Katherine a köbön

covers_132555.jpgSzerző: John Green
Cím: Katherine a köbön, avagy a szerelem képlete (An Abundance of Katherines)
Fordító: Rindó Klára és Szabados Tamás
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalszám: 248

SPOILERMENTES KRITIKA

John Green neve sokaknak ismerős lehet, ha máshonnan nem is, de a Csillagainkban a hiba című történet (regény/mozifilm) kapcsán biztosan. A Katherine a köbön a szerző egy korai regénye, amely egy fiú különös világába kalauzolja el az olvasókat.

Colin Singleton fura figura. Nem iszik, nem dohányzik, nem jár bulizni, kiváló tanuló (sőt!), csak egy baj van vele: a lányok mindig dobják őt. És a lányokat minden esetben Katherine-nek hívják. Miután K-19 is szakít vele, Colin és barátja, Hasszán közösen útra kel, hogy együtt megtalálják Colin nagy Heuréka-pillanatát.

John Green 1977. augusztus 24. napján született Indianapolisban. Az írás mellett hivatásos vlogger, újságíró, kritikus, producer és pedagógus, fiataloknak és felnőtteknek is egyaránt ír könyveket. 2006-ban az Alaszka nyomában című első regényével (megjelenés: 2005) megnyerte a Printz-díjat, ezt követte 2006-ban a Katherine a köbön. A köztudatba a 2012-ben megjelent Csillagainkban a hiba kapcsán robbant be, amely szinte azonnal a fiatal korosztály kedvelt olvasmánya lett és a mozikban is hatalmas sikert könyvelhetett el magának. A 2008-as Papírvárosok című könyvéből szintén készült mozifilm, ezenkívül a David Levithannal közösen írt Will & Will című regénye jelent meg magyarul.

Nagyon kíváncsi voltam már John Greenre mint szerzőre, hiszen neve a hazai közegben is ismert. A Csillagainkban a hibával is szemeztem már, de végül úgy döntöttem, hogy egy régebbi művével kezdem az ismerkedést. Nem tudom, hogy a könyv rosszkor, rossz időben talált-e meg, de ennek az elolvasása után nem vagyok benne biztos, hogy kíváncsi vagyok a szerző többi regényére.

Az alapszituáció nem rossz: van egy srác, aki csak azonos nevű lányokkal járt mindeddig. Ebből akár egy humoros sztorit is ki lehetne hozni, de ugyanígy kerekíthető belőle egy dráma is, ahogyan Green tette. Pontosabban a dráma nem is jó szó, mert végül is fiatalok a szereplők, és a célközönség is feltehetőleg a tinédzser korosztály. Habár kimondva nincs, feltehetőleg Colin az autizmus egy bizonyos formájában szenved, megvannak a saját szabályai, gondolkodásmódja is egészen sajátos. Például kiváló memóriája segítségével nagyon könnyen jegyez meg minden apró dolgot, vagy fel akarja állítani a szerelem képletét, amellyel kimutatható, hogy egy pár meddig marad együtt, és ki fog dobni kit végül. 

Még ezzel sem lenne probléma, mert ez mind érdekesen hangzik, de szerintem Green nagyon elcsúszott a kidolgozáson. A kötet felét szinte megszakítás nélkül elolvastam, de már akkor kezdett elveszni az érdeklődésem, amely a végén annyira elapadt, hogy a befejezés nagyon nyögvenyelősen ment (van ugyebár az az alapszabályom, hogy nem hagyok félbe könyvet). Előfordulhat, hogy egy ponton én vesztettem el a fonalat, és nem jött át az üzenet, amit ez a regény hordoz(na), de nekem tipikus olyan történetnek tűnik, ahol maga a szerző sem tudja pontosan, hogy mit is akar átadni. Karakterfejlődést nem igazán láthatunk, hőseink elmennek egy helyre, ott megismerkednek más fiatalokkal, majd visszatérnek a saját életükhöz. (Na jó, elég erősen lecsupaszítva, mert azért történnek dolgok, de azok annyira kiszámíthatóak, hogy szóra sem érdemesek.) Számomra Green Colin jellemét sem tudta igazán erőteljesen átadni, ebben a témában sokkal inkább ajánlom Picoult Házirend vagy Haddon A kutya különös esete az éjszakában című művét.

Értékelés: 10/6