Szerző: Jørn Lier Horst
Cím: A Katharina-kód (Katharina-koden)
Fordító: Török Ábel
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 360

Ha beköszönt a március, akkor William Wisting biztosan tiszteletét teszi hazánkban – az Animus Kiadó az utóbbi időben ugyanis mindig kora tavasszal hozza el Jørn Lier Horst sorozatának soron következő részét az olvasóknak. Ezúttal A Katharina-kód című regényt, amely egy igazi „döglött aktás” történet.

William Wisting minden év októberében előveszi egy közel 25 éve megoldatlan ügy aktáját: Katharina Haugennek egyik napról a másik veszett nyoma. A nő semmi mást nem hagyott hátra, mint egy gondosan bepakolt bőröndöt, néhány szál virágot és egy üzenetet, megfejthetetlen kódokkal. Wisting a nő eltűnése óta minden évben felkeresi annak férjét, Martint, hogy beszélgessen vele. A kicsivel több mint két évtized alatt a két férfi kimondatlanul is különös barátságot kötött egymással, amely főleg az éves találkozókra és néhány alkalmas horgászatra korlátozódik. Idén azonban Wisting nem találja otthont Martint, és telefonon sem éri el. Mindeközben a rendőrségre érkezik Adrien Stiller, a Kripos megoldatlan ügyek osztályának nyomozója, aki úgy véli, hogy a Katharina-ügy összefügghet egy másik eltűnéssel: a tizenéves Nadia Kroghnak két évvel Katharina előtt veszett nyoma, a szülők kaptak egy levelet az elrablótól, meg is fizették a váltságdíjat, de a lányukat soha nem látták viszont. A zsaroló által küldött levélen pedig most megtalálták Martin Haugen ujjlenyomatát…

Jørn Lier Horst 1970. február 27-én született Bamble városában. 2004-ben adták ki első regényét és mára Norvégia egyik legjelentősebb krimiszerzőjévé vált. Az eddig 17 kötetből álló William Wisting-sorozatát a legnépszerűbbek között tartják számon. Az író korábban maga is nyomozóként dolgozott Larvikban, így a rendőrség munkáját és a nyomozás menetét regényeiben is igen realisztikusan mutatja be. Magyarországon 2020-ban a Fekete nap című kötetével mutatkozott be, amely a William Wisting-sorozat hetedik része. A Vadászkutyák című folytatás 2013-ban elnyerte a legjobb skandináv kriminek járó Üvegkulcs-díjat. 2016-ban – a Holttér után – megírta a Når ​det mørkner című regényt, amely Wisting fiatalkori nyomozásáról szól, ezt követően tért vissza a jelenkori eseményekhez. A Katharina-kód egyben a „Döglött akták-kvartett” első része is. Magyarországon ezen kívül a gyerekeknek szóló krimisorozata, a 2. számú nyomozóiroda első öt kötete jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában, amely történetekből filmsorozat is készült.

Jørn Lier Horst (Fotó: Nordic Style Mag)

Számomra Jørn Lier Horst sorozata igazán kellemes meglepetés volt, holott nem indult jól a kapcsolatunk. A Fekete nap nem igazán ragadott magával, de kitartottam, és milyen jól tettem, mert most már azt tudom mondani, hogy a William Wisting-széria az egyik legjobb skandináv krimisorozat, amely itthon megjelent. Már az utolsó két kötet (A barlanglakó, Holttér) is nagyon tetszett, a lelkesedésem pedig A Katharina-kóddal sem hagyott alább. Az külön tetszik, hogy bár ez a kötet már a 11. része a sorozatnak, a szerző mégis képes újra és újra meglepni az olvasót. Eddig minden történetbe hozott valami újat, a nyomozás mellett pedig más fontos kérdéseket is boncolgat – és ez nincs másként jelen esetben sem.

Ebben a részben a nyomozóknak nem egy sorozatgyilkos után kell hajtóvadászatot folytatniuk, hanem egy 24, illetve 26 évvel ezelőtti esetre fényt deríteni. Mindkettőben egy-egy nő tűnt el nyomtalanul, az egyetlen összekötő kapocs köztük pedig Martin Haugen személye. Bár a férfi a neje eltűnésekor több száz kilométerre tartózkodott, mégis ő válik az első számú gyanúsítottá, így a regény nagy része arról szól, hogy bebizonyítsák az ő bűnösségét és rájöjjenek arra, hogy mi történt a múltban. A döglött aktás nyomozások igazán izgalmasok (nem véletlen, hogy a skandináv krimikben is egyre többször találkozunk ezzel), Jørn Lier Horst pedig ezt spékelte meg egy látszólag nagyon bonyolult és összetett esettel, ami – annak ellenére, hogy egy nagyon hétköznapi, ezáltal emberi megoldást kap – mindvégig fenntartja a feszültséget.

Tizenegy hónappal a Holttér cselekménye után vagyunk – vagyis Line kislánya lassan egy éves lesz, Wisting pedig próbál jó nagyapa is lenni, de ez nem mindig sikerül neki. Szerencsére fia, Thomas is hazalátogat a katonaságból, így a nyomozó és Line is vissza tud csöppeni a munkába. Merthogy utóbbi újból oknyomozó újságírásba fog, és ezúttal kap is maga mellé egy társat Daniel személyében, akivel közösen dolgoznak a Nadja Krogh-ügyön. Vagyis: ismét párhuzamosan lehetünk tanúi, ahogy mindketten a saját módszereiket felhasználva igyekeznek fényt deríteni az eltűnésre (gyilkosságra?), ráadásul Linéék egy podcast-sorozatot is indítanak az újságban – ez a szál azért is tetszett különösen, mert Jørn Lier Horst látszólag haladni kíván a korral, és egy egyre népszerűbb hírforrást is behoz a történetbe.

Adrian Stiller felbukkanása is üdítő színfoltja a sorozatnak, kell az ilyen vérfrissítés. A Kripos fiatal nyomozója roppant ambiciózus, aki különböző játszmákba is hajlandó belemenni, hogy ezzel elérje a célját. Tettei némely esetben igencsak megkérdőjelezhetők (etikailag mindenképp), de ahogy a történet végén kiderül, bizonyos szempontból maga Wisting is ilyen, csak ő más módszerekkel kíván eredményeket elérni. A két nyomozó látszólag két ellentétes világ, két eszme, de mégis rengeteg közös pont található bennük. Ráadásul Adrian múltjában is akadnak tisztázatlan kérdések, sejtéseim szerint ez lesz a következő kötetek központi szála.

"...attól még lehet jó ember valaki, hogy egyszer komoly bűnt követett el. [...] Élete során mindenki csinál olyasmit, ami valaki másnak rossz. Az emberek nem kedvesek vagy gonoszak, jók vagy rosszak. Nem vagy ilyenek, vagy olyanok, hanem ilyenek és olyanok is."

Ezek mellett a szerző olyan kérdéseket is boncolgat a történet során, minthogy hol siklik félre egy-egy emberi élet, hogy egyetlen aprónak tűnő, ám mégis meggondolatlan tett mennyire meg tudja változtatni a sorsunkat. És láthatjuk azt is, hogy ezek az emberek hogyan küzdenek meg a saját tragédiájukkal – gondolok itt akár Martinra, akár Katharinára.

A Katharina-kód az idei év egyik legjobb skandináv krimi olvasmánya volt számomra – és ezt már most, április elején ki merem jelenteni. Bízom benne, hogy a folytatás legkésőbb egy év múlva megjelenik – de egyáltalán nem bánnám, ha félévente érkeznének az új kötetek, hiszen van mit bepótolni a sorozatból. És ha egyszer utolérjük az eredeti kiadást, jöhetnek az első részek is!

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!