Házirend

covers_448411.jpgJacob Hunt Asperger-szindrómás. A 18 éves fiú teljesen máshogy érzékeli a társadalmi reakciókat, a szociális jelzéseket, mint társai. Ráadásul most a kutyák és a dinoszauruszok után a kriminológia iránt érez nagyfokú érdeklődést.  Ez nagyban megnehezíti az egész Hunt-család életét: anyja, Emma egyedül neveli őt és öccsét, Theo-t, ugyanis a férje, amikor értesült nagyobbik fiuk betegségéről, elhagyta őket. Theo-nak sem könnyű a helyzete: bátyja miatt neki sincsenek barátai, így azzal tölti a szabadidejét, hogy ismeretlen emberek házába tör be, és elcsen egy-két dolgot. Jacob minden héten kétszer terápiára megy a fiatal Jess-hez, aki azonban egy nap nyomtalanul eltűnik. Pár nappal később holtan kerül elő, ráadásul Emma felismeri azt a takarót, amivel a lány holttestét betakarták, ugyanis az volt Jacob kedvenc pokróca. Kétségbeesésében a rendőrséghez fordul, nem is sejtve, hogy mekkora lavinát indít el, amely tönkre teheti az egész család életét.

Jodi Picoult ünnepelt bestsellerszerző az Egyesült Államokban, és hazánkban is nagy olvasótáborral büszkélkedhet. Eddig megjelent regényeivel számos díjat nyert, kötetei rendszeresen vezetik az irodalmi ranglistákat. Nem egy művéből készült filmváltozat (A nővérem húga, Sorsfordítók) vagy színpadi változat, musical (Sorok között). Picoult három gyermekével, férjével, három spánieljével New Hampshire-ben él. Az idén augusztusban megjelent Házirend című regénye korábban elérhető volt magyarul, ezúttal azonban sokkal impozánsabb borítót kapott.


A könyv szerkezete megegyezik a a többi Picoult-regényével: a történéseket több személy elbeszéléseiből ismerhetjük meg, az egyes részek között pedig érdekes bűneseteket olvashatunk (a Törékenynél pl.: receptek voltak. A karakterekkel találkozhattunk már korábban: adott egy család, ahol az egyik gyerek valamilyen betegségben szenved, a testvére pedig ezt nem tudja elviselni. Plusz ott van még a családhoz közel álló szereplő (Oliver), illetve a teljesen kívülálló személy (Rich).

A szereplők azonban, mindennek ellenére közel kerültek a szívemhez: Picuolt-nak sikerült egy olyan anyakaraktert megjelenítenie Emma személyében, akivel abszolút együtt tudtam érezni. Habár, amikor arról beszélt, hogy ha a fia nem lenne Asperger-szindrómás, nem is ő lenne, kísértetiesen hasonlított Charlotte gondolataihoz a Törékenyből.

Ami nagyon tetszett a regényben, az a jogi szál: érdekesek voltak az adatok, a nyomozás menete, a bírósági tárgyalás pedig maga volt a tökély. A büntető törvénykönyv szövegét (a beszámíthatóságot kizáró okokat) a szereplőkkel együtt mondtam minduntalan, anno ezt sikerült elég jól bevésni az agyamba. Persze az nem kizárt, hogy egy olyan olvasónak, akitől a jog a lehető legtávolabb áll, nem lesz annyira érdekes az utolsó 300 oldalon levezetett tárgyalás, de szerintem sikerült izgalmasra kihozni a dolgot. (Ha bár kicsit sokat beszéltek az Asperger-szindrómáról: szegény esküdtek vagy annyira buták voltak, hogy többször el kellett ismételni nekik, vagy Picoult nézte kevésbé intelligensnek az olvasót, hogy az nem fogja fel elsőre a betegséget.)

A magyar kiadásról: a fordítás is tetszett, pörgős, szerkesztési hibáktól viszont nem mentes a könyv (főleg a névelőkkel voltak bajok). A borító meg gyönyörű.

Jodi Picoult: Házirend (House Rules), Athenaeum Kiadó, 2017, ford.: Mallász Rita, 600 oldal

Szólj hozzá!