Szerző: Lovász-Horváth Nikolett
Cím: Vastapsfelelősök – A kulisszák mesterei a színház titkairól
Kiadó: Ad Librum Kiadó
Oldalszám: 184

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Lovász-Horváth Nikolett könyvébe egészen véletlenül futottam bele, azonban – mint színházrajongó ember – azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Igaz, eleinte kicsit féltem is tőle, hogy mennyire lesz bulvár az egész (erre utalt egy félmondat a kiadói fülszövegben), de szerencsére csalódtam: a Vastapsfelelősök egy olyan kötet, amelynek minden sorát élvezet olvasni.

Azt mindannyian tudjuk, hogy mi is pontosan egy színész vagy egy rendező munkája (vagy mégsem? – erről egy kicsit később). De valóban csak rajtuk múlik a siker? Korántsem. Ott van a díszlettervező, a díszletező, a sminkes, a fodrász, a kellékes, a fény- és hangtechnikus, a nézőtéri dolgozó, a jegyértékesítő, a koreográfus, a jelmeztervező, az öltöztető, a súgó, a dramaturg, és talán még sorolhatnánk hosszan azon szakmákat, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy a nézők elégedetten álljon fel egy-egy előadás után. Lovász-Horváth Nikolett könyvében a szakmák legkiválóbbjai, valamint a velük dolgozó színészek és rendezők mesélnek ezekről a területekről, így egészen izgalmas módon tárul fel előttünk a színház csodálatos világa.

Biztosan nem ez az első olyan mű a világtörténelemben, amely a színház kulisszáiról ír, de Magyarországon, a XXI. században mindenképpen hiánypótlónak mondható. Sajnos nem egyszer hallottam olyan kijelentéseket, hogy a színésznek könnyű, csak bemegy a színpadra, elmondja a szöveget, talán egy kicsit játszik is, majd kimegy, és végül learatja a babérokat. Vagy például, hogy a rendező annyit tesz, hogy a próbán elmondja, hogy ki mikor hol jön be, hova áll, majd hol megy ki. Nos, képzelhetjük, ha még ezekről a nyilvánvaló(nak vélt) munkáról így vélekednek páran, mi a helyzet a többiekkel, akik a háttérben munkálkodnak.

A Vastapsfelelősök éppen ezen a szomorú helyzeten kíván változtatni. Sorba veszi, hogy a színház dolgozói pontosan milyen munkát is végeznek, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük, és azt is, hogy nem egyszer valóban rajtuk múlik az előadás sikere. És mindezt roppant érdekes módon, cseppet sem száraz tényirodalomként írja le: a szakmabelieket kérdezi, valamint ismert színészek idéznek fel olyan emlékeket, amelyek az egyes háttérmunkásokhoz köthető, így egy egészen emberi, mégis érthető és átfogó képet kapunk a színház világáról.

Számomra inkább ezekért a történetekért volt érdekes a kötet olvasása, hiszen igazi színházrajongóként és félig-meddig –csinálóként tisztában voltam azzal, hogy mennyi munkával jár egy-egy új bemutató. Amiről sajnos nem ejt ilyen formában szót a kötet, hogy általában pont ők azok az emberek, akik tényleg szeretik a színház világát, hiszen – sajnos – nevetségesen kevés fizetésért dolgoznak keményen, és nem éppen a legjobb időbeosztásban. Ők azok, akik nem a hírnév miatt vágynak a színház közelségére, hanem igazi szerelemből. Ezért is kell őket annyira megbecsülnünk, és ahogyan a kötetben is írja a szerzőnő, időnként hálával gondolnunk rájuk. Mert hiába zseniális egy színész, hiába kiváló egy rendező, az élmény fele akkora sem lenne, ha nem állna mögöttük több tucat ember.

A kötetet ajánlom azoknak, akit kicsit is érdekel a színház világa, de az igazi rajongók vigyázzanak: a szerzőnő olyan átéléssel mutatja be ezeket a munkákat, hogy kedvünk lenne azonnal felmondani a munkahelyünkön, hogy elszegődjünk valamelyik teátrumhoz, mondhatni, bármilyen pozícióra.

Értékelés: 10/10