Időnként hazudok

covers_445888.jpgSzerző: Alice Feeney
Cím: Időnként hazudok (Sometimes I Lie)
Fordító: Loósz Vera
Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó
Oldalszám: 320

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Ki gondolta volna, hogy az Ulpius-ház 2.0-ként működő Művelt Nép Könyvkiadó a grip lit műfajon belül nem csak a ponyvairodalom közül tud válogatni, hanem egy igazán izgalmas thrillerrel is elő tud állni? Feltehetőleg senki. Éppen ezért Alice Feeney regénye igazi kuriózumnak számít!

Amber Reynolds karácsony másnapján autóbalesetet szenved, minek következtében kómába kerül. Míg magatehetetlenül fekszik a kórházban, felidézi az egy héttel korábban történt eseményeket, amelyek a balesethez vezettek, amelyre azonban ő sem emlékszik tisztán. Mindemellett a történetben fontos szerep jut egy több mint 20 évvel ezelőtt írt naplónak is, amelyek végül elvezetnek a megoldáshoz.

Az Időnként hazudok remek promóciót kapott. A kötet borítóján három egyszerű mondat szerepel: Kómában vagyok. A férjem már nem szeret. Időnként hazudok. Aki bővebb leírást szeretne, az csalódni fog, mert nagyjából a fülszöveg is ennyiből áll. Ez kétségtelenül képes arra, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését, az már más kérdés, hogy az olvasó mennyire akar zsákbamacskát venni. (Annál is inkább, mert a Művelt Nép Könyvkiadó előszeretettel használ hangzatos félmondatokat egy-egy könyv promotálásakor, csak ez általában a minőség teljes hiányát hivatott leplezni.)

Az viszont biztos, hogy Alice Feeney könyve a jobban sikerült regények között helyezkedik el. Eleinte kicsit aggódtam, mert a történet kísérteties hasonlóságot mutat a Tökéletes hazugság című könyvvel, aminek a kritikájánál már megfogalmaztam, hogy az alapszituáció sem a legizgalmasabb téma. Feeney azonban bebizonyította, hogy többet is ki lehet hozni ebből a sztoriból.

Félreértés ne essék: messze nem ez a legjobb regény, amit az utóbbi időben olvastam, a megoldás sem fog mindenkinek tetszeni, de meglepő módon egészen izgalmasra sikeredett ez az egyszerű sztori. A szereplők többsége elég beteg, egyedül talán az nevezhető normálisnak, akiről eleinte senki sem gondolta volna. A cím is érdekes módon kap többféle értelmezést a legvégére, Amber mint mesélő (no meg Feeney íróként) remekül megvezeti az olvasót több soron.

Nehéz többet írni erről a regényről, hiszen mindenfajta további elemzés már spoileres lenne, elrontani más örömét meg nem szeretném. Így inkább csak annyit írok végszóként, hogy aki szereti a lightosabb thrillereket, a félig-meddig csavaros történeteket, az bátran kezdjen bele ebbe is, még akkor is, ha taszítaná a sok hasonló regényben való csalódás.

Értékelés: 10/9