Az Elnökasszony

A bundás választás

covers_458022.jpgSzerző: Homonnay Gergely
Cím: Az elnökasszony – A bundás választás
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES KRITIKA!

Pár évvel ezelőtt lavinaként söpört végig az országon egy facebook oldal, ahol Erzsébetet, a macskát kereste fél Budapest. A cica azóta meg- és jól van, köszöni szépen, a rajongótábor viszont egyre nagyobb. A gazdi meg gondolt egy jót, és megírta könyvben Erzsi gondolatait, ami aztán elég hamar a sikerlisták élén landolt.

A Puszi, Erzsi! egy jópofa, humoros könyv, amely tökéletesen megfelel arra a célra, amire szánták. Megmosolyogtat, kikapcsol, meg lássuk be, a macskák valószínűleg tényleg így vélekednek. Homonnay Gergely, meg persze a gépezet nem pihent, így a már lassan branddé vált Erzsébet nevével fémjelezve újabb két kötet látott napvilágot tavaly év végén.

Az Erzsi bölcsességei a „még egy bőrt húzzunk le erről a macskáról rókáról”-effektus gyönyörű példázata, de azért bíztam benne, hogy Az elnökasszony – A bundás választás című könyvvel visszatérünk az eredeti gyökerekhez. Ami meg is történt, csak sajnálatos módon a kötet már semmi eredetiséget nem tud mutatni.

Ahogy Dancsó Péter is nyilatkozott egyik videójában, amelyben a minőség fogalmát messze elkerülő Feleségek luxuskivitelben második évadát veszi górcső alá, a készítők eleinte nem igazán tudták, mire is fog ráharapni a nép, de miután ez megtörtént, a mostani etapban ezeket lovagolják meg. Ugyanez igaz erre Erzsi második kötetére is. Homonnay ugyanazokat a poénokat lövi el, helyenként többször is, az írások hangvétele egy az egyben hozza a Puszi, Erzsi!-ét, ráadásul a történetek is ismétlődnek.

Persze, továbbra is humorosak ezek az írások, könnyed kis olvasmánynak elmennek – én például a Könyvfesztiválon sorban állás közben olvastam, mert nem igényelt túl nagy koncentrációt –, de aki valami újdonságot vár, az csalódni fog. Az elmesélt sztorik már nem annyira viccesek, az egyetlen pozitívum – és eredetiség –, hogy mindezt egy választási kampányhoz igazítva olvashatjuk.

Szóval, nem rossz ez, de nem is jó. Olyan egynek elmegy. Ettől függetlenül az igazi Erzsi-fanatikusok – gondolom én – imádni fogják, de a legtöbben így is isszák Gergely minden szavát. Ami persze időnként jó, mert a szerző a macskája által fontos dolgokra is felhívja a figyelmet, de egyre többször átesik a ló túloldalára, és olyan stílusban nyilatkozik, amit én már nem tartok sem jópofának, sem komolyan vehetőnek. Ezért is követtem ki az oldalt, és azóta nincs puszi, Erzsi.

Értékelés: 10/6

A szerző eddig megjelent kötetei:

Puszi, Erzsi!
Az elnökasszony
Erzsi bölcsességei