Szerző: Jo Nesbø
Cím: Doktor Proktor pukipora (Doktor Proktors Prompepulver)
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 260

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A tavaly megalakul Libri Kiadó munkatársai 2012-ben új könyvkiadót alapítottak, Kolibri Kiadó néven. Az ötletes név egyben azt is sugallja, hogy a profilba főleg a gyermek- és ifjúsági könyvek fognak tartozni. Éppen ezért első két kötetük, amelyek a Könyvfesztiválra jelentek meg, a tizenéveseket célozzák meg. Az egyik Vidra Gabriella Tudás Könyvei sorozatának első kötete, a másik az itthon főleg krimijeiről ismert norvég szerző, Jo Nesbø meseregénye.

A kisiskolás Lise azon szomorkodik, hogy legjobb barátnője elköltözött a családjával, így nincs kivel játszania. Hamarosan azonban megérkezik a szomszédba az új család, ahol a legkisebb fiú, Bulle azonnal megkedvelteti magát a lánnyal. Egyik délután megismerkednek doktor Proktorral, a szórakozott tudóssal, aki mindenáron fel akar találni valamit. Most éppen a pukiport, amely kis dózisban legfeljebb nevetésre ösztönzi az embert, de nagy adagban igen veszélyes lehet, ugyanis egészen az űrig repíti használóját. A doktor és a gyerekek hamarosan árusítani kezdik a pukiport, a hirtelen jött sikert pedig sokan megirigylik. Így doktor Proktor és Bulle nem sokára Norvégia legszigorúbban védett börtönében találják magukat, Lise pedig magára marad. Eközben a város csatornáit egy hatalmas anakonda foglalta el, ami szintén veszélyt jelent Oslóra.

Ami igazán felkeltette az érdeklődésemet az a szerző személye volt. Annak ellenére, hogy még nem olvastam egyetlen regényét sem, kíváncsi voltam, hogy egy olyan szerző, akinek krimijei a toplisták élét ostromolják, mit alkot egy teljesen más műfajban, nevezetesen gyerekregényben. Ami talán nem is igazán gyerekeknek való - habár a kiadó 10 éven felülieknek már ajánlja -, mert néhol olyan témákat hoz fel, amelyeket még egy felső tagozatos sem feltétlenül ért meg.

Maga a történet, ahogyan a Guardian is fogalmaz, "teljesen őrült" (ezzel szemben az "elképesztően viccest" vitatnám). Hőseink jobbnál jobb kalandokba keverednek, és a sztori néha olyan fordulatot vesz, amely abszurdsága ellenére mégis jó színben tünteti fel az egészet. Az rögtön látszik, hogy Nesbønek van fantáziája, és ha szabadon engedi, akkor nem kíméli az olvasóit. Elképzelem, ahogyan esténként mesélte a történetet a lányának - merthogy így született a regény -, és a gyerek, ahelyett, hogy álomba szenderült volna, kíváncsi volt a folytatásra.

Meseregény révén a szereplők vagy nagyon jók vagy nagyon gonoszak (ez a két véglet igaz az intelligenciájukra is). Ezzel nincs is semmi baj, mert ezen kívül mindegyik karakter élettel teli, nekem a kedvencem Bulle lett, elképesztő volt, hogy miket és milyen gyorsasággal tudott kitalálni.

A könyv olvastatja magát, felnőttek egy röpke délután kivégezhetik a könyvet. Ebben persze nagy szerepe van - a történet mozgalmassága mellett - a rövid fejezeteknek, a nagy sortávolságnak, a nagyobb betűméretnek és a sok illusztrációnak. (Amik megjegyzem, nekem nem nyerték el a tetszésemet, szerencsére a borító más stílust kapott.)

Viszont nem tudok elmenni azon tény mellett, hogy tényleg ez kell mindenáron a gyereknek, hogy olvasson? A fingás (ezt a szót folyamatosan használja a szerző is) egy természetes folyamat leképződése, minden ember csinálja, de attól függetlenül nem hiszem, hogy ezzel lehet eladni egy könyvet manapság. A történetben van egy rész, amikor az utcán mindenki elvégzi a dolgát a pukipornak köszönhetően, ami elismerem, hogy egy kölyök számára iszonyatosan vicces lehet (én még csak el sem mosolyogtam rajta), de ez engem valahogy mégis kicsit visszatart, hogy a húgom kezébe adjam a könyvet. Arról nem is beszélve, amikor Bulle a lefagyasztott spermáról kezd el beszélni. (Na igen, ennél a résznél kicsit néztem, hogy miket nem hoz fel Nesbø).

Szóval ez inkább olyan félig-meddig felnőtteknek szóló mese, amelyet - kicsit meghúzva - nyugodtan el lehet mesélni a gyerekeknek is, mert azok a kalandok, amelyekbe a hőseink keverednek, tényleg elképesztőek. És az utazás csak most kezdődött el, ugyanis még hátra van legalább két kötet (egyes források szerint a szerző tervezi a negyedik részt).

Értékelés: 10/8