Doppler, az utak királya

covers_2774.jpgSzerző: Erlend Loe
Cím: Doppler, az utak királya (Volvo Lastvagnar)
Fordító: Lőrincz Balázs Bendegúz
Kiadó: Scolar Kiadó
Oldalszám: 240

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Én, aki ezt a bejegyzést most írom, egy többnapos és cseppet sem érdekfeszítő továbbképzésen vettem részt, amely végül odáig fajult, hogy nagy unalmamban és végső elkeseredésemben elővettem ezt a könyvet és olvasni kezdtem. Aztán meg alig bírtam visszafogni a nevetésemet, mert ha lehet, Loe még több öniróniával dolgozik, mint az első kötetben, még több abszurd karaktert kapunk. A sorozat második, önállóan is élvezhető része a Doppler, az utak királya címet viseli.

Doppler, aki az egyre nagyobb jávorszarvassal és fiával egyre közeledik a határhoz, hogy végleg maga mögött hagyja a norvég anyaföldet, különös emberekkel ismerkedik meg. Első éjjel egy idős asszonynál száll meg, Maj Brittnél, aki természetesen rögtön bepróbálkozik hősünknél egy laza kis numerával, de miután ez nem jön össze, spanglival kínálja meg. Az öregasszony – akit egyébként férje halála után a bíróság eltiltott a hullámos papagájoktól, miután megnyeste a csőrüket –, szomszédságában pedig egy nem kevésbé különös szerzet él: Von Borring, az egykori cserkész és önjelölt ornitológus, aki élete nagy részében az éjszakáit a szabad ég alatt töltötte. A két szomszéd hosszú évtizedek óta ki nem állhatja egymást, Doppler így egy újabb véresen komoly(talan) háború kellős közepén találja magát

Erlend Loe 1969. május 24-én született a norvég Trondheimban. Hazája egyik legnépszerűbb írója kezdetben egy színtársulat tagjaként tevékenykedett, majd az Oslói Egyetemen irodalom- és filmtudományt tanult. A koppenhágai Dán Filmművészeti Akadémiát is megjárta, majd végül szülővárosa Művészeti Akadémián fejezte be a tanulmányait. Eddig évei során játszott színpadon, készített rövidfilmeket, oktatófilmeket és videoklipeket, diákévei alatt pedig pszichiátriai ápolóként, helyettesítő tanárként és kritikusként is dolgozott. A nemzetközi irodalmi áttörést az 1996-ban megjelent Naiv.Szuper című kötet hozta meg számára (a magyar kiadás 2003-ban jelent meg először), amelyet azóta több mint húsz nyelvre lefordítottak. Magyarul eddig összesen hét, felnőtteknek szóló regénye és további három gyermekkönyve jelent meg, az idei Könyvfesztiválra pedig elkészült a Doppler-trilógia első részének hangoskönyv-változata is, a regényt Rudolf Péter olvassa fel.

Az előző rész kritikájánál is említettem (én, aki ezt a bejegyzést most írom), hogy a Dopplerről nagyon nehéz ajánlót írni. (Persze, ha hivatásos kritikus lennék, akkor biztos könnyebben menne. De nem vagyok, így fenntartom a jogot arra, hogy kijelentsem, piszok nehéz dolgom van.) Erlend Loe pedig tovább fokozza mindezt, mert a második részről jóformán még annyit sem tudok írni. Egyik regényt sem a cselekménye miatt olvassa és szereti az ember, hanem amiatt az optimizmus és jókedv miatt, ami az egész történetet áthatja.

A szerző ugyanis roppant életteli és színes-szagos karaktereket alkotott, ilyen téren nagyban lekörözi még az előző részt is, holott ott sem lehetett erre panasz. Témáját és hangulatát tekintve teljesen más típusú regényt kapunk, és meg kell mondanom, hogy nekem ez most sokkal jobban tetszett, habár a korábbi regényhez képest kicsit gyengébb a társadalmi üzenete. A skandináv alkotásokra (regényekre és filmekre egyaránt) egyébként is jellemző a nagyon erős atmoszféra (legyen szó akár krimiről, akár humoros, akár drámai írásról), de ez az állítás itt most hatványozottan fennáll.

Egész egyszerűen nem lehet nem szeretni a regény szereplőit, annyira jól felépítettek és eredetiek, ahogyan az írói stílus dicséretére is nehezen lehet szavakat találni. Imádtam a csillagozásokat, a külön kitérőket, a recepteket, a cserkész-szabályokat, a párbeszédeket, az író öniróniáját, ahogyan a saját regényeit és a kiadóját kezeli, a filmes hasonlatokat. És persze az a legbosszantóbb, hogy ezekről többet nem is merek írni, mert azzal csak a leendő olvasó élményét rontanám. És külön ki kell emelnem a fordító személyét is: Lőrincz Balázs Bendegúz kiválóan azonosult az íróval, szorgalmasan lábjegyzetelt is, a regény egy pontján pedig egy jópofa humoros beszólást is megengedett magának, ami abszolút ötletes volt.

Zárszóként csak azt tudom mondani (én, aki ezt a bejegyzést most írom), amit az előző résznél is: a Doppler, az utak királyát* el kell olvasnia mindenkinek, hogy átérezze, megértse és jókedvre derítse. Én meg csak arra várok, hogy ez a kötet is kijöjjön keményfedeles változatban, addig marad a könyvtári beszerzés.

*A Doppler, az utak királya címről: A regény kapcsán egyedül a címválasztást tudom negatívumként felhozni, pontosabban kicsit értetlenül állok előtte. Az eredeti cím jelentése szerint a történetben szerepet kapó Volvo teherautóira utal. Az világos, hogy tükörfordítású címmel nem lehetett volna eladni a regényt hazánkban, de ebben az esetben Dopplernek nem sok köze van az utakhoz, meg ha azt vesszük, igazából nem is ő a főszereplő, hanem Maj Britt és Von Borring.

Értékelés: 10/10

A szerző magyarul megjelent könyvei:

Doppler-trilógia

Doppler
Doppler, az utak királya
Doppler hazatér

Önálló kötetek

Naiv.Szuper
Elfújta a nő
Vegyesbolti csendes napok
Fvonk

Kurt-trilógia (gyermekregények)

A nagy fogás
A pénz bajjal jár
Kurt híres lesz