Mostanában nagyon ritkán írok kritikákon kívül más posztokat (sajnos nagyon kevés az az idő, amit a gép előtt tudok tölteni), pedig van egy csomó ötletem, hogy miről írhatnék, ami kapcsán az olvasók is kicsit jobban megismernének, mint embert. Most egy régi barátom, Tibi oldalán nézelődve akadt meg a szemem egy érdekes bejegyzésen, és tisztelettel, de átvettem tőle én is, annyira jópofának találtam az ötletet. A játék lényege, hogy meg kell nevezni azokat a könyveket, amelynek az élményét leginkább hasonlítani tudom egy-egy közösségi médiához. Íme az én listám:

Ha a könyv...

...twitter lenne: (A legrövidebb kedvenc könyv)

Megvallom, ez nehéz kérdés, mert sokszor nem tudom megkülönbözteti a novellát a kisregénytől, a kisregényt a regénytől. Gyakran titulálnak egy 60 oldalas kötetet regénynek, ugyanakkor ennél hosszabb írásokra a novella kifejezést is láttam már. Nem is nagyon olvasok kisregényeket, valahogy nem az én műfajom, ha rövidebb lélegzetű olvasmányra vágyom, elolvasok egy ifjúsági könyvet, egy Simenon-krimit vagy nagy ritkán egy verses kötetet. Így jobb híján Sagan Jó reggelt, búbánat! című könyvét tudom felhozni példának.

...facebook lenne (A könyv, amit mindenki rád akar tukmálni)

Ezt is nehéz mondanom, mert általában saját magam választom ki a könyveket, a környezetemben lévők pedig vagy nem olvasnak, vagy teljesen más műfajban mozognak. Mostanában az egyik barátom nyaggat azzal, hogy Csehov Három nővérét vegyem kézbe (tudja, hogy irtózom az orosz művektől). 

...tumblr lenne (A könyv, amit azelőtt olvastál, hogy "menő" lett volna.)

Kapásból a Harry Pottert mondanám, mert nagyon az elején olvastam, de nem emlékszem, hogy akkoriban mekkora volt körülötte a hype, nem figyeltem a megjelenési híreket és az eladási sikerlistákat. Általában egyébként nem olvasok "menő" könyveket, a Twilight, A szürke ötven árnyalata és a Szent Johanna Gimi is kimaradt nálam (habár az első kettő megvan itthon, de nem visz rá a lélek, hogy belevessem magam). Az utóbbi évekből az Agatha Raisin és a spenótos halálpite című könyvet mondanám (azt a megjelenés után pár nappal már olvastam is), bár ott sejthető volt, hogy nagy siker lesz nálunk.

...mySpace lenne (Egy könyv, amire nem emlékszel tetszett-e vagy sem)

Ahogyan Tibi, én sem tudom teljesen értelmezni a kérdést. Előfordul, hogy egy könyv sztorijára 2-3 hónap elteltével már nem emlékszem (ezért vagyok nagy bajban azokkal a sorozatokkal, amiknek a folytatása évekkel később jelenik meg), de azt általában rémlik, hogy milyen érzés töltött el olvasás közben. Illetve mióta blogolok, többet foglalkozom egy-egy regénnyel, mert közben is jegyzetelek, ha egy fontos gondolat jut eszembe, és a kritikákat is többször átolvasom, mielőtt kiteszem a blogra, vagy ha a szerző egy újabb művéről írok, újra előveszem, hogy viszonyítani tudjak. De mivel muszáj, Joanne Harris kékszeműfiú című könyvét mondom, mert ahogyan emlékszem, arról már olvasás közben sem tudtam eldönteni, hogy nagyon tetszik, vagy nagyon nem. :)

...YouTube lenne (Egy könyv, amit remélsz, hogy egyszer megfilmesítenek)

A legtöbb, amit mondanék, abból már vagy készült film, de nálunk nem mutatták be (Jodi Picoult: Sorsfordítók, Hamish Macbeth-sorozat), vagy már tervbe van a bemutató. Igazából nem is tudnám, hogy örülnék-e neki, ha a kedvencemet filmre vinnék, mert ott volt például Darren Shan Vámpír-krónikája, amit iszonyatosan elcsesztek, vagy a másik nagy kedvencem, Az emlékek őre, aminek már az ajánlójából leszűrtem, hogy elég szabatosan értelmezik a könyvet. Leginkább valamely magyar regény adaptációjának örülnék, de csak akkor, ha normális forgatókönyvvel, rendezővel és szereplőkkel dolgoznának, és nem lenne anyagi gondja sem az elkészítésnek. Így a választásom Frei Tamás A megmentő című könyvére esett. 

...Instagram lenne (Egy könyv, aminek a borítója annyira tetszik, hogy megosztanád.)

Nagyon sok szép borítójú könyvem van, néha az egyszerűség, néha a szín az, ami igazán megfog. (Szóval mondhatnám akár az új típusú Picoult-regényeket, a Coelho-életművet, az Agave bármelyik könyvét - de főleg a Simenon-regényeket! -, az Animus is tud nagyon jókat alkotni a Skandináv krimik sorozatnál, Steve Berry könyveinek a borítóját is imádom, de ugyanígy a Fumaxosok és a Könyvmolyképzősök is iszonyú jó munkát végeznek.) De most egy olyan könyvet mondok, amit kimondottan a borító miatt vettem meg (ritkán vásárlok így, de ez annyira ötletes volt, hogy nem tudtam ott hagyni). Ez pedig nem más, mint José Saramago Vakság című kötete. Szerintem zseniális!

...Goodreads lenne (Egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál)

Jodi Picuolt: Sorsfordítók (Az év eddigi legjobb olvasmányélményét nyújtotta, ha lehetne, kötelezővé tenném.)