Szerző: Kristina Ohlsson
Cím: Mio Blues (Mios Blues)
Fordító: Erdődy Andrea
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 336

Kristina Ohlssont ma már nem nagyon kell bemutatni senkinek, hiszen egyike azon svéd szerzőknek, akiknek a neve lassan kezd fogalommá válni az olvasók körében. Első regénye 2012 őszén jelent meg hazánkban, és közel két éven belül a teljes Fredrika Bergman-Alex Recht széria kiadásra került. 2014-ben gyermekregényével (Az üveggyerekek) is megismerkedhettünk, amelynek most már folytatásai (Az ezüstfiú, Kőangyalok) is elérhetőek magyar nyelven. A szerző 2015-ben Magyarországon látogatott, ekkor jelent meg a Lotus Blues című regénye, amely a két kötetes Martin Benner-sorozat első része volt. Ennek a sorozatnak a folytatása a Mio Blues.

Ellentétben a szerző korábbi regényeivel, itt a két kötet alkot egy nagy egészet, szervesen összefügg a kettő. Habár a történet elején kapunk egy rövid - három és fél oldalas - összefoglalót a Lotus Blues cselekményéről, annak az elsődleges célja inkább a korábbi olvasmányélmény felelevenítése, és nem az új olvasók képbe helyezése. Éppen ezért, aki még nem olvasta az első részt, annak én is inkább az arról szóló recenziómat ajánlom, semmint az alábbit, amely az előzményekre nézve spoileres tartalmú!

Martin Benner miután visszakapta Lucifer karmaiból halott testvérének lányát, úgy dönt, mindenben követi az ismeretlen maffiavezér utasításait. Balszerencséjére a rendőrség újabb holttestre bukkan - egy olyan férfiéra, aki szintén szoros kapcsolatban állt Martinnal. A férfi egyre inkább elveszíti a bizalmát a világban: már nem tudja, hogy ki az, akire számíthat, és kivel kell óvatosnak lennie. A sors pedig úgy hozza, hogy ha életben akar maradni, akkor meg kell szegnie a Lucifernek tett ígéretét: nem csak az eltűnt Miót kell megtalálnia, hanem rá kell jönnie, ki áll e mögött az egész színjáték mögött. A nyomok a múltba vezetnek, és Martin ekkor még nem is sejti, hogy az ügy sokkal személyesebb, mint ahogyan előre sejtette.

Kristina Ohlsson hetedik krimije is hozza a színvonalat, amelyet megszokhattunk a szerző korábbi műveiben. Bevallom, eleinte fura volt olvasnom a Mio Bluest, hiszen az előző regényt közel másfél évvel ezelőtt vettem a kezembe, sok minden kiment már a fejemből. A szerző kiválóan oldotta meg egyébként ezt a problémát: Martin Benner saját maga meséli el, hogy mi történt korábban, de ezt frappáns módon teszi. A történet szerint egy új újságíró (Karen Viking) kérdezi az egykori ügyvédet az esetről, Fredrik Ohlander jegyzeteit alapul véve. Az írás egyébként különösen jól összefogja a Lotus Blues kesze-kusza szálait, az olvasóban felidézi a korábbi cselekményt, így máris belevethetjük magunkat a történetbe, amely gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az előző véget ért. 

Az új regény középpontjában Mio áll, a sorozatgyilkosnak titulált Sara Texas fia, akit a nő a halála előtt magával vitt az óvodából, és akinek Sara öngyilkossága előtt nyoma veszett. A rendőrségi aktákban sem fotó, sem személyleírás nem található a gyermekről, így Martin nyomozása nem egyszer zsákutcába fut. Főhősünk azonban nem adja fel: sokszor dacolva a törvénnyel és az előírásokkal szabályt szabály hátán hág át, és nem rest magánvállalkozásába régebbi ismerőseit is belevonni. Különösképpen igaz ez Lucy-re, társára és alkalmi szexpartnerére, aki akarva-akaratlanul is részesévé válik a történetnek. Ám az ő kapcsolatuk is fordulóponthoz ér, mikor Martin felfedi előtte sötét múltjának egy titkát, amelyet a nő már nem igen tud megemészteni. 

A cselekményről gyakorlatilag ilyen sejtelmesen (vagy semmitmondóan, kinek mi) lehet csak beszélni, hiszen a két Blues tényleg annyira összefügg, mintha valójában egy kötet lenne. (Egyébként érdekes lehet egy ilyen kiadás is.) És mivel egyetlen regényt sem a közepétől kezdünk el mesélni, meg ajánlgatni, így itt sem tehetek másként. A sztori a továbbiakban is végig pereg, új szereplők és új szálak jönnek be, Martin többek között titokzatos telefonhívásokat kap, ellátogat Mio óvodájába, harcol az őt üldöző rendőrökkel, különösképpen régi ismerősével, Didrikkel, aki látszólag minden erővel azon van, hogy a rács mögött lássa a férfit, végül pedig Martin visszatér oda, ahol minden a kezdetét vette: Amerikába. Újabb fordulatokban aztán végképp nem lesz hiány, a cselekmény még a legutolsó oldalakon is magas fordulatszámon forog, sőt, Ohlsson jó szokásához híven, még az az utolsó bekezdések is tartogatnak meglepetéseket.

Igazából ajánlani ezt a könyvet talán senkinek nem kell: aki olvasta és szerette a Lotus Bluest, az úgy is kézbe veszi ezt a kötetet, aki meg nem, annak tényleg azt ajánlom, hogy azzal a regénnyel kezdje az ismerkedést, mert csak úgy lesz teljes az élmény.

Értékelés: 10/9

A szerző eddig megjelent regényei:

Fredrika Bergman-sorozat:

Mostohák
Elnémítva
Őrangyalok
Az 573-as járat
Dávidcsillagok

Martin Benner-sorozat

Lotus Blues
Mio Blues

Az üveggyerekek-sorozat:

Az üveggyerekek
Az ezüstfiú
A kőangyalok

Egyéb regények:

A kastély titka