Szerző: S. L. Grey
Cím: Az apartman (The Apartment)
Fordító: Lakatos Anna
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 272

Az Agave Könyvek az utóbbi időben az SFF és a krimi mellett egyre jelentősebb számban ad ki könyveket a pszichológiai thriller és a horror műfajából. Az idei nyár egyik meglepetése S. L. Grey regénye, Az apartman volt, amelyet leginkább egy csöndesen folydogáló, a paranormalitás határmezsgyéjén evickélő történetként lehet jellemezni.

Mark és a nála jóval fiatalabb felesége, Steph barátaik unszolására úgy döntenek, hogy pár napra külföldre utaznak pihenés céljából. Ami igazából rájuk is fér: néhány héttel korábban éjjel símaszkos emberek törtek rájuk, és habár fizikálisan nem érte őket sérelem, a lelki trauma még mindig megviseli őket. Különösen Markot, akinek saját múltjával is meg kell küzdenie, amelyben korábbi házasságából származó lánya életét vesztette. Éppen ezért tűnik jónak a lakáscsere-program, amelyre Steph talál rá az interneten. Párizsba megérkezve azonban nem az a látvány fogadja őket, mint amire számítottak. Az épület gyakorlatilag egy romhalmaz, a szomszédban egy bolond nő lakik, a ház pedig jóval több titkot rejt, mint amennyire elsőnek gondolnák.

Az S. L. Grey álnév a dél-afrikai írópárost, Sarah Lotzot és Louis Greenberget takarja. Mindketten Fokvárosban élnek: Lotz A hármak című regényével 2014-ben viágszerte népszerűvé vált, és azóta is rendkívüli aktivitással alkot – például a lányával Lily Herne-ként YA zombiregény-sorozaton dolgoznak –, és forgatókönyveket is ír. Greenberg Johannesburgban született, vámpírregényekből szerezte a mesterdiplomáját, és valláson túli apokaliptikus fikcióból írta doktori disszertációját. A két szerző egy szemináriumon találkozott, ekkor fedezték fel egymásban a horror iránti rajongásukat. A magyar közönség előtt debütáló Az apartman az ötödik közösen írt regényük.

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a borító és a szlogen („Romantikus utazásból vérfagyasztó rémálom”) elsőre kicsit megtévesztő lehet. Igen, a történet alaphelyzete az, hogy Mark és Steph Párizsba mennek üdülni és az ottani szállásuk tényleg jobban illik horrorfilmbe, semmint romantikus alkotásba, ugyanakkor a helyszín idővel változik, és az apartman más módon, szimbolikus értelemben jut csak szerephez. Így aki arra a tipikus horror-felállásra számít, amikor két ember elmegy egy új épületbe, ahonnan nem tudnak szabadulni, az csalódni fog.

Sajnos azonban nem tudom azt garantálni, hogy mások sem fognak csalódni, ugyanis Az apartman elég lassú történetvezetéssel és kissé unalmas, egysíkú szereplőgárdával dolgozik. Sokaknak bejön ez a vontatottság, amely véleményem szerint leginkább a feszültségfokozás eszköze akart lenni, ugyanakkor az elnevezésben szerepel a fokozni ige, ami itt teljes egészében elmaradt, a történet a végére sem gyorsul fel igazán. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének a regénynek nagyon jó pillanatai, időnként nekem is libabőrös lett a hátam, de ez az állapot nem tartott sokáig. Az viszont szimpatikus volt számomra, hogy a természetfeletti nem kapott akkora teret, amitől teljesen hiteltelenné válna a sztori, így a befejezés, mondhatni, még eredetinek is hatott.

Hasonló módon a szereplők jellemébe is nagyon kevés eredetiség szorult, Mark karaktere szabályszerűen idegesítőre sikerült, Steph jeleneteit legalább élvezet volt olvasni (a történet váltott nézőpontú). Manapság, úgy tűnik, egyre divatosabbá válik olyan szereplőket megtenni regényhősnek, akik leginkább panaszkodnak és imádnak egy helyben toporogni, de a változásokra, vagy a másik megsegítésére már nem képesek.

S. L. Grey nálunk bemutatkozó regényére talán a középszerű a megfelelő jellemző. Nem mondanám rossznak, de kiemelkedően jónak sem. Tipikusan az a könyv, amivel az ember az olvasás ideje alatt jól elvan, de egy hónap múlva már nem igazán emlékszik a történetre.

Értékelés: 10/7