Szerző: Gabriella Eld
Cím: Tapig feketében
Kiadó: Főnix Nova (Főnix Könyvműhely)
Oldalszám: 144

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Gabriella Eld legújabb (kis)regénye a Főnix Könyvműhely egyik új brandjének, a Főnix Novának az egyik debütáló darabja, valamint egy izgalmas, sok lehetőséggel kecsegtető sorozat nem kevésbé izgalmas nyitókötete.

Az Impériumban – vagy ahogyan a hőseink hívják: a Bagolyvárosban – szigorú szabályok uralkodnak. Az elnök utasítására minden Adottsághasználót el kell távolítani a társadalomból, mondván, veszélyesek arra nézve. Amikor Alaska Jones tizenötödik emeleti ablakán szó szerint beesik egy fiú, Igor Blankenschwift, akit a Kormány emberei üldöznek, a két srácnak nem marad más lehetősége, mint közösen menekülőre fogni. Igor – habár maga sem tudja, pontosan miért is akarják elfogni őt –, ha életben akar maradni, kénytelen megbízni a különc Alaskában. A két Adottsághasználó hamarosan ráébred arra, hogy nem csak az ő életük, hanem az egész Impérium veszélyben van egy lázadó őrültnek köszönhetően.

A Főnix Könyvműhely csapata ismét egy magyar szerzővel bővült, igaz, Gabriella Eldnek korábban már olvasható volt egy novellája a Halhatatlanok antológiában. 2016-ban jelent meg első regénye, az Emlékek Jordan számára, az Ikercsavar Krónikák bemutatkozó kötete, amelyet további kettő (Remények Jordan számára, Érzések Jordan számára) követett. A Talpig feketében a Legendák a Bagolyvárosból első része, amely sorozat a szerző elmondása alapján különálló történetekből fog állni, csupán a főszereplőket kell megismernünk.

Amire az első rész tökéletesen alkalmas is. Kapunk pár izgalmas szereplőt, akik kellően egyedeik és színesek ahhoz, hogy egy sorozatot lehessen rájuk építeni. A történetet három karakter szemszögén keresztül ismerhetjük meg: a két Adottsághasználó, Alaska és Igor, valamint utóbbi nővérének, Kasjának a tetoválószalonjában recepciósként dolgozó Chen mesél felváltva.

A Talpig feketében hosszából kiindulva inkább csak kisregény, azonban a szerzőt dicséret illeti, amiért ennek megfelelően is kezeli a történetet. Viszonylag kevés szereplővel találkozunk, de azok megfelelően kidolgozottak, a cselekmény pergős, de mégsem összecsapott, és mindeközben a világfelépítés is működik. Leginkább az amerikai soroaztok pilot-epizódjaihoz tudnám hasonlítani: az olvasó itt kap egy képet arról, hogy milyen vonalon is fog mozogni a sztori, ugyanakkor érezzük, hogy még korántsem árult el mindent a szerző. Legalábbis nagyon bízom benne, hogy a későbbiekben sokkal többet megtudunk az Impériumról, mert a kezdés nagyon ígéretes, és sok lehetőség rejlik a szériában.

A második kötetre roppant kíváncsi vagyok, és nem is csak azért, mert az első is elnyerte a tetszésemet, hanem mert az írónő a Könyvfesztiválon elmondta, hogy a sorozatból egyedül a Talpig feketében a lényeges, hogy elsőként olvassuk, a későbbiekben a sorrend tetszőleges lesz. Ebből arra következtetek, hogy a kötetek epizodikusak lesznek, amit abból az egy szempontból bánnék csak, hogy az én olvasatomban egy nagyon izgalmas szálat kaptunk ebben a részben, amely bár megoldódott a történet végére, de az utóhatása elmaradhatatlan.

Magáról a történetről és a karakterekről nem szeretnék sokat elárulni, ne rontsam mások élményét, de azt még mindenképpen ki kell emelnem, hogy Gabriella Eld stílusa roppant olvasmányos, fiatal kora ellenére nagyon ígéretes. Különösen tetszettek a párbeszédek (a kezdő, illetve a fiatal íróknak általában ez a vesszőparipája, hogy nem képesek életszerű beszélgetést írni), valamint az a finom humor, amely végig átszövi a történetet.

Zárszóként: gratulálok a szerzőnek, és üzenem, hogy jöhet a folytatás! Minél hamarabb.

Értékelés: 10/9