Szerző: Benedek Szabolcs
Cím: A vérgrófnő
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 452

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Benedek Szabolcs idén útjára indított sorozatának, a Vérgróf-trilógiának a második részét már nagyon vártam, hiszen az első kötet (A vérgróf) számomra igazán kedvessé vált, később pedig volt szerencsém személyesen is találkozni az íróval, akinek a személyében egy nagyon kedves és szerény embert ismertem meg. Beszélgetésünkkor a folytatás már készen volt, akkor éppen a harmadik, befejező köteten dolgozott, és emlékszem, legszívesebben ott helyben kezembe vettem volna a folytatást, ám erre - érthető okokból - nem volt lehetőségem. Most viszont megjelentet nyomtatott formában a mű, így a hozzám hasonló rajongóknak nem kell tovább hiányolni Tituszt és a többi kedves vagy éppen nem túl kedvelt szereplőt.

A második kötet 1916-ban játszódik, abban az évben, amikor már két éve tart a Nagy Háború. Szállási Titusz haditudósítóként dolgozik Az Est nevű lapnál, ebbéli minőségében utazik Kolozsvárra. Egy napon megpillantja régi barátja, Saint-Germain gróf hűséges inasát, Mihályt, és a találkozás felébreszti benne a reményt, hogy újból láthatja a titokzatos férfit. Az elmúlt években - amikor is nagy szerelemben él Tarnóczay Etelkával, aki rövid színházi karrierje után férfiak ágyában kereste meg a mindennapi betevőjét - Tituszt folyamatosan gyötörte az a titok, amit a gróf mesélt neki egy éjjelen az éjszaka teremtményeiről. Ahogy a politika, úgy a vámpírok világa is hatalmas átalakuláson megy keresztül, amelynek részesévé válik több közéleti személyiség is, valamint feltűnik a színen Drakula egyik leszármazottja is.

Nagy kő esett le a szívemről, amikor el kezdtem olvasni a regényt, ugyanis a szememben iszonyatosan súlyos teher volt az író vállán, mert A vérgróf annyira jól sikerült, hogy félő volt, nem tudja megismételni ezt a műveletet, és a folytatás csalódást okoz majd. De elég volt pár oldalt elolvasni ahhoz, hogy tudjam, Szabolcs vette az akadályt, és egy ugyanolyan, ha nem minőségibb alkotást tett le az asztalra. A századeleji hangulat megfűszerezve a misztikummal engem azonnal beszippantott és egészen addig nem eresztett, amíg nem tettem le a könyvet.

Egyfelől jó volt viszont látni az ifjú zsurnalisztát, Szállási Tituszt, Tarnóczay Etelkát, aki most sem hazudtolta meg önmagát, és Saint-Germain grófját, aki legnagyobb sajnálatomra igen kevés szerepet kapott ebben a kötetben. Viszont ennél nagyobb hangsúly helyeződött a korabeli irodalom egyik nagy alakjára, Molnár Ferencre, aki szerves részét képezte a történetnek, és akinek szintén köze lesz a vámpírokhoz (csakúgy, mint Adynak, aki azonban pár oldal erejéig jelenik csak meg a színen). Természetesen nem hiányozhattak az új szereplők sem: Bieber Kristóf, aki révén betekintést nyerhetünk a futball világába, valamint Ágnes, aki afféle önkéntes Buffy módjára pusztítja az éjszaka teremtményeit. És mindemellett Drakula grófról is kapunk egy átfogó képet, amely teljesen megegyezik a korabeli mítoszokkal.

A századeleji hangulat - a boldog békeidőket felváltja a háború okozta komorság - most is a helyén volt, remek érzékkel sikerült megragadnia a szerzőnek. Az irodalmi, a közéleti utalások nagy segítségére válnak az olvasónak, hogy könnyebben bele tudja magát képzelni az 1910-es évek Magyarországába. A történelmi események - lévén, jóval több minden történt ezekben az időkben kezdve a szarajevói merénylettel, Ferenc József halálán át egészen IV. Károly magyar királlyá koronázásig - sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, mint az előző részben.

Dicséret illeti mindenképp a szerzőt, hogy nem csak a történelmi adatoknak, hanem a hiedelmeknek is pontosan utánanézett. Aki jártasabb a vámpírmitológiában, annak nem feltétlen tud újat mondani a könyv az éjszaka teremtményeinek mítoszáról, de mindenképpen jó volt úgy olvasni a regény, hogy Szabolcs minden apróságra kitért. Így többek között azt is megtudhatjuk, hogy miért csak az ezüst van rájuk hatással, hogyan kell szakszerűen elpusztítani egy élőhalottat, valamint a vérfarkasokról szóló legendák is helyet kapnak említés szintén a könyvben.

Már izgatottan várom a folytatást (annál is inkább, mivel itt - ellentétben az első kötettel - nagyon sok szálat elvarratlanul hagyott), és remélem, hogy a trilógia lezárása után is ír még sok-sok ilyen könyvet a szerző, mert kár lenne veszni hagyni egy ekkora tehetséget. És inkább ezt olvassuk, mint a Twilightot.

Értékelés: 10/10