet, ahol minden mindennel összefügg, a legapróbb véletlennek is óriási szerepe lehet valamelyik hős életében, csakis gondos és alapos megtervezés után lehet papírra vetni. A szerző pedig olyan nemes egyszerűséggel vezeti végig az olvasót ezen a két nap alatt lezajló sztorin, hogy egyetlen találkozás, ütközés sem tűnik életszerűtlennek, nem veszíti el a realitását.

És ha mindez nem lenne elég: ami bennem abszolút megragadt, az a mondanivaló. Alapból hiszek abban, hogy az életben semmi nem történik véletlen, hogy minden cselekedetünk kihatással lesz a jövőnkre (akár egy másik életben), hogy engem az ilyen történetekkel meg lehet venni kilóra. És pont jókor olvastam a könyvet, ugyanis egy hosszú ideje tartó lelki vívódáson segített át a hídemberek fogalmának megismertetésével. Ők ugyanis azok, akik egyszer csak megjelennek a semmiből az életünkben, és miután „bevégezték a küldetésüket”, vagyis megtanítottak minket valamire, vagy adtak nekünk valamit, amilyen hirtelen felbukkantak, olyan hirtelen távoznak a színről. Nekem pont erre volt szükségem az adott napokban, és ezzel véglegesen le tudtam zárni egy problémát az életemben. (Persze, ez valószínűleg keveseket érdekel, arra akarok csak kilyukadni, hogy terápiás könyvként is remekül funkcionál a kötet.)

Összességében számomra ez volt az idei év egyik legjobb olvasmányélménye, bízom abban, hogy hamarosan a folytatást is a kezembe vehetem, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok arra, legközelebb mivel lep meg a szerző. Addig is vegyétek, vigyétek, olvassátok ezt a csodát!

Értékelés: 10/10