Szerző: Marie Aubert
Cím: Ha történne valami (Kan jeg bli med hjem)
Fordító: Pap Vera-Ágnes
Kiadó: Scolar Kiadó
Oldalszám: 128

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A hazánkban is nagy sikert aratott Felnőtt emberek szerzője, Marie Aubert a Ha történne valami című novelláskötetével szó szerint berobbant a kortárs norvég irodalomba, a Scolar Kiadó jóvoltából pedig most végre magyarul is olvasható az írónő debütáló kötete.    

Egy ​túlhajszolt apa megüti a lányát, és arra kéri, ne beszéljen róla senkinek. Egy tizenhat éves lány besurran valakinek a házába. Egy fiatal nő testén zúzódások vannak, és nem tudja eldönteni, hogy ez jó-e neki, vagy sem. Egy férfi a feleségével Dél-Amerikába utazik, hogy örökbe fogadjon egy kisfiút, de legszívesebben az árvaházban lakó egyik kislányt vinné haza, aki azonban túl idős az adoptáláshoz. Aubert novelláskötetének történetei olyan emberekről szólnak, akik kitörni készülnek: barátságból, házasságból és más kapcsolatokból – szereplői a társas magány elől menekülnének. Mindannyian olyasmit csinálnak, amit szégyellnek, miközben ragaszkodnak az elképzeléshez, hogy valami nagyobb jó érdekében cselekszenek. A norvég szerző kilenc történetében egy hajszál választja el egymástól a vágyakozást és a szégyentelenséget a bűntől.

Marie Grønborg Aubert 1979. július 17-én született, jelenleg Oslóban él. Irodalomtudományi diplomát, valamint újságírói képzettséget szerzett, valamint a bergeni Íróakadémián is tanult. Első novelláskötete, a Ha történne valami 2016-ban jelent meg Norvégiában és azonnal hatalmas sikert aratott, több mint 10 000 példányt adtak el belőle. 2018-tól tanácsadóként dolgozik a Kagge Kiadónál, első regénye, a Felnőtt emberek 2019-ben jelent meg. A mű elnyerte a Fiatal Kritikusok Díját, valamint jelölték a Norvég Könyvkereskedők Díjára is.

Marie Aubert (Fotó: oktoberjournal.no)

A kötet egy meglehetősen erős, szókimondó novellával (Megtehetnéd) veszi kezdetét, amellyel egyébként a szerző 2013 tavaszán megnyerte a Vinduet magazin által meghirdetett "Litteratur på Blå" novellapályázatot. Nemcsak bátorsága és szabadszájúsága miatt válik igazán ütőssé ez a mű, hanem mert a szerzőnek ennyi is elég, hogy meggyőzze olvasóját, hogy tökéletesen ismeri a fiatal felnőtt korosztályt és annak lelki világát, hiszen nekem is nem egy ismerősöm jutott eszembe azonnal a történet elbeszélőjéről. A második novella (Carla) főszereplői egy házaspár, akik Spanyolországba utaznak, hogy örökbe fogadjanak egy kisfiút, ám mint kiderül, előbb saját házasságukat, egymás iránti érzelmeiket kellene rendbe tenni. Számomra magasan kiemelkedő volt a Mint egy öreg házaspár című írás, hiszen ez is egy annyira hétköznapi problémát tár az olvasó elé, amely mindannyiunk számára ismerős lehet, akár közvetlenül, akár közvetve tapasztaljuk meg, milyen az, amikor egy barátság sziklaszilárd erősségűnek gondolt falán repedés támad egy párkapcsolat miatt.

Hasonlóan erős A báty címet viselő novella is, amelyben egy tízéves gyermek kénytelen szembenézni azzal a tragédiával, hogy koraszülött kisöccse pár nappal később a világre jötte után életét vesztette. Ennek az írásnak leginkább az emberi oldala fogott meg, hiszen minden sorából üvölt a kétségbeesés és a tenni akarás szándéka, amely azonban nem vezet jó eredményre. Szintén nagy kedvencemmé vált az utolsó előtti, Nagyon klassz lány is, talán a kilenc novella közül ez a leginkább életszagúbb. Hiszen hány olyan ember (hogy nő vagy férfi, az ebből a szempontból lényegtelen) él a földön, mint az elbeszélő nő, aki olyannyira vágyik a szerelemre és a szeretetre, hogy belemegy egy olyan kapcsolatba, ami már első látásra sem vezet sehová? Foggal-körömmel ragaszkodik a vágyott férfiba, rajongása (vagy inkább a szerelembe való kapaszkodása) pedig olyan erős, hogy hazudni is képes, azért, hogy fenntartsa ezt a kényszerállapotot.

Ugyan csak néhány novellát emeltem ki a kötetben szereplő kilenc közül, és írhatnám, hogy teljesen természetes, hogy egy ilyen válogatásban akadnak jobb és kevésbé jobb írások, de az a helyzet, hogy Marie Aubert esetében a leggyengébbnek mondható mű is magas színvonalon született meg. Ritka az olyan novelláskötet, amelyben mindegyik írás ennyire erőteljes lenne, olyan, amit szívünk szerint bármikor újraolvasnánk. Aubert ugyanis annyira tűpontosan ábrázolja korunk társadalmi problémáit és annak alakjait, legyen szó akár a tizen-, huszon- vagy harmincéves korosztályról, hogy mindegyik novellában találhatunk ismerős vonatkozást, kapcsolódási pontot. Több műben is előtérbe kerül a rossz vagy már zátonyra futott házasság, de egyik "eset" sem hasonlítható a másikhoz, így a szerző azt is remekül mutatja be, hogy mennyi elágazása lehet egy kapcsolatnak. Ami viszont mindegyik novellában közös, hogy hősei menekülnek abból a helyzetből, amelyben éppen élnek és amelyben boldogtalanok, de mindannyian óhatják azt, csak éppen nem tudják, hogyan érjék el. 

A Ha történne valami című kötetet a magam részéről kötelezővé tenném minden ember számára, hiszen valóban olyan problémákat mutat be, amely mindnyájunkat érint valamilyen formában, de ezt mégis rendkívül könnyed, olvasmányos stílusban teszi meg.

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!