Darvak vonulása

covers_936600.jpgSzerző: Lisa Ridzén
Cím: Darvak vonulása (Tranorna flyger söderut)
Fordító: Dobosi Beáta
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 352

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Különleges hangvételű kötettel bővült az Animus Kiadó szépirodalmi regényeket felvonultató Klasszisok sorozata: a svéd Lisa Ridzén készülő doktori disszertációjának a férfiasság és az érzelmek kapcsolatát választotta, kutatásának fókuszában pedig Svédország északi részének vidéki közösségei álltak, ahol maga is felnőtt, és jelenleg is él. A Darvak vonulása ötletét azok a feljegyzések adták, amelyeket az élete vége felé közeledő nagyapja gondozói juttattak el a családjához.

A történet főhőse az idős Bo, akinek demens felesége már egy ideje az idősek otthonában él. A férfi makacsul ragaszkodik ahhoz a befőttesüveghez, amelyben neje kendőjét őrzi, hogy ne felejtse el az illatát. Bo a kutyájával, Sixtennel osztja meg magányát, az állandóságba csupán a házi gondozók jövés-menése jelent némi változatosságot. Ahogy azonban a férfi ereje egyre jobban fogyatkozni kezd, Bo fia, Hans úgy gondolja, hogy a kutyának sokkal jobb helye lenne egy másik családnál. A férfi azonban hallani sem akar róla, hogy elveszítse Sixtent, Hansra pedig ellenségként tekint. A teljes magány lehetősége azonban gondolkodásra, emlékezésre készteti: felidézi gyermekkorát, az apjával, később a saját családjával való kapcsolatát, Turéhoz, egykori munkatársához fűződő barátságát, miközben próbálja megőrizni a méltóságát is és megtartani az élete feletti kontrollt.

A Darvak vonulása az öregedés, az elmúlás és a gyász szívbe markoló története, amely egyben kiáltványként és figyelemfelhívásként is értelmezhető. Középpontjában egy idős, magáról egyre inkább gondoskodni nem tudó férfi áll, akinek bár elméje meglehetősen jól, a teste már kevésbé működik. Engem különösen azért is érintett meg a történet, mert közel másfél évvel ezelőtt a saját nagyanyám is hasonló helyzetba került: egészségügyi állapota hétről hétre folyamatosan romlott, míg végül eljutott arra a pontra, amikor már nem lehetett felügyelet nélkül hagyni. Rajta keresztül is szembesültem azzal, hogy milyen érzés lehet az, ha el kell szakadnod az állandóságot és a biztonságot jelentő otthontól, az ismerős környezettől, a(z egyre fogyatkozó) barátoktól. Ridzén pedig mindezeket az érzéséket hitelesen, gyönyörűen, és mégis szívszorító módon jeleníti meg regényében.

5fad5aa1-951b-49b7-861c-d469d5dae09b.webpLisa Ridzén (Fotó: Gabriel Liljevall)

Ugyanakkor nem csak ez volt az egyetlen kapcsolódási pont a regényhez: a történetben fontos szerepet kap az apa-fiú kapcsolat, pontosabban annak a majdnem teljes hiánya. Ez bizonyára nem csak egyetlen generációt érint, de pont a saját korosztályomnál látom és tapasztalom azt, hogy egyre többször válik beszédtémává, és mindaz, amit eddig tabuként kezeltünk, most gejzírként tör felszínre. Én magam tehát a Bo-Hans szállal is teljesen tudtam menni, és azért írom mindkettőjük nevét, mert bár az eseményeket Bo szemszögéből ismerjük meg, a szerző Hans oldalába is enged némi bepillantást, ami pont arra elég, hogy őt is megértsük.

Bo elbeszélését minden fejezet elején a házi gondozók naplóbejegyzései vezetik fel, és ezek nagyjából iránymutatást is adnak, hogy miről olvashatunk a következőkben. Persze, ez leginkább csak a jelenbéli szálra vonatkozik, amellyel párhuzamosan elevenedik meg a múlt az idős férfi visszaemlékezései során. Ez utóbbiaknak hála szinte Bo teljes élettörténetét megismerhetjük, aminek kapcsán nekem sokszor felidéződött John Williams Stoner című regénye. A hasonlóság csak abban rejlik, hogy az a regény is egy átlagemberről szól, aki teljesen hétköznapi életet élt, ám az író ezt a „semmi extra” életet is képes volt úgy elénk tárni, hogy öröm volt olvasni minden egyes sorát. Ridzén műve is ilyen élményt okozott számomra: szinte faltam az oldalakat, és én magam is meglepődtem azon, hogy milyen hamar a könyv végére értem, főleg, hogy közben végig tomboltak bennem a különböző érzelmek.

Az biztos, hogy nálam a Darvak vonulása bevonult 2025 legjobb olvasmányélményei közé, annak pedig kiváltképp örülök, hogy az Animus Kiadó – Virgine Grimaldi Köszi, apu! című regénye után – idén már második alkalommal lepett meg egy ilyen erős történettel.

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!