Szerző: Anna Jansson
Cím: Nélkülük (Dotter saknas)
Fordító: Erdődy Andrea
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 368

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Újabb szerző debütált az Animus Skandináv krimik sorozatában: ezúttal Svédország egyik legolvasottabb krimiszerzőjét hozták el a magyar olvasók számára.

Kristoffer Bark nyomozó immár évek rendületlenül rója a Hjälmaren tó partját. Lánya, Vera ugyanis öt évvel ezelőtt, a lánybúcsúja estéjén tűnt el nyomtalanul. A buli helyszínéről viharosan távozó lány után a vőlegénye helyett a legjobb barátnője, Matilda sietett segítségre. Matilda holttestét hamar partra vetette a víz, de Verára azóta találtak rá – és bár a rendőrség lezártnak tekinti az ügyet, Kristoffer még nem adta fel a reményt, hogy lánya életben van. A kisváros mindennapjait egy másik, szintén lezáratlan ügy is megbolygatta: három évvel Vera eltűnése után egy fiatal ápolónőnek, Camillának is nyoma veszett. Mivel a nyomozó szerint a két eset között lehet összefüggés – tekintve, hogy a két lány nemcsak külsőleg hasonlított egymásra, de életútjukban is akadnak azonos pontok –, amikor ideiglenes áthelyezik, új csapatot kapva maga köré, Kristoffer úgy dönt, megnyitja újra Camilla aktáját.

Anna Jansson Visbyben született és nőtt fel, jelenleg Örebróban él a családjával. Mielőtt idejét teljes mértékig az írásnak szentelte volna, évekig ápolónőként dolgozott. Az egészségügyben szerzett tapasztalatai inspirálták arra, hogy az emberek élethez és halálhoz fűződő viszonyát vizsgálja, illetve etikai dilemmákat járjon körbe a történeteiben. Jansson Svédország egyik legnépszerűbb krimiírója, az energikus és jólelkű Maria Wern rendőrnyomozóról szóló regényeit húsz nyelvre fordították le és ötmillió példányban adták el, a könyveiből készült tévésorozatot harmincnyolc országban vetítették, és 2022-ben a kilencedik évadot kezdték el forgatni. Az írónő 2019-ben új sorozat írásába kezdett: a Kristoffer Bark-történetekben egy érdekes karakterekből álló nyomozócsapat újranyitja a megoldatlan ügyek aktáit. A magyarul most megjelenő Nélkülük ennek a sorozatnak az első kötete.

Anna Jansson (Fotó Marianne Westerlund)

Ha van egyre népszerűbbé váló téma a skandináv krimik körében, az kétségtelenül a döglött akták ügye. Persze, ez nem feltétlenül az északi irodalomban megfigyelhető jelenség, és az is lehet, hogy csak hozzánk jut el arányaiban egyre több ezekből, de erősen érzékelhető, hogy a régi és új szerzők egyaránt előszeretettel nyúlnak vissza „régi gyilkosságokhoz”. Szerencsére a recept továbbra is működik, hiszen kevés izgalmasabb dolgot tudunk elképzelni annál, minthogy évekkel, netalántán évtizedekkel később derüljön fény egy bűntényre. Jansson új sorozatának nyitó kötetében is egy öt, valamint egy két évvel ezelőtti rejtélyt kell megoldani, ebben az esetben némi pluszt jelent, hogy az egyik lehetséges áldozat magának a főhősnek a lánya.

A történet többnyire két szálon fut, amelyek ugyan a végére szépen egymásba simulnak, ugyanakkor idővel meglehetősen szerteágazódnak, köszönhető a kisvárosi viszonyrendszernek, vagyis, amikor mindenki mindenkinek az ismerőse. Kollégák, rokonok, szomszédok garmadáját kapjuk itt kézhez (mindezt három generációra kiterjesztve), akik között vagy a jelenben vagy a múltban volt szoros összefüggés, így már önmagában ennek a kapcsolati hálónak az észben tartása alaposan feladja a leckét az olvasónak (megvallom, én néha bizony egy-egy név olvasatán elbizonytalanodtam, hogy éppen kiről is van szó). A szerző pedig abból a szempontból nem könnyíti meg az olvasó helyzetét, hogy a nyomozás mellett a magánéleti szál is fontos szerepet játszik a történetben. Az eltűnt lányok barátai, vőlegényei, akik azóta új kapcsolatot kezdtek, régről feltűnt gyermekek és unokák jelennek meg a városban, akiknek – mint idővel kiderül – jóval több közük volt és van egymáshoz, mint az sejtenénk.

Az egyik főszál természetesen Kristofferé: a férfié, aki öt éve lázasan nyomoz a lánya eltűnésének ügyében, de helyzete nem könnyű. Nemcsak maga a rendőrség köti meg a kezét ebben (hiszen számukra ez is csak egy a megoldatlan esetek közül, ami idővel nem élvezhet prioritást a jelenben történő bűncselekményeknél), de volt felesége, az alkoholproblémákkal küzdő Ella sem könnyíti meg a helyzetét. Mert bár házasságuk évekkel ezelőtt tönkrement, a férfi még mindig úgy gondolja, hogy felelősséggel tartozik a nőért, ezért minden alkalommal, amikor úgy érzi, baj van, a segítségére siet. Emellett a nyakába kap egy újoncot, Alexet is, akivel a korkülönbség és a munkában eltöltött évek tapasztalatai miatt is nehezen tud szót érteni.

A kötet másik főszereplője Denise Groth, akinek ikertestvérét közel 20 évvel ezelőtt, még kislánykorában gyilkolták meg. A fiatal nő kutyájával, Sabával él a nagyanyjától örökölt házban, valamint három hónapja randevúzik a gyerekkorából ismert Alberttel, a nyugdíjba vonult Börje (aki nem mellesleg Kristoffer jó barátja, mentora) fiával. Amikor rádöbben arra, hogy teherbe esett, madarat lehetne vele fogatni, de Albert – aki a hír hallatán szintén megörül – egyre különösebben kezd el viselkedni: figyeli a lány minden mozgását, találkozóit, örökös féltékenykedésével pedig hamar félelmet ébreszt Denise-ben, aki egy idő után már maga sem tudja, hogy kiben bízhat meg. Főleg, amikor rejtélyes telefonhívásokat kap halott testvérétől. Ez a szál is meglehetősen sok izgalmat rejt magában, még akkor is, ha a cselekmény több ponton belassul.

Bár minden jel arra mutat, hogy Jansson regénye egy igazán jó krimi, meglehetősen nehéz helyzetben vagyok a kötet megítélését illetően. Az egyik pillanatban imádtam olvasni, főleg, amikor a történet valóban nem várt fordulatot vett, ugyanakkor majdnem ugyanennyire untam is bizonyos fejezetek, mert azt éreztem, sehová nem halad a sztori. Pedig én kimondottan szoktam szeretni a lassabb folyású, inkább lélektani regényeket, de a Nélkülük az én szememben nem mozdult el igazán egyik irányba (dráma – krimi) sem, inkább valamiféle öszvére lett a műfajoknak. A befejezés kétségkívül megosztó lesz: látom a csavarban a zsenialitást, de annyira váratlan, hogy több kérdést is felvet, ráadásul nekem túlságosan elrugaszkodottnak is tűnt. A folytatásnak mindenképpen adok egy esélyt, mert látom a karakterekben és az írónőben a potenciált (ráadásul ott van például Max Seeck vagy Jørn Lien Horst, akiknek az első kötete nem igazán nyerte el a tetszésemet, mára azonban mindkettőt a kedvencemmé avattam), főleg, hogy Jansson szépen felvezette a következő nyomozás tárgyát is.

Értékelés: 10/7

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!