Jo Nesbø és Jussi Adler-Olsen kétségkívül hazánk legnépszerűbb skandináv krimiírói közé tartoznak. Míg az ígéretes futballistából íróvá és rockzenésszé avanzsálódott norvég szerző sorozata decemberben a tizedik kötettel lezárult, addig a dán "mester" regénye alig egy hónappal a harmadik után jelent meg. 

Jo Nesbø Harry Hole-sorozatát 2006-ban indította útjára a kiadó, ekkor jelent meg az eredetileg harmadikként kiadott Vörösbegy, amit sokan a szerző legjobb művének tartanak. Az elkövetkezendő hét évben sorra jelentek meg az egyes kötetek, aminek következtében a szerző hamar nagy népszerűségre tett szert, így végül tavaly a rajongók az első két részt is kézbe vehették. Az idén tavasszal megjelent Kísértet befejezése minden Hole-olvasót sokkolt, így az ő részükről biztosak lehetünk benne, hogy már nagyon várták a folytatást, a Police-t.
Ha egy rendőrtisztet holtan találnak egy régi, megoldatlan gyilkossági ügy helyszínén, az aligha lehet a véletlen műve. S mivel ez az eset többször is megismétlődik, bizonyossá válik, hogy egy rendőrökre vadászó gyilkos járja Oslo utcáit. Az elkövetés módja minden alkalommal brutális. A média reakciója hisztérikus, a rendőrség pedig tehetetlenül nézi, ahogy egymás után veszíti el legjobb embereit. Mindeközben az egyik városi kórházban egy súlyosan sebesült, kómában fekvő embert igyekeznek életben tartani. Kórtermét rendőrök őrzik, s kiléte szigorú titok…
Újabb sorozatgyilkos a színen, Harry Hole-ra pedig jelenleg nem igazán lehet számítani. Azzal talán nem árulok el nagy titkot (hiszen a rajongók már rájöhettek), hogy a nyomozó életben van, ám az elmúlt több mint tíz év alatt igen csak megváltozott mind testileg, mind lelkileg. Talán nem csoda, hogy az egykor masszív alkoholista és drogfüggő rendőr, aki számtalanszor elhatározta, hogy nem lesz újra függő, annyi brutális gyilkosság felderítése után, mint amennyi neki jutott osztályrészül, más életre vágyik. Éppen ezért dönt úgy, hogy maga mögött hagyja addigi életét, és új helyen kezd neki a változásnak. Az sem okoz nagy meglepetést senkinek, hogy a nyugdíjas évekhez hasonló álom csak álom marad a számára, hiszen nem sokkal később megkeresik volt kollégái a fentebb említett ügyben. Harry úgy érzi két tűz közé keveredett: egyfelől még sosem volt ennyire közel a nyugodt élethez, másfelől egykori munkatársai élete forog veszélyben.
Nesbø újból elbűvöli olvasóit leleményességével és határtalan tűnő, ám végig a realitás talaján maradó fantáziájával. Okosan felépített fordulatok, logikus történetvezetés, izgalmas és életveszélyes kalandok - ez jellemzi a Police-t. Persze, ezek mind igazak a többi Nesbø-könyvre, ám ez a történet mégis más. Kevesebb vér folyik benne, mint mondjuk az előző kötetekben, kevesebb a brutalitás, inkább a késleltetésre helyezi a hangsúlyt a szerző, amivel nagyban hat a pszichénkre is. Számomra érdekes volt látni, hogy mennyit fejlődött a szerző stílusa a Denevérember óta (hiszen azt alig egy évvel ezelőtt olvastam), és talán furcsa ezt kijelenteni, de mintha két teljesen különböző ember munkáját tartanám a kezembe (annak ellenére, hogy tisztán felismerhető ek mindkettőn a szerző védjegyének számító történetvezetési elemek).
Maga a befejezés, a sorozat lezárása meghatóra sikerült, ismételten elveszítünk valakit, a gyilkos indítéka pedig valahol megindító és megérthető. És hogy mit hoz a jövő? Az biztos, hogy Hole nem lesz több kötet főszereplője (a közeljövőben legalábbis), viszont nem sokára megjelenik a szerző álnéven írt, eddig két kötetből álló története, amit remélhetőleg magyarul is olvashatunk majd. 
Jo Nesbø: Police, ford. Petrikovics Edit, Animus Kiadó, 2013, 528 oldal, 3990 Ft

A kiadó másik nagy karácsonyi dobása bűnügyi regények terén a dán Jussi Adler-Olsen eddig öt kötetes pszicho-krimi sorozatának negyedik része, A 64-es betegnapló. A több mint 25 országban megjelent dán Döglött aktáknak is titulálható könyvek nem véletlenül olyan népszerűek Magyarországon. A szerző biztos kézzel nyúl az emberi lélekkel kapcsolatos kérdésekhez, alaposan megvezetve ezáltal az olvasókat.
A bántalmazás és az erőszak mindennaposnak számított azon a félreeső dán szigeten, amely kényszerű lakhelye volt szellemi fogyatékosnak ítélt nőknek, de prostituáltaknak is. Amikor Rita Nielsen első ízben lépett a szigetre, egy olyan dráma részese lett, amely 55 évvel később a megoldatlan ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztály eddigi legbonyolultabb esetéhez vezetett. A nyomtalanul eltűnt prostituált irattári anyagát tüzetes vizsgálat alá veszik, így Carl, Rose és Assad hamarosan rájönnek, hogy a nő egykori eltűnése egy súlyosan törvénysértő ügy része, amely nyilvánvalóan azóta is folytatódik. Amikor pedig mélyebbre kezdenek ásni, egy rendkívül hidegvérű ellenfél jelenik meg a színen.
A sorozat egyik erőssége a remekül eltalált karakterek. Carl, a magának való, rossz magánélettel rendelkező nyomozó és Assad, az arab férfi párosa gondoskodik a bűnügyek felderítéséről és időnként a humorról is. Mindkettőjük tudása szükségeltetik, ha meg akarják oldani az esetet, sőt, talán ebben a kötetben Assad válik az igazi főszereplővé. Kettejük munkáját segíti Rose, akinek nagy hasznát veszik a több mint fél évszázados bűntény felderítésében. Az egyik napjainkban (pontosabban a 2010-es évben), a másik pedig a XX. század második felében.
A történet ismételten logikusan van felépítve (kissé unalmas ezt leírnom minden egyes skandináv kriminél, de a műfaj megköveteli a logikát, és ha már északi barátaink ilyen remekül művelik, kénytelen vagyok megemlíteni), ugyanakkor jóval többről van itt szó. Hasonlóan az előző kötetekhez vagy Karin Alvtegen könyveihez, Adler-Olsen most is nagy hangsúlyt fektet az emberi lélekre, a pszichére. Ez motiválja a könyv aktuális főszereplőjét is: bosszút kíván állni azokon, akiket felelősnek ítél elrontott életéért. De valóban csak mások a hibásak, ha nem úgy alakul az életünk, ahogy terveztük? Van-e jogunk nekünk ítélkezni, és vajon a bosszútól nem leszünk-e mi is ugyanolyanok, mint akik ellen esküt tettünk? Bennem többször felmerült ez a kérdés, annak ellenére, hogy Nete karaktere abszolút olvasóbarátra sikerült, és végig együtt lehet vele érezni. A következmények pedig nem várt fordulatokhoz vezetnek, amely hasonlóan az előző regényekhez, sokkolják az olvasót és sokáig ott motoszkálnak benne.
Nem kifejezetten karácsonyi könyv egyik sem, ennek ellenére a krimi rajongóknak bátran vehetők ajándékba, nekik biztosan tetszeni fog.
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló, ford. Somogyi Gyula, 432 oldal, 3790 Ft