A Holló hatalmában

covers_323354.jpgSzerző: Patrick J. Morrison
Cím: A Holló hatalmában
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 200

Patrick J. Morrison könyve idén ősszel jelent meg a Főnix Könyvműhely gondozásában. A Nostradamus levelei sorozatban tizenéves gyermekek téren és időn át vándorolnak, hogy megmentsék a jövőt, ám nem mindenki szeretné, ha a dolgok a helyükön maradnának.

A történet kezdete a közeljövőre esik, egészen pontosan, 2022 karácsonyára. Ekkor indul pusztító útjára a később csak Megaviharnak nevezett jelenség, amelyben főhősünk, az akkor kilenc éves Noszter Ádám szüleinek is nyoma vész. Három évvel később a fiú tolvajlásból tartja fenn magát, egészen addig, míg a Kézbesítők el nem kapják őt, és tagjaik közé avatják. Ők azok, akik az időben visszamenve próbálják megmenteni a jövőt azáltal, hogy az ellenséges erők, a Corvus Societes, vagyis a Holló Társaság által tett beavatkozásokat semmissé tegyék, és minden úgy történjen, ahogyan egykor megtörtént. Ádám első útja az 1840-es évekbeli Angliába vezet, Edgar Allan Poe korába, ahol segítenie kell a nagy költő-írónak megtalálnia egy ellopott levelet, amely a jövőben írásra inspirálja. 

Patrick J. Morrison (a hangzatos álnév ismételten magyar szerzőt takar) könyvénél egy pillanatra sem szabad elfelejtünk, hogy gyermekregény, de abból a fajtából, ami kortól függetlenül képes bárki figyelmét lekötni. Én személy szerint legalábbis nagyon élveztem olvasni a történetet, és habár megvannak a maga buktatói a sztorinak, amibe bele lehetne kötni, de ezek mind-mind olyan apró dolgok, amik több említést nem is érdemelnek, mert olvasás közben teljesen el tudtam siklani felettük.

Kezdjük azzal, ami a legjobb tetszett, ez pedig a háttérvilág. A jövőben játszódik, egy nagyon kicsi sci-fi beütése éppen ezért van, de természetesen nem kell túl sok tudományos szövegre gondolni. Sokkal inkább az ragadott meg, ahogyan a szerző az időutazás kérdését kezelte. Alapjáraton szerintem veszélyes egy szerzőnek erre a területre eveznie, főleg egy kezdőnek, hiszen ez annyira bonyolult és nehéz téma, amelybe könnyen bele lehet keveredni. De azt kell mondanom, hogy Morrison ismételten csak állta a sarat, és egy gyermekregényhez mérten kellően kidolgozta. Ott van a Kézbesítők társasága, amely olyan gyerekekből áll, akik még nem töltötték be a tizenhatodik életévüket, ugyanis ekkortól kezdve az emberek időutazása veszélyessé válik, egy-egy ugrás után évtizedeket is öregedhetnek. Az ő feladatuk az, hogy visszatérve az időben biztosítsák, hogy minden ugyanúgy történjen, ahogyan egykor megtörtént, hiszen a legapróbb változás is örökre megváltoztathatja a világ sorsát. Erre jó példa Ádám első küldetése, miszerint segítenie kell Poe-nak, különben a szerző nem írja meg harmadik Dupin-novelláját, Az ellopott levél címűt, és ha ez nem történik meg, a detektívregény műfaja sem kezd el virágozni, és ezek mind-mind egyre nagyobb problémákat generálnak. Meg kell vallanom, hogy a szerző ezzel a kezdéssel nálam nagyon betalált, ugyanis nagy kedvelője vagyok Poe történeteinek, meg úgy általában a kriminek, szóval még kicsit irigykedtem is Ádámra, amiért ilyen kalandokban vehetett részt.

A háttértörténet tehát abszolút bejött, és a kidolgozásra sem lehet sok panaszunk. Egy-két helyen éreztem, hogy a szerző veszélyesebb vizekre evez (például a szabadkőművesek említésénél) és olyan dolgokról ír, amelyek egy kilencéves olvasó számára idegenek. De egyébként maga a stílus nagyon olvasmányos, a leírások és a párbeszédek között is egyensúlyt is kellőképpen jól eltalálta, és a karakterek kidolgozása is (itt ugyancsak hangsúlyoznom kell: gyermekregényhez képest) jól megtörtént. Vannak klisés fordulatok, de ugyanakkor el kell ismernem, időnként még engem is meg tudott lepni egy-két lépéssel. Az adott történet maga lezárt, ugyanakkor marad az olvasóban még kérdés, hiszen a befejezésben, ahol ismét előtérbe kerülnek Ádám szülei - bár más-más helyzetben - újabb szálakat kezdett útjára indítani a szerző.

Én a magam részéről már izgatottan várom a folytatást, mert őszintén szólva régen kerített ennyire hatalmába egy gyermekregény, amely egyben képes volt felidézni bennem azt érzést is, amelyet a tizenegy-kettő éves olvasmányélményeim adtak egykoron. Így hát mindenkit buzdítok arra, hogy karácsonyra, névnapra, születésnapra bátran ajándékozza a kötetet, mert nagyon mellé lőni nem lehet vele.

Értékelés: 10/9