Szerző: Janne Teller
Cím: Gyere (Kom)
Fordító: Weyer Szilvia 
Kiadó: Scolar Kiadó
Oldalszám: 144 

Közel négy év után újabb Janne Teller-regény jelent meg magyarul tavaly. A Semmi, a Minden, a Ha háború lenne nálunk és a Macskaköröm című műveket követően a szerző egyik korai írása látott napvilágot. 

Kint hóvihar tombol, egy könyvkiadó vezetője pedig az irodájában ül. Másnap egy konferenciát beszédet kell tartania az irodalom és a művészet etikai kérdéseiről, éppen ezt fogalmazza, de közben felesége egy vacsorára várja. Aznap délután meglátogatta őt Petra Vinter, aki azt állítja, hogy az egyik sikeres író legújabb regénye - amelyet éppen nyomdába terveznek adni - ellopta az ő történetét, hiszen mindaz a kegyetlenség és erőszak, amit a szerző műve tartalmaz, vele történt meg. A kiadóvezetőnek így nem csak a gondolatait kell összeszednie a nyilvános beszédre, hanem döntést is kell hoznia: megjelentesse a könyvet, vagy sem. 

Az osztrák-német felmenőkkel rendelkező dán Janne Teller 1964-ben született Koppenhágában. Közgazdaságtant és jogot tanult, majd az ENSZ és az Európai Unió gazdasági és politikai tanácsadójaként dolgozott. 1995-ben hagyott fel szakmai karrierjével, hogy teljesen az irodalomnak szentelje magát. Több esszé, novella és tanulmány után 1999-ben jelent meg debütáló regénye, az Odins ø (Odin szigete). Azóta számos sikerkönyvvé vált kötetet publikált. Leghíresebb műve a hazánkban is népszerű Semmi (Intet) című ifjúsági regény, amely súlyos filozófiai, erkölcsi és generációs problémákat bolcolgat. Hatása példátlan volt Dániában: először betiltották az iskolálban, majd elnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját - azóta kötelező olvasmány. Nemzetközileg is bestseller lett: 2008-ban megkapta a legjobb ifjúsági regénynek járó francia díjat (Le Prix Libbylit), Magyarországon pedig Gimesi Dóra adaptálta bábszínpadra - az előadás több mint 10 éve fut teltházzal, nemrég pedig elkészült a bábfilmváltozat is. 

Janne Teller (Fotó: Schiffer Fuchs)

A Gyere Teller ötödik regénye, amely 2008-ban jelent meg Dániában. Habár a történet 14 évvel ezelőtt íródott, aktualitásából semmit sem vesztett, sőt! A mű igazi kamararegény: mindössze egyetlen éjszaka alatt játszódik, fő helyszíne pedig a könyvkiadó vezetőjének irodája. Igaz, cselekményről jóformán nem beszélhetünk, hiszen a Gyere inkább egy filozofikus írás, amelyben nem a való életben történő változások, hanem a lélekben zajló folyamatok játsszák a főszerepet. Ennek ellenére már maga a szituáció is roppant valóságos: tanúi lehetünk a beszéd megszületésének, ám az írás folyamatát mindig megszakítják a férfi elmélkedései, múltba való révedései és jelen életének kérdései. Aki írt már beszédet, beadandót (vagy éppen egy ehhez hasonló recenziót), az tudhatja, hogy minden papírra vetett mondat tucatnyi gondolatot indít el a szerzőjében, így igenis reális az, hogy egy cikk megírása akár több órát is igénybe vehet. Teller tehát ezen a téren is meglepően hitelesen ábrázolja a valóságot, holott ez csak nagyon kis szelete a mű értékének. (Egyébként érdemes a regény befejezése után csak magát a beszédet átolvasni újból, egészen új értelmet kaphatnak a leírt szavak.)

Ahogyan említettem, a Gyere egy filozofikus mű, amely az írásról, az irodalomról és úgy nagy általánosságban a művészetről elmélkedik. Teller rengeteg ehhez kapcsolódó kérdést felvet: Hol húzódik a határ a fikció és a valóság között? Mi az a pont, amellyel már sértjük egy másik ember személyiségi jogait azáltal, hogy a művészet eszközévé tesszük azt? Honnantól számít egy ötlet lopásnak? És végül: mennyivel lenne kevesebb a világirodalom, ha mindezekre tekintettel lennénk? Való igaz, hogy egy önéletrajzi regénnyel nem csak magunkból adunk valamit, hanem a környezetünket is eláruljuk: még ha meg is változtatjuk a neveket, a főbb jellemzőkből az ismerőseink rájöhetnek, kiről is van szó. Ahogyan az is igaz, hogy ha leírunk egy mondatot, senki nem tudja garantálni, hogy azt korábban senki más nem vetette papírra ugyanazokkal a szavakkal és szórenddel. Ez vajon már plagizálás? A világirodalom mára akkora méreteket öltött, hogy szinte lehetetlen eredeti ötlettel előállni, még akkor is, ha maga a szerző valóban úgy gondolja, hogy saját kútfőből írta meg a történetet. Vegyük például akár a regényben is említett Shakespeare-t, aki köztudottan más színdarabok, mondák és valós történelmi események alapján írta meg drámáit, vagy akár Dantét, Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Cervantest, akik szintén a múltra és a jelenükre reflektáltak írásaikban. 

"Mégis a művészet, ha nem is jobbá, de élhetőbbé teszi a világot."

A Gyere nem ad sem választ a feltett kérdésekre és felmentést, megnyugvást sem hoz. Egész egyszerűen azért, mert ezekre a kérdésekre nem lehet pontos választ adni, a művészetet nem lehet keretek közé szorítani, általánosságban definiálni, meghatározni a szabályokat, hiszen mindegyik esetében egyedi ügyről beszélhetünk. Viszont arra kiváló, hogy mi magunk is elgondolkodjunk akár a fentebb felvázolt problémafelvetéseken, akár a felelősség kérdésén (ezt egyébként Teller remekül körbejárja), vagy bármelyik más kérdésen, amely felvetődik bennünk az olvasás során. A mű igazi célja és lényege pedig ez: ha pedig elindul bennünk egy folyamat, akkor már el is érte ezt a célt.

Értékelés: 10/8