Holttest a fürdőkádban

covers_449156.jpgSzerző: Rhys Bowen
Cím: Holttest a fürdőkádban (Her Royal Spyness)
Fordító: Róbert Pál
Kiadó: Lettero Kiadó
Oldalszám: 416

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Ulpius-ház Kiadó csődjével és egyben A lány a vonaton által elindított pszichothriller-lavinával egyidejűleg jóformán eltűntek a magyar könyvpiacról a könnyed, szórakoztató krimik. Egyedül az Erawan Kiadó volt az, aki átvéve M. C. Beaton két sikersorozatát (Agatha Raisin, Hamish Macbeth) még igyekezett életben tartani a műfaj ezen ágát. Ehhez csatlakozott idén a Lettero Kiadó is, ők egyből két sorozatot is útjára indítottak 2017-ben, ezek közül az egyik Rhys Bowen népszerű sorozatának nyitókötete, a Holttest a fürdőkádban.

Mikor Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie hírül veszi, hogy őt, mint az angol királyi család tagját (igaz, csak a harmincnegyedik a trónöröklési sorrendben és egyébként is szegény, mint a templom egere) férjhez akarják adni, úgy dönt, hogy a kényszerházasságnál nincs semmi rosszabb, így fogja magát és egyedül felköltözik Londonba. Itt szembesül azzal, hogy sem ételt nem tud készíteni magának (pontosabban, először meg is kellene venni azt), a kandallóban a tüzet is neki kell begyújtani, ráadásul az előkelő társaság tagjai könnyen a szájukra vehetik, ha kiderül, kísérő nélkül utazik. Georgiana épphogy meg tudná szokni új életét, amikor a királynő arra utasítja, hogy kémkedjen az egyik trónörökös után. A fiatal lány igyekszik eleget tenni a kérésnek, közben inkognitóban takarítást vállal, és megismerkedik Darcy O’Marával is, a jóképű, ám annál csapodárabb ír nemessel, aki egyből felkelti az érdeklődését. És ha mindez nem lenne elég, egyik nap egy francia nemes holttestére bukkan a saját fürdőszobájában. Pont azéra, aki előtte egy nappal megzsarolta őt és a családját, hogy elveszi az ősi birtokot.

Janet Quin-Harkin 1941-ben született az angliai Bath városában, walesi és angol felmenőkkel is rendelkezik. Az egyetem elvégzése után a BBC-nél kezdett dolgozni. 1976-tól foglalkozik írással, gyermek- és ifjúsági regényeiről is ismert, de az igazán nagy népszerűséget krimijei hozták meg a számára, amelyeket Rhys Bowen néven jelentet meg. A Molly Murphy-sorozat az 1900-as évek elején New Yorkban élő ír bevándorlókról szól, míg az 1930-as években játszódó Royal Spyness szériában (a sorozat nem kapott külön magyar címet) egy trónörökösnő nyomozásainak és csetlés-botlásainak lehetünk szemtanúi. Mindkét regényt többször is jelölték különböző irodalmi díjakra, végül a szerzőnek az Agatha-díjat sikerült bezsebelnie. 2017-ben megjelent első, nem folytatásos regénye is, az In Farleigh Field egy, a II. világháború idején játszódó thriller.

Elsősorban – bár ezt manapság igen ritkán teszem meg –, a magyar kiadást kell dicsérő szavakkal illetnem. Elég csak levenni a polcról a könyvet, a fülszöveg elolvasása nélkül is sejthetjük, hogy milyen típusú regénnyel állunk szemben. Egyfelől a borító (Bohus Csaba és Németh Imre munkája) sokkal ízlésesebb, és lényegre törőbb, mint az eredeti, másrészt a könyv méretéből adódóan is sejthető, hogy egy igazi strandolvasmánnyal van dolgunk. Már ha nem bánjuk, hogy a strandon kicsivel több mint 400 oldalt kell elolvasnunk. Egyedül azt sajnálom, hogy az eredetihez képest a mi változatunk kicsit semmitmondó és átlagos címet kapott, bár elismerem, hogy nehezen lehetett volna lefordítani úgy, hogy az magyarul is jól hangozzon. (Esetleg lehetett volna Őkirályi kémsége, de az lehet túl idegennek hatott volna.)

Szóval, a lényeg: senki ne várjon eget rengető izgalmakat ettől a történettől, különösen azért ne, mert a regény igazából nem is a nyomozásról szól. Elsőre talán riasztó lehet, ha azt mondom, nagyjából a kötet felénél tűnik fel a holttest, hogy aztán még további 100 oldalon keresztül csak a kibontsa az esetet a szerző, míg a cselekmény utolsó egynegyede szól a tényleges elmélkedésről és „nyomozásról”. Idézőjelbe tettem, mert itt nem a szó szoros értelmében vett detektívesdiről van szó, Lady Georgiana még a társaihoz (Agatha Raisin, Daisy, Maisie Dobbs) képest is visszafogottabb, ő igazából csak sodródik az árral, illetve részben önös érdekből igyekszik fényt deríteni a gyilkos személyére. Ami végül nem is okoz akkora meglepetést, mert a regény összes nagyobb fordulata kitalálható előre.

De akkor mégis miért érdemes mégis elolvasni ezt a regényt? Mert, aki szereti a könnyed, humoros történeteket, annak igenis érdemes. A Holttest a fürdőkádban nem akar több lenni, mint amilyennek első látszatra tűnik: egy könnyű kikapcsolódás, lazítás. Olyan könyv, amit az ember akár holtfáradtan is képes a kezébe venni, mert nem igényel túl nagy figyelmet a cselekmény. Az írónő stílusa egyébként is roppant olvasmányos, a szereplői igen színes karakterek, ráadásul egy új világot is megismertet velünk. Persze, azért senki ne vegye komolyan a királyi család tagjait, mert Bowen elég gyakran ad olyan szavakat a szereplői szájába, ami nemhogy az elit, de még a „pórnép” száját sem hagyhatta el közel 100 évvel ezelőtt. Szóval, elég modernek a dialógosok, és azon se csodálkozzunk, ha hölgyek nyíltan beszélnek a szexről. De mindezek eltörpülnek, mert a sztori és a főhős személye annyira magával ragadja az olvasót, hogy könnyen túllépünk az ilyen dolgokon, és ha ez megtörtént, akkor nincs más, mint hátradőlni és élvezni a regényt. 

A regény hossza elsőre kicsit szokatlan lehet ebben a műfajban, de ez senkit ne riasszon el az olvasástól, mert a történet abszolút viszi magával az embert, így könnyedén túllendülünk azon a 400 oldalon. Idén pedig akár jöhet is a folytatás – a sorozat jelenleg a 11. kötetnél jár, van még hova tartanunk bőven.

Értékelés: 10/8