Szerző: Peter Hammarbäck
Cím: A fiú, aki megszöktette az oroszlánokat (Zoopojken)
Fordító: Rózsás Dani
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 320

Újabb szerzővel gazdagodott az Animus Kiadó Feel good sorozata, ráadásul Fredrick Backmann és Catharina Ingelman-Sundberg után ismét egy svéd író humoros, szeretettel teli történetét ismerhetjük meg.

Adam szülei halálát követően hatalmas vagyon örökölt, amelynek köszönhetően – azon túl, hogy soha vissza nem térülő befektetésként támogatja iskolai barátja, David furcsábbnál furcsább ötleteit – olyan munkát tud végezni, amire mindig is vágyott. Évekig dolgozott egy afrikai rezervátumban önkéntesként, majd egy fájdalmas eseményt követően hazatért Stockholmba, ahol a helyi állatkertben helyezkedett el. Adamnak mindenei az állatok, ezért is érinti rosszul, amikor a helyet tragédiák sorozata kezdi érni. Először meghal Dundee, a hím koala, majd őt követik a bekokainozott jávorszarvasok, ráadásul, ha még mindez nem lenne elég, az állatkert új igazgatója, Camilla Stensson elhatározza, hogy az unalmas állatoknak mennie kell, hogy a helyükre a csődbe ment cirkusztól megvásárolt „egzotikus” példányok kerüljenek. Adam azonban tudja, hogy az elefántok, az oroszlánok és gorillák számára nem ideálisak a kifutók, éppen ezért Daviddal és újdonsült barátjával, Natalie-val célul tűzi ki, hogy visszajuttatják őket természetes lakóhelyükre. Ehhez pedig a magyar alvilág lesz a segítségükre

Az 1983-as születésű Peter Hammarbäck számos svéd lapnál (Vi Läser, RES, Tidningen Vi) dolgozott, valamin szabadúszóként Kelet-Afrikában is járt. Életének több kiemelkedő pillanata is az állatokhoz kötődik – többnyire ahhoz, hogyan próbálta meg elkerülni őket, például a pamplonai bikafuttatáson, vagy amikor valamelyik afrikai nemzeti parkban barangolt hátizsákjával. Jelenleg Stockholmban él a családjával. A fiú, aki megszöktette az oroszlánokat az első regénye.

Peter Hammarbäck (Fotó: Christopher Hunt)

Ritkán kezdek ajánlót személyes tartalommal, de ennél a kötetnél fontosnak tartottam kiemelni, hogy az állatkertek mennyire központi részét képezik az életemnek. Még egyetemistaként kezdtem dolgozni egy állatkerti táborban, amelynek a hangulata annyira magával ragadott, hogy idestova 12 éve minden nyáron eltöltök minimum pár hetet ott, így a Fővárosi Állat- és Növénykert mondhatni az egyik otthonommá vált, annyi szép emlék köt oda. Éppen ezért különösen vártam, hogy elolvashassam ezt a kötetet, amely részben az állatkertek fontosságáról is szól, valamint arról, hogy hogyan is kellene működnie.

Tévedés ugyanis, hogy az állatkertek elsődleges célja a látogatók igényeinek kiszolgálása: az állatvédelem és a fajfenntartás mellett mindez csupán másodlagos. Éppen ezt mutatja meg Peter Hammarbäck első regénye is, amelynek első felében többször tanúi lehetünk a pénzorientált új igazgató és az állatokat igazán szerető és tisztelő alkalmazott összeütközéseinek. Ezekből, no meg Adam iskolásoknak tartott foglalkozásaiból sok mindent megtudhatunk nemcsak az állatkertek céljairól, hanem magukról az állatokról is, miközben súlyos veszélyekre is felhívja a figyelmet. Nekem kimondottan tetszett, hogy többször említésre került például a 30 éves Najin és a 19 éves Fatu, a világ két utolsó északi fehér orrszarvúja, akiket szigorúan őriznek a kenyai Ol Pejeta Természetvédelmi Területen, mivel két nőstényről lévén szó már nem képesek szaporodni, így a faj technikailag kihalt.

"…azt állítani, hogy valaki állatvédő, csak mert szeret egy kutyát, kicsit olyan volt, mintha azt mondanánk, hogy aki szereti a kebabot, nem rasszista."

A regény hangulata a komolyabb témák ellenére mégsem válik teljesen keserédessé és/vagy tudományossá, ugyanis Hammarbäck remek humorral és végtelen szeretettel meséli el annak a különleges küldetésnek a történetét, amelynek célja, hogy a cirkuszból az állatkertbe szánt állatokat eljuttassák Afrikába. A fiú, aki megszöktette az oroszlánokat ugyanis az olyan regények farvizein evez, mint Az ember, akit Ovénak hívnak vagy A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (a magyar cím- és borító választás sem véletlen, szinte borítékolható, hogy milyen típusú sztorival van dolgunk). Hammarbäcknél ugyanis minden szereplő (igen, még Camilla is!) igazán szerethető, annyira színesek és élettel telik. Hőseink olykor abszurdabbnál abszurdabb helyzetekbe keverednek, ami részben saját ötleteikből fakad – ezek hatására pedig egy-egy szituáción vagy beszóláson akár hangosan fel is nevethetünk. Annak ellenére, hogy látom a regény apróbb hibáit, azok felett könnyedén szemet tudtam hunyni, a történet remek atmoszférájának, valamint Hammarbäck stílusának köszönhetően.

Adam egy igazán szerethető főhős, olyan, akivel könnyedén tudunk azonosulni. Az állatok iránti szeretete és lelkesedése töretlen, ugyanakkor az emberi kapcsolatai hagynak kívánnivalót maga után. A férfinak kevés igazi barátja van (na jó, az a kevés igazából egy), de amikor megismerkedik Natalie-val, a cirkuszi idomárral egy egészen új világ tárul fel előtte. Pontosabban egy olyan jövő, amelyről már régen lemondott a korábban Afrikában történtek miatt, amelyek nyolc év után is rányomják a bélyegét az életére. Natalie a férfihoz hasonlóan szintén nagy érzelmi intelligenciával és még nagyobb igazságérzettel lett megáldva, éppen ezért nehezen is tudja elfogadni azt a helyzetet, amivel a regény végén szembe találkozik.

"Talán minden állatnak az a legjobb, ha sosem találkozik emberekkel."

Természetesen a remekül megalkotott mellékszereplők is folyamatosan gondoskodnak a jó hangulatról és a vidám pillanatokról. Camilla Stensson például tipikusan az a nő, akivel a való életben soha nem akarnánk találkozni (nemhogy az alkalmazottja lenni), olvasni róla viszont annál inkább. Az állatkert csődtől való megmentésére irányuló kísérleteinél csak David, Adam egyetlen barátja innovatívnak szánt ötletei meredekebbek. Akikre viszont külön büszkék lehetünk, az a magyar alvilág tagjai: ugyanis az állatok szöktetéséhez Zoltán, Gábor és Misi is nagyban hozzájárul (igaz, tetemes összegért). Az pedig, hogy egy elsőkönyves svéd szerző regényében ilyen fontos szerephez jutunk mi, magyarok (még ha gengszterek formájában is), bizony büszkeséggel tölthet el minket.

Mindent összegezve: régen olvastam már ennyire jó hangulatú, mégis komoly mondanivalóval bíró regényt, így részemről nem túlzás azt állítani, hogy Peter Hammarbäck debütálása igen meggyőzőre sikeredett. Reméljük, nem áll meg itt!

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!