Szerző: Alexander Oetker
Cím: Visszatérés (Retour)
Fordító: Hámori Iván
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 286

Az utóbbi évtizedben főleg – de nem kizárólagosan – a Skandináv krimik sorozatáról ismertté vált Animus Kiadó tavaly két új tematikus sorozatot is elindított. Az egyik a True Crime széria, amelyben olyan köteteket jelentetnek meg, amelyek valós bűneseteket dolgoznak fel (Tarstd a szád!, Isten nevében), a másik sorozat pedig a Cosy Crime – Könnyed krimik nevet viseli, és ahogyan sejthető, ebben olyan regények kapnak helyet, amelyben a minél véresebb és brutálisabb gyilkosságok helyett a hagyományosabb krimi kerül előtérbe. Ez utóbbi sorozatban látott napvilágot a francia származású Alexander Oetker Visszatérés címet viselő regénye is, amely egyben a Luc Verlain főfelügyelő eseteit bemutató széria nyitánya is.

Luc Verlain kényelmes, nyugodt párizsi életét hagyja hátra, amikor kényszerűségből úgy dönt, hogy visszaköltözik szülővárosába, Bordeaux-ba. Apja ugyanis súlyos beteg, az orvosok pedig nem sok időt jósolnak neki, így hát Luc minél több időt szeretne vele tölteni. Kettejük kapcsolata mindig is szoros volt, hiszen a férfi anyja elhagyta a családját – de erről Luc nem szívesen beszél senkinek (nyilvánvalóan a későbbiekben ez a szál is fontos lehet). Ám alighogy a főfelügyelő megérkezik új munkahelyére, máris egy gyilkossághoz riasztják: egy fiatal lány holttestére bukkannak a parton. A gyanú a tizenéves lány gyerekkori barátjára, az arab származású Hakimra terelődik, akit Etxeberria főfelügyelő – az egyetlen, aki riválisként tekint az újonnan érkezett kollégájukra – azonnal őrizetbe is vesz. Ám hiába derül ki elég hamar, hogy Hakim ártatlan, a város lakóit nem lehet meggyőzni ennek ellenkezőjéről, akik saját maguk akarnak igazságot szolgáltatni. Luc-nek és csapatának tehát nem csak a gyilkost kell minél hamarabb megtalálnia, hanem meg kell védeniük egy ártatlan férfit is a rasszizmus gyűlölethullámától.

Alexander Oetker regénye – amely egy eddig hét kötetből álló sorozat első része – a lehető legideálisabb olvasmánynak bizonyult számomra ebben a rekkenő hőségben. A Visszatérés egy igazán könnyed krimi, amely mind a cselekménynek, mind az élvezetes stílusnak köszönhetően olvastatja magát. Oetker megtalálta a tökéletes egyensúlyt: egyszerre tudja élvezetesen bemutatni a bordeaux-i és a párizsi életet (a fővárosba is ellátogatunk a történet második felében), miközben jobban megismerjük főhőseinket és kapunk egy nem túl bonyolult, de mégis fordulatos krimit is. A szerző hangulatteremtésben abszolút megállta a helyét, és bár valószínűleg nem ez volt az elsődleges célja, mégis meghozta a kedvemet ahhoz, hogy egyszer felkeressem azokat a helyeket, ahol a cselekmény játszódik.

Alexander Oetker (Fotó forrása: alexanderoetker.de)

Maga a bűntény jól felépített: miután fény derül a halott lány személyazonosságára, a rendőrség megpróbálja kideríteni, hogy kikkel állhatott kapcsolatban a halálát megelőző időszakban. Ahogyan előre sejthető, Carónak is meg voltak a maga kis titkai, amelyekről a közeli hozzátartozók nem tudtak, a barátok pedig nem akarnak beszélni. A rendőrség néha vakvágányra fut a nyomozás során, de ez így van rendjén, és habár a gyilkos személyére is egy picivel korábban rá lehet jönni, mint ahogyan ténylegesen fény derülne rá, az indíték mindenképpen tartogat meglepetést. Emellett Oetkernek sikerült olyan szereplőket megalkotnia – mind a sorozat állandó hőseire, mind csak az ebben a kötetben felbukkanókra gondolva –, akik valódi hús-vér figurák, és akik pont a hétköznapiságukkal válnak annyira emberivé. Luc például kimondottan szeret jókat enni, és a gyengébb nemet sem veti meg. Miközben Párizsban maga mögött hagyott egy nem teljesen tisztázott kapcsolatot, gyengéd érzelmek kezdik fűzni nyomozótársához, Anouk Filipetti kapitányhoz is, de természetesen nem tud ellenállni más fiatal nőknek sem. Hozzá hasonlóan érdekes karakter még Etxeberria főfelügyelő, aki kezdetben ellességesen fogadja Luc-öt, viszont később az ő kapcsolatuk is árnyalttá válik.

Végezetül ki kell hangsúlyozni azt is, hogy bár a Visszatérés valóban egy igazi cosy crime, Oetker ennek ellenére foglalkozik benne egy igen súlyos témával is. Ez pedig nem más mint a rasszizmus és a migránsok iránti érzett ellenszenv, ami a történet közepetáján csúcsosodik ki. E mellett arra is láthatunk példát, hogy milyen hatásai lehetnek egy elhamarkodott döntésnek vagy a rendőri túlkapásnak, és ha egyszer valakire nagy nyilvánosság előtt vetül a gyanú árnyéka, az ártatlanságát már jóval nehezebb a köztudatba ültetni, hiszen a kétely magja erősebben ver gyökeret, mint a megbocsátásé.

Összességében egy igazán kellemes meglepetés volt számomra ez a regény, így hát talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy várom a folytatást – remélhetőleg, rövidesen olvashatjuk is.

Értékelés: 10/9

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!