Szerző: Maggie Stiefvater
Cím: The Raven Boys - A Hollófiúk (The Raven Boys)
Fordító: Molnár Edit
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 416

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Maggie Stiefvater neve abszolút nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Shiver - Borzongás című kötetével azonnal belopta magát a YA-könyvek szerelemeseinek szívébe, a Kiadónak hála két évvel ezelőtt pedig maga a szerző is ellátogatott hazánkba. A Mercy Falls farkasai után két újabb sorozatának a megjelenéséről kaptunk hírt: a 2008-as Tündérek-trilógia (Lament - A Látó szerelme, Ballada), valamint a 2012-es Holló-tetralógia is felkerülhet a magyar olvasók polcára. 

Blue, a tizenéves leányzó jóslással és egyéb mágikus tevékenységekkel foglalkozó családtagjaival él egy fedél alatt. Anyja egy látó, aki minden évben Szent Márk éjszakáján kimegy a közeli temetőbe, hogy figyelemmel kísérhesse a holtak útját. Ilyenkor azok szellemével találkozik, akik a következő egy évben fognak távozni az élők sorából, így van ideje felkészíteni a város lakóit utolsó idejükre. Lánya minden évben elkíséri, ám ő csak erősítésként van jelen: növeli anyja energiát, hogy az könnyebben tudjon kapcsolatot létesíteni a szellemekkel. Ám most Blue maga is megpillant egy alakot, nevezetesen Gansey-t, az Aglionby iskola tanulóját. A találkozás szinte sokkolja a lányt, ugyanis egy nem látó csak két esetben találkozhat szellemmel: vagy ő az igaz szerelme, vagy ő gyilkolta meg. Blue számára egyik sem jó opció, ugyanis családja kicsi korától állítja: ha megcsókolja igaz szerelmét, a fiú életét veszti.

Az igazat megvallva erre a kötetre a borítója miatt figyeltem fel, valamint a miatt kezdtem bele, hogy Stiefvater könyveit nagyon sokan szeretik, és a szigorúbb bloggerek is jó véleménnyel voltak farkasos trilógiájáról. Ám amikor belekezdtem A Hollófiúkba, őszintén szólva nem igazán értettem, miért is vannak odáig a fiatal szerző könyveiért, amikor ez nem több egy középszerű ifjúsági regénynél. Azután úgy a kötet felénél kezdett minden értelmet nyerni, és rájöttem, hogy amiket én eleinte klisének véltem, az később egy nagyobb, kiszámíthatatlan fordulathoz vezettek. Nehéz tehát úgy írni erről a regényről, hogy ne sokat áruljak el a történetből, mert a kötet második fele tele van olyan csavarokkal, amiktől leesik az olvasó álla, és amitől a regény első felét is át kell értékelnie.

Annyit talán elárulhatok, hogy jelen esetben nem a szokványos YA-regényt kapja az olvasó. Kis túlzással a fülszövegben több a romantikus elem, mint magában a könyvben, vagyis a történetben abszolút nem játszik fontos szerepet a szerelem (Blue jóslatát kivéve), nincsenek szerelmi háromszögek, oldalakon keresztüli nyáladzások és szenvedések. Vannak viszont abszolút reális cselekmények a sok misztikum mellett, ettől pedig jóval közelibbé válik maga a történet, egy-két szereplőben ismerőseinkre, netalán magunkra ismerhetünk. Ezért én bátran ajánlom ezt a könyvet fiúknak is, mert ők is megtalálhatják benne a számukra izgalmas karaktereket, történetelemeket.

A kötetben Blue-n és különös családján kívül fontos szerepet kapnak az Aglionby magániskola tanulói és tanárai. Gansey, a gazdag fiú, akinek múltját és jövőjét is végigkíséri a halál, minden áron meg akarja tudni a Ley-vonalak pontos fekvési helyét, hogy megtalálja a Hollókirályt, aki teljesíti egy kérését. Őt segíti három barátja: a különös és ritkán megszólaló Noah, a hirtelen haragú és néha erőszakos Ronan, valamint a nyomornegyedben élő, ösztöndíjas Adam. Közülük talán utóbbival tud legjobban azonosulni, szimpatizálni az olvasó (legalábbis nekem ő lett a kedvencem): hátrányos helyzete és a nehéz körülmények ellenére lélekben a legtisztább és legjószívűbb karakter, aki csak végső esetben adja fel elveit, de azt is alapos átgondolás után teszi meg. Ugyanakkor mind a négyen igazi hús-vér szereplők, akiket jól kidolgozott az író. 

Tehát maga a történet sokkal többet rejt magában, mint ahogy azt a fülszöveg és az első fejezetek alapján sejteni véljük, így aki szereti az izgalmas, nyomozásokkal és misztikummal teli regényeket, az bátran vegye kezébe ezt a művet. A magyar kiadással egyedül a fordítóra lehet panasz: vannak olyan részek, amelyek az angol szóhasználat miatt nem lehet teljes egészében átadni, ugyanakkor nagyon sok helyen találkoztam szóismétléssel, esetlen mondatokkal, ezeket ki lehetett volna küszöbölni.

Értékelés: 10/8