A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

covers_442545.jpgSzerző: Fredrik Backman
Cím: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb (Och varja morgon blir vägen hem längre och längre)
Fordító: Bándi Eszter
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 96

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Fredrik Backman nevét talán senkinek nem kell bemutatni hazánkban: Az ember, akit Ovénak hívnak megejelenése után az egyik legsikeresebb skandináv szerzőnek számít, akinek bármelyik újdonsága nagy figyelmet követel magának. Mint ahogyan történt ez a mostani Könyvhéten is, amelyen egy kisregénnyel képviseltette magát.

Noah mindennél jobban szereti nagypapáját, akivel nagyon sok közös titkok és emlékük akad. Azonban nagyapa egyre betegebb lesz, már nem emlékszik mindenre ugyanúgy, mint előtte. Elhalványulnak a számok, a sátor, a fiú és az unoka alakja, ugyanakkor felsejlik az igaz szerelem. Fredrik Backman legújabb kisregénye egy különleges szempontból mutatja be az olvasónak az elmúlás, a búcsúzás és egy újbóli találkozás jelentőségét.

Fredrik Backman 1981. június 2-án született Svédországban. Első regénye, a csak Svédországban több mint 600 000 példányban elkelt Az ember, akit Ovénak hívnak 2012-ben jelent meg, és egyből elhozta számára a világsikert. A regény azóta több mint 25 nyelven jelent meg, a történetből készült filmet idén Oscar-djra jelölték a legjobb külföldi film kategóriában. Soron következő regényei (A nagymamám azt üzeni, bocs, Itt járt Britt-Marie) azóta magyarul is megjelentek, legújabb műve az év második felében várható. Backman lelkes blogger is egyben, az írásait az Animus Kiadó blogján követhetjük nyomon.

A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb című könyv valóban egy kisregény, ugyanakkor nem egy könnyed olvasmány. Erre én is csak akkor jöttem rá, mikor kevés idő lévén nekiültem a kötetnek, mondván, ezzel hamar végzek (kisebb méretű, mint a megszokott Backman-regények, nagyobb a betűméret és a sorköz, valamint képek is találhatóak benne), aztán szinte rögtön az elején azon kaptam magam, hogy lassabban haladok a kelleténél. Súlyosak a szavak, a mondatok, amelyekkel megajándékoz bennünket ezúttal a szerző (a korábban megismert humornak most nyoma sincsen), ráadásul - a valljuk be, kissé sablonos - alapötletet egy nagyszerű csavarral sikerült érdekessé tennie. A cím is ezáltal szimbolikussá válik, hiszen a hazajutás új fogalmat nyer olvasás közben. Ahhoz képest, hogy mennyire rövid valójában a történet, tényleg nagyon sok mindenről szól: a búcsúzásról, a felejtésről, az elmúlásról, az apa-fia és a nagyapa-unoka kapcsolatról, a találkozásokról, a viszontlátásról. 

Többet nem tudok és nem is szeretnék mondani a regényről, hiszen felesleges is lenne, inkább csak tiszta szívemből ajánlom mindenkinek.

Értékelés: 10/9