Doppler hazatér

avagy a világ vége, ahogyan ismertük

covers_433131.jpgSzerző: Erlend Loe
Cím: Doppler hazatér, avagy a világ vége, ahogyan ismertük (Slutten på verden slik vi kjenner den)
Fordító: Lőrincz Balázs Bendegúz
Kiadó: Scolar Kiadó
Oldalszám: 344

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Doppler hazatér, avagy elérkeztünk a Doppler-trilógia utolsó részéhez. Nagy utat járt be főhősünk, évekre elvonult a város és a civilizáció elöl a természetbe, összebarátkozott Bongóval, a jávorszarvassal, majd átkelve a határon találkozott két, évtizedekig egymással harcoló szomszéddal. De a kalandok és az utazás ezzel még nem ért véget: a harmadik, befejező kötet is tartogat izgalmakat.

Miután Doppler úgy döntött, hogy visszatér a családjához, megdöbbenve tapasztalja, hogy hűségesnek vélt felesége, Solveig nem is olyan hűséges. Hősünk egy ideig a családi ház mellett álló fenyőről figyeli a vetélytársát, majd egy különös módszerrel gondoskodik annak eltávolításáról. Miután sikeresen visszaköltözik a családi házba, jön a következő nagy kérdés: mihez is kezdjen magával? Munkát vállalni képtelen, így a repülőgépek iránt kezd mutatni fokozottan nagy érdeklődést, majd az internet megszállottjaként eljut a felismerésig: hamarosan itt a világvége. Erre pedig nem árt felkészülni, ám miután a város lakói egyöntetűen kifejezik ellenszenvüket Doppler tevékenysége iránt, a férfi belekóstol a dán pornóipar fortélyaiba is, hogy aztán helyreállított aurával találjon ismételten saját magára.

Erlend Loe 1969. május 24-én született a norvég Trondheimban. Hazája egyik legnépszerűbb írója kezdetben egy színtársulat tagjaként tevékenykedett, majd az Oslói Egyetemen irodalom- és filmtudományt tanult. A koppenhágai Dán Filmművészeti Akadémiát is megjárta, majd végül szülővárosa Művészeti Akadémián fejezte be a tanulmányait. Eddig évei során játszott színpadon, készített rövidfilmeket, oktatófilmeket és videoklipeket, diákévei alatt pedig pszichiátriai ápolóként, helyettesítő tanárként és kritikusként is dolgozott. A nemzetközi irodalmi áttörést az 1996-ban megjelent Naiv.Szuper című kötet hozta meg számára (a magyar kiadás 2003-ban jelent meg először), amelyet azóta több mint húsz nyelvre lefordítottak. Magyarul eddig összesen hét, felnőtteknek szóló regénye és további három gyermekkönyve jelent meg, a 2017-es Könyvfesztiválra pedig elkészült a Doppler-trilógia első részének hangoskönyv-változata is, a regényt Rudolf Péter olvassa fel. Idén a Doppler, az utak királya is megjelenik keménykötésű, felújított kiadásban, ahogyan hangoskönyvben is. 

Az kétségtelen, hogy Erlend Loe a Doppler-sorozat első két kötetével nagyon magasra tette a lécet, minek következtében saját magát állította nehéz helyzet elé, mikor úgy döntött, egy újabb kötettel búcsúztatja el hősét az olvasótáborától. Kétféle elvárásnak is eleget kell tennie: tudjon újat mutatni az olvasóknak, ugyanakkor maradjon is hű az eddigi szemléletéhez. Ha nem is maradéktalanul, de úgy érzem, sikerült megtalálnia az egyensúlyt.

Doppler továbbra is egy különc figura, akit tudunk csodálni, de nevetni is könnyű vele (és nem rajta!). Olvasás közben végig azon gondolkodtam, hogy Loe egyszerűen nem normális (jó értelemben), és természetesen irigylem, amiért ilyen könnyed módon tud társadalomkritikát írni. Mert, ugyanúgy, ahogy az előző két részben, itt is burkoltan megkapjuk a világról és a benne lakó emberekről kialakított véleményt. A figurák többsége most is eltúlzott, karikatúrája, vagy inkább görbe tükre a társadalomban élő egyedeknek. Doppler abszurdabbnál abszurdabb helyzetekbe keveredik/keveri magát, és amikor már azt hinnénk, hogy a szerző ezt nem tudja fokozni, jön a következő fejezet, és kiderül, hogy mégis lehetséges.

Azonban hiába a pergő történet, az olvasmányos stílus és az élénken megfestett karakterek, számomra mégis ez a Doppler-trilógia legkevésbé jól sikerült darabja. Félreértés ne essék, még így is magasan kiemelkedő alkotásról van szó, de az előzmények ismeretének függvényében, nekem bizonyos szempontból csalódás volt a kötet. Doppler figuráját kicsit ellentmondásosnak éreztem a korábbiakhoz képest, még az is lehet, ha azokat nem olvastam volna, a főhős kevésbé lenne szimpatikus. Loe igyekezett hű maradni az eddig kialakított képhez, de időnként sajnos nagyon messzire eltávolodott az eredeti jellemtől. Persze, mondhatjuk, hogy Doppler, ahogyan az emberek többsége is, az évek és az őt ért hatások alatt nagy változáson ment keresztül. Éppen ezért biztosan lesznek olyanok, akiknek ez a kötet jelenti a trilógia csúcsát (ha másért nem is, mert az eddigi leghosszabb Doppler-regénnyel van dolgunk, és az az egy biztos, hogy Dopplerből sosem elég), de akadnak majd olyanok is, akik velem fognak egyetérteni.

Akárhogy is van, a Doppler-rajongóknak ez is kötelező olvasmány, de azok is bátran a kezükbe vehetik, akik még csak most ismerkednek a Loe-életművel. (A regények között nincs összefüggés, olyannyira, hogy a második kötet történéseit szinte teljes egészében figyelmen kívül hagyja a szerző.) Én a magam részéről annyit mondhatok, hogy kimondhatatlanul hálás vagyok, amiért megismerhettem Dopplert, és kíváncsian várom a szerző életművének további darabjait. Szerencsére akad egy pár, magyarul is megjelent példány, ami még olvasásra vár.

Értékelés: 10/8

A szerző magyarul megjelent könyvei:

Doppler-trilógia

Doppler
Doppler, az utak királya
Doppler hazatér

Önálló kötetek

Naiv.Szuper
Elfújta a nő
Vegyesbolti csendes napok
Fvonk

Kurt-trilógia (gyermekregények)

A nagy fogás
A pénz bajjal jár
Kurt híres lesz