Szerző: Kovács Bálint
Cím: Puszil meg – A zaklatás természetrajza
Kiadó: Libri Kiadó/Bookline Könyvek
Oldalszám: 152

SPOILERMENTES KRITIKA!

Megvallom őszintén, az utóbbi tíz évben – nagyjából ahogyan elkerültem egyetemre – nem igazán néztem tévét, igyekeztem magam távol tartani a bulvárhírektől, a hírességek magánéleti botrányaitól és a média által sugárzott népbutításról. Persze, a legfontosabb történések hozzám is eljutottak, köszönhetően a facebooknak. A zaklatási botrányok is így kerültek a látóterembe, és az utóbbi időben talán egyedül ez a téma volt az, amit úgy-ahogy nyomon követtem, de ennek is az volt az oka, hogy az általam olyannyira kedvelt színház világába gyűrűzött be.

Kovács Bálint, az Index újságírója Puszild meg című könyvében igyekezett minél alaposabban körüljárni a témát. A kötet már a borítójával és a címével felhívja magára a figyelmet, és szerencsére nem is kell csalódnunk a tartalomban sem.

Nehéz lenne kijelenteni, hogy a könyv a zaklatás minden aspektusát számba veszi, mert, ahogyan ez olvasás során is nyilvánvalóvá válik, ez egy roppant bonyolult és szerteágazó probléma. Nem könnyű meghatározni, mi is minősül zaklatásnak, hol húzódik meg a határvonal az esetleg „nyomulás” és a tényleges zaklatás között. Ez leginkább egyéntől függ: valakinek már az zavaró, ha a combjára teszik a kezét, mások azt is könnyedén veszik, ha a feneküket vagy a mellüket dicsérik. Erre Kovács is több soron kitér, és a sorok közül kiolvasható az ő véleménye is. Amivel persze nem szükséges minden esetben egyetérteni – én sem tettem, nem egy témáról egészen máshogy vélekedek, de ettől eltekintve érdekes volt olvasni az ő gondolatait.

Kovács Bálinttal volt egy beszélgetés is a Könyvfesztiválon, ami szintén nagyon érdekes volt – nagy szívfájdalmam, hogy a Kehlmann-dedikálás miatt nem tudtam tovább maradni, pedig lettek volna kérdéseim. A szerző itt elmondta, hogy részben azért is kerültek hozzá ezek a cikkek, mert az Indexnél ő foglalkozik a színházzal, így evidensnek vették, hogy Magyarországon a két egykori színházigazgatóval kirobbanó botrányról is ő tudósítson. Valamint elmondta, hogy a kötet megírásában olyan szakemberek (bírók, pszichológusok) is segítették, akik a problémával nem most szembesültek először, így nekik nagyobb a rálátásuk.

A kötet egyébként szépen végigveszi a botrány kirobbanásának okait, előzményeit, megpróbálja tisztázni a szexuális zaklatás fogalmát, elemzi a reakciókat, és igyekszik több oldalról is megvilágítani mi az igazi probléma. Megszólal elkövető és áldozat is, ahogyan az Amerikával és a nyugattal való összehasonlításra is sor kerül.

Viszonylag rövid a könyv, én legalábbis nagyon szívesen olvastam volna még, de ahogyan Kovács a beszélgetésen is elmondta, lehetne az írása kétszer-háromszor is ilyen hosszú, ugyanakkor neki is meg kellett húzni a határvonalat valahol, de ő is sajnálja, hogy bizonyos témák kimaradtak. Ezekről hosszan lehetne beszélgetni (ahogyan említettem, nekem is lettek volna kérdéseim), talán egyszer, egy másik könyvbemutatón vagy egy kávé mellett majd lehetőségem lesz erre.

Értékelés: 10/9