A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös

covers_435145.jpgSzerző: Bart István
Cím: A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Oldalszám: 248

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Európa Könyvkiadó az idei Könyvfesztiválra jelentetett meg két, témájában egymáshoz eléggé szorosan kötődő, ám a másiktól teljesen független könyvet. Az egyik jelen cikk tárgya, Bart István kötete, amelynek főszereplője Rudolf koronaherceg, a másik a felesége, Stefánia emlékiratait egybegyűjtő, Császárnénak szántak címet viselő regény.

Habsburg Rudolf neve bizonyára senkinél sem szorul magyarázatra. A magyarok egyik kedves trónörököse méltán vált népszerűvé köreinkben: nem csak különös szeretettel fordult felénk (akár az anyja, Erzsébet), de halálának rejtélye is tovább fokozza a kultuszát. Filmek, musicalek (Elisabeth, Rudolf – Az utolsó csók), könyvek sora foglalkozik az ifjú herceg életével, ám most, több mint 130 évvel később sem sikerült teljesen megfejteni Rudolf igaz személyiségét. Hazaáruló volt? Lázadó? Ezért kellett meghalnia (megölni őt)? Vagy egyszerűen csak a szerelemet választotta, és mikor nem kaphatta meg, végső elkeseredésében önkezével vetett véget az életének? Bart István „szerelmes regénye” a Rudolf halálát megelőző negyvennyolc órával korábbról kezd mesélni. Ám éppúgy, ahogy a történelem, maga a történet is szerteágazóvá válik, így kapunk egy, a filmek és ponyvák idealizált képétől pontosabb jellemrajzot Rudolfról.

Bart István kötete először 1984-ben jelent meg nyomtatásban, a Helikon Kiadó jóvoltából. Feltehetőleg a mostani kiadás annak felújított, kibővített változata, hiszen közel 80 oldallal hosszabb az előzőtől. Bart Istvánt egyébként elsősorban fordításairól tarthatjuk számon, olyan irodalmi nagyágyúknak „kölcsönözte a hangját”, mint F. Scott Fitzgerald (A nagy Gatsby), Breat Easton Ellis (Amerikai Psycho) Ernst Hemingway (Kilimandzsáró hava), Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék, Véres délkörök), vagy éppen Jonathan Franzen (Javítások, Szabadság, Diszkomfortzóna).

A magyar történelemből nagy kedvencem a Habsburgok korszaka, és habár nem állítom magam nagy rajongónak, ha úgy alakul, szívesen olvasgatok Erzsébet, Ferenc József és Rudolf életéről. Igazság szerint pont az Elisabeth musical kapcsán kezdtem érdeklődni a család iránt, egyik korábbi munkámból kifolyólag, ugyanis alaposan bele kellett ásnom magam ebbe az előadásba. Habár ebben viszonylag kevés szerep jut a trónörökösnek, mégis a szerzők a lehető legtöbb információt igyekeztek a nézők számára megadni, ugyanakkor nem foglaltak állást a halálát illetően. Ahogyan nem teszi ezt Bart sem: nem akarja meggyőzni az olvasót az általa igaznak vélt igazságról, ehelyett igyekszik a lehető legtöbb nézőpontból bemutatni az eseményeket. Ezáltal az olvasóra bízza a döntés jogát, szabadon választhatunk a lehetséges opciók közül.

Őszintén, azonban a kötet elején kicsit csalódott voltam. Bart kötete ugyanis az alcímmel ellentétben nem szerelmi regény –az utószóban kiderül, hogy miért is használta ezt a megjelölést -, de még csak nem is szimpla regény. Pontosan nem is tudnám besorolni egyik műfajba sem, mert nem is egyszerű tényirodalom, dokumentumregény. A szerző ugyanis – mintegy szakdolgozatnál – több forrásból is dolgozik, ezeket próbálja meg egy csokorba gyűjteni. A cselekmény nem bonyolult: két nap történéseit meséli el, ugyanakkor elég gyakran tesz kitérőket is. Így kerülhetünk közelebb Rudolf és Vetsera Mária (és talán egy kicsit Stefánia) igazi jelleméhez. A kötet leginkább fotókból, levelekből és a korabeli szem- és fültanúk vallomásaiból, visszaemlékezéseiből építkezik. És mindeközben pontosabb képet kapunk magáról az Osztrák-Magyar Monarchiáról és a politikáról is. Ilyen messziről visszatekintve kissé furcsa volt látni, hogy bizonyos helyzeteket mind a XIX., mind a XXI. században is ugyanúgy kezelnek, (gondolok itt például Rudolf halála valódi okának eltussolására, a bizonyítékok megsemmisítésére – hiszen a császári és királyi család becsületén nem eshet csorba), amelyek csak tovább fokozzák a misztikumot.

Összességében tehát kissé nehezen indult a kapcsolatom ezzel a kötettel, aztán azon kaptam magam, hogy a második felét szinte egyhuzamban olvastam végig, annyira lekötött az egész. A korszak iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlom, de azoknak is, akik még csak most ismerkednek meg a Habsburg-trónörökös személyével. (Habár a kezdők figyelmét felhívom, nagyon sok a történelmi személy, akik között időnként el lehet veszni, ha az ember teljesen ismeretlenül veti magát bele az egészbe.)

Értékelés: 10/8