Menedék

menedek-borito.jpgSzerző: Ann Aguirre
Cím: Menedék (Enclave)
Fordító: Benes Attila 
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 280

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az az igazság, hogy az elmúlt hónapokban egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy a poszt-apokaliptikus, YA-regények nem az én világom. A rossz emlékű Kezek és fogak erdeje után igyekszem gondosan megválogatni olvasmányaimat, ha ilyen témában nyúlok könyvekhez. A Fumax Kiadó idén ősszel két disztópiás regénnyel is jelentkezett, az egyik Dan Wells frissen megjelent könyve a Partials - Részben ember, a másik Ann Aguirre trilógiájának nyitókötete, a Menedék.

Pikk a föld alatt él az Egyetem névre hallgató enklávé tagjaként. A mikrotársadalmi szinten élő közösségnek meg vannak a maga szabályai, szigorúan rend szerint zajlik az életük: a nemzők az utódokról, az építők a lakhatásról, a vadászok az élelemről gondoskodnak. Pikk a névadó ünnepsége után a vadászok kasztjába kerül, társául pedig a sokak által különcnek vélt Fakót kapja, aki pár évvel korábban érkezett a menedékükbe. Egy felderítés során rájönnek, hogy az általuk csak Korcsoknak nevezett sereg támadásaiban rendszert vélnek felfedezni, ám az enklávé felső vezetése hallani sem akar az elméletükről. Rövid időn belül koholt vádak alapján száműzik Pikket és Fakót, akiknek egyedül kell boldogulniuk a kinti világban, ahol Korcsok, bandázók és a fenti élet rejtelmei és borzalmaz várják őket.

Amikor nekikezdtem a könyvnek, rögtön beugrott Lois Lowry Az emlékek őre című regény, amelyet tizenéves koromban szerettem meg igazán. Abban a regényben is hasonló rend szerint működött a világ: a gyerekeknek a felső vezetés szabja meg, milyen munkával lehetne hasznos tagjai a társadalmuknak, a műveltség pedig keveseknek adatik meg: ott az emlékek, itt a szavak őrzője a "legbölcsebb". Aztán a fent említett Kezek és fogak erdejével sikerült párhuzamot vonnom, ami egy időre elvette a kedvemet az olvasástól, mert nem akartam ebben a regényben is csalódni. 

De szerencsére Aguirre sokkal intelligensebben nyúlt a témához társainál. Egyfelől a világot (legalábbis ami maradt belőle) viszonylag jól felépítette - még ha nem eredeti ötletek alapján. Ha jól vettem ki a sorokból, a menedékeket a régi metrójáratokban építették fel, így lehet feljutni viszonylag könnyedén a fenti világba. A szokásos társadalmi rétegek is megjelennek a regényben: a politikai vezetés elszeparálódik a társadalomtól, folyamatos hazugságokkal próbálják megvédeni az ott lakókat, a kellemetlenkedőket pedig könnyűszerrel félresöprik. A felszínen sem csupa móka és kacagás az élet: az élővilág jóformán kipusztult, az élelmiszerellátást és a fennmaradást erőszak útján képesek csak megszerezni és megtartani.

Pikk karaktere is megfelelően volt megalkotva: abszolút reálisak voltak a cselekedetei, nem éreztem nála a "mindenáron megmentem a világot"-stílust. Egy szóval egy pillanatig sem gondolt magára kiválasztottként, csak sodródott az árral, igyekezett életben maradni, és választ találni azokra a kérdésekre, amelyek évek óta foglalkoztatták. Fakóval való kapcsolata is szép lassan bontakozott ki, külön tetszett, hogy bár beleszőtte a szerző a szerelmi szálat, még sem vált nyálassá az egész, nem ez kapta a hangsúlyt. Ahogy Pikk szép lassan ébredt rá, hogy mit érez Fakó iránt, külön tetszett, ezt nem sok hasonló regényben láttam így ábrázolva.

A Korcsok sem kaptak - hál'Istennek - olyan nagy szerepet, mint vártam, csak mellékszálai voltak a történetnek. Nagyon bíztam benne, hogy nem megy el a szerző teljesen a zombiirányba, de szerencsére nem sok szó esett ezekről a lényekről. Azt meg kifejezetten reményt ad a továbbiakhoz, hogy nem kimondottan zombikról volt szó a regényben, csak egy hozzájuk hasonló lényekről. 

Egy szóval kellemesen csalódtam ebben a regényben, bár ettől nem fog megváltozni a véleményem az ebbe a műfajba tartozó művekről, maximum több esélyt adok egy-két új sorozatnak. Továbbra is fenntartom, hogy ebben a témában túl sok újat nem tudnak a szerzők mutatni (körülbelül, mint a zombiknál), de ha valaki igényesen műveli, az megérdemli a dicséretet és a figyelmet. Aguirre pedig az én mércém szerint kiállta a próbát, és csak nagyon remélni tudom, hogy nem ilyen lesz a világ.

Értékelés: 10/8