Szerző: Kemény Zsófi
Cím: Rabok tovább
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Oldalszám: 280

SPOILERMENTES KRITIKA!

A mai generáció egyik hangjának kikiáltott Kemény Zsófi második regénye egy egyetemistákból szerveződött forradalmár csoport életéről kíván szólni.

Bora, a pszichológus hallgató utolsó vizsgájára készül a nyári vizsgaidőszakban, amikor egy véletlen folytán felvételt nyer a Forradalom2017 névre keresztelt Facebook-csoportba. A fiatalokból álló banda Mátyás király újratemetésének napjára tervezik a tüntetést, amellyel a rendszer (és egy újonnan bevezetett adózási forma) ellen kíván tüntetni. A forradalom ki is robban, a fiatalok azonban nem számolnak a következményekkel. Bora pedig időközben szerelembe esik a Don Giovanni Enne formáció Giójába, a híres rapperbe, aki szintén egy lelkileg sérült kamasz

A fiatal, 1994-ben született Kemény Zsófi egy ifjúsági regény (Én még sosem) és egy verseskötet (Nyílt láng használata) után jelentette meg a Rabok tovább című könyvet. A moly oldalán elég vegyes a regény fogadtatása, sokan a stílust emelték ki a negatívumok közül. A feltöltött idézetek alapján azt hittem, nehéz olvasmány lesz a könyv, azonban ez a félelmem végül nem igazolódott be. Az tény, hogy nem a szokványos szépirodalmi stílus képviselője Kemény, ugyanakkor nem is könnyed, ponyvairodalmat idéző szöveggel dolgozik. Nekem személy szerint tetszett, ahogyan a szavakkal játszik (nem vagyok benne biztos, de valami ilyesmi lehet a slam poetry műfaja is), mert nekem ez ismételten bebizonyította, hogy a magyar nyelv milyen sokszínű és gyönyörű. Tény, hogy a szerző a fiatalokhoz kívánt szólni, amelynek ez az amúgy olvasmányos stílus tökéletesen megfelel.

Amivel nekem inkább zavaró volt, az a történet kuszasága, a motivációk hiánya. Pont a könyv olvasása előtt pár nappal beszélgettem az egyik barátommal, hogy hiába van köztünk csak hét év különbség, már köztünk is van egy generációs különbség (a tizennégy évvel fiatalabb húgomról már nem is beszélve). Én sem szerettem, amikor nekem ezt mondták, de most nekem is meg kell fogalmaznom: a mai fiatalság gondolkodásmódja teljesen különbözik a miénktől (persze, az enyém, meg a szüleimétől). És ez tökéletesen meg is látszik ezen a regényen. Kemény Zsófinak elég volt, hogy leírta, hogy forradalom van, de a mögöttes tartalom abszolút hiányzik.

Ha az ember az 1956-os forradalomról (vagy akár említhetném az 1848-as szabadságharcot is) olvas regényt vagy néz filmet, minden logikusnak és érthetőnek, átérezhetőnek tűnik. Itt pedig pont a motiváció hiányzik. Igen, leírja, hogy a rendszer ellen lázadnak, meg az új adózási törvény ellen, de ez számomra mind édeskevés volt ahhoz, hogy komolyan tudjam venni, hogy ettől forradalom lesz. A reakciók pedig ugyanígy irreálisak, a következmények túlzóak, az pedig számomra egyenesen dühítő, hogy pont a forradalom kirobbantói voltak azok, akik nagy hanggal szólaltak fel a legelején, majd ezt követően (mikor ténylegesen is történik valami), a csapat egy része szépen elmegy vidékre/külföldre. Épp ez, a felelősségvállalás és a következmények végiggondolása, az, ami a szememben hiányzik a mai tinédzserekből, vagy a pár évvel idősebb egyetemistáktól. A nagyfokú liberalizmusnak hála mindenki úgy gondolja, hogy nekik csak jogai vannak, de kötelezettségei nincsenek.

Így összességében negatív érzésekkel csuktam be a könyvet, mert ennél többet, jobbat vártam volna. De biztos vagyok abban, hogy az utánam lévő generáció(k) képviselői között többen lesznek, akiket megérint ez a könyv. A kérdés csak az, hogy ennek lesz-e egyáltalán haszna, vagy tovább ront a helyzeten.

Értékelés: 10/5