Ördögi játszmák

covers_406511.jpgSzerző: Angela Marsons
Cím: Ördögi játszmák (Evil Games)
Fordító: Dr. Imre Balázs
Kiadó: General Press Könyvkiadó
Oldalszám: 368

SPOILERMENTES KRITIKA!

Angela Marsons Kim Stone felügyelő eseteit elmesélő könyvsorozatának nyitókötete, az Elfojtott sikoly nekem nagyon bejött, így kíváncsian vártam, mivel lep a soron következő részben. Sajnos a könyvtárban előjegyzést kellett leadni az Ördögi játszmákra, aztán a főnököm is lenyúlta tőlem, szóval viszonylag későn jutottam hozzá. De a várakozás végül megérte, mert ismét egy izgalmas, jól felépített történetet kaptam.

Dr. Alexandra Thorne pszichológus, aki sajátos módszerrel kívánja meggyógyítani a pácienseit. Azonban az egyik betege egy nap gyilkosságot követ el, megbosszulva az évekkel ezelőtt őt ért sérelmeket, míg egy otthon lakója félholtra veri a társát, pusztán azért, mert az megpróbálta felébreszteni. Kim Stone felügyelő egy idő után összeköti a különböző bűnügyi esetek szálait, így jut el ő maga is a neves pszichológushoz. A nőnek erős a gyanúja, hogy dr. Thorne veszi rá a pácienseit arra, hogy gyilkoljanak, de bizonyíték nincs a kezében, ráadásul egy olyan emberrel kell felvennie a harcot, akinek szakterülete a lelkileg sérült személyek. És ha valaki, hát Kim Stone ezek közé az emberek közé tartozik.

A sorozat második része egészen más irányt vett, mint amit az első kötetben kaptunk, amely igazság szerint csak jót tett neki. Angela Marsons meghagyta mindazt, ami jó volt az Elfojtott sikolyban: ismételten nagyon erős karaktereket kapunk, jobban megismerjük Kim múltját, habár még mindig csak a felszínt kapirgáljuk, ahogyan a felügyelő sem enged senkit közel magához, úgy a szerző is roppant keveset árul el főhőséről. Bryant és Kim kapcsolata időnként megmosolyogtató, igazán frappáns párbeszéd jut kettőjüknek, ezáltal a fickót is jobban megismerjük, megkedveljük.

Az Ördögi játszmák legeredetibb pontja Alexandra Thorne. Az elég hamar nyilvánvalóvá válik (ha a fülszöveg még csak sejtet is valamit, akkor is nagyjából az első harminc oldal után világos lesz), hogy a pszichológus a pácienseit manipulálva késztet gyilkosságra, erőszakos cselekedetek elvégzésére embereket. Elhiteti velük, hogy amit tesznek, az jogos és megbocsátható. Eddigi olvasásaim során még nem találkoztam ehhez hasonló esettel, így ez az eredetiség mindenképpen a kötet számlájára írandó. Ezáltal Thorne lesz a címbeli „ördög”,  aki csak rosszra sarkallja az embereket. Kim Stone viszonylag hamar rájön, hogy a nő keze van a dologban, azonban a bizonyítás sokkal nehezebb, mint hinné, ráadásul Thorne remekül ért az emberekhez, így még Kim élete is veszélybe kerülhet, hiszen olyan erőkkel kell felvennie a harcot, amire eddig nem volt felkészülve. Az egyetlen negatívum, hogy számomra hiányzott a miért, a cselekedetek mögött meghúzódó indok. Habár erre is részletesen kitér a regény, hogy egy pszichopata, akinek nincsenek érzelmei, minden ok nélkül képesek gyilkosságra, nekem néhol mégis csak sántított az egész. (De ez lehet csak azt jelenti, hogy nem vagyok pszichopata.)

A történetben egy másik eset is fontos szerephez jut: a pedofília. Rögtön az első fejezetben kapunk egy pofont, amikor Kim és csapata lefüleli az egyik családapát, aki kiskorú gyermekeit kényszeríti közösülésre. Habár ritkán akad a kezembe ilyen témájú könyv, minden egyes alkalommal kifejtem, hogy egy történet lehet bármilyen véres, az nem tud megviselni, azonban ha gyermekbántalmazásról olvasok, az annál inkább tudja nyomasztani a lelkemet. Ez most sem volt másképp, valahol örültem, hogy viszonylag kevesebb szerep jutott ennek a szálnak a regényben, mert számomra ez is éppen eléggé borzalmas volt.

Összességében egy sokkal jobb regényt kaptam, mint amire számítottam (habár az első rész is különösen jó volt), így nagyon bízom benne, hogy a jövőben sem kell csalódnom Marsons regényeiben.

Értékelés: 10/9

A szerző magyarul megjelent regényei:

Elfojtott sikoly
Ördögi játszmák
Egy élet ára
Halálos játék