Egyesek a győzelemért versenyeznek. Mások a túlélésért. Minden november elején sor kerül a Skorpió Vágtára. A lovasok megkísérlik uralmuk alatt tartani tengeri paripájukat, amíg át nem jutnak a célvonalon. Egyesek túlélik. Mások meghalnak. A tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Szűkszavú fiatalember, és ha gyötrik is félelmek, mélyen eltemeti őket, hogy senki se szerezhessen tudomást róluk. Puck Connollyt más fából faragták. Sohasem tervezte, hogy indul a Skorpió Vágtán. Ám a végzet nem hagyott neki más választást. Benevez hát a versenyre – az első lányként valaha. S egyáltalán nincs felkészülve arra, ami várja. Akárcsak sikerlistás Shiver-trilógiájában, a szerző,  Maggie Stiefvater ismét megmutatja nekünk a töréspontot, ahol a szerelem és az élet egyaránt a legnagyobb akadályokba ütközik, és csak az erős szívűek képesek életben maradni.

Maggie Stiefvatert nem kell bemutatni azoknak, akik kicsit is otthonosan mozognak a Young Adult regények műfajában. Magyarországon nevet a Mercy Falls-trilógiával szerzett magának, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy a kiadó rögtön két kötet megjelenése után elhívta hazánkba a szerzőt. (Azóta egyébként megszületett a folytatás, Sinner címen, a rajongók nagy örömére. Ezt követően jelent meg a Tündérdallam-sorozat első két kötete, később jött a Holló-ciklus, amelynek szintén két része érhető el magyar nyelven. Míg a sorozatok új fejezeteire várunk (mindegyikből még hátra van legalább egy könyv), a Könyvmolyképző a szerző önálló műveinek gondozásába is belekezdett. Így jelenhetett meg pár hónappal ezelőtt a Skorpió Vágta, amelyben a lovak (és természetesen a romantikus regények) szerelmeseinek kedvez a szerző.

Stiefvaternél megfigyeltem már, hogy ő nem az a szerző, aki a pergős, izgalmas cselekménnyel szegezi a könyvhöz az olvasóit, hanem egyedi, kissé melankolikus hangulatával. Sok időt szentel a táj bemutatására, a regény háttértörténetének, mitológiájának megalkotására, amivel jóformán üde színt hoz a young adult műfajba. Már önmagában az alapfelállás költeménybe illő: minden évben megrendezésre kerül a Skorpió Vágta a tengernél, amelynek habjai közül szilaj tengeri lovak törnek elő, őket igyekeznek betörni a vállalkozók. Ezeknek az egyébként is nemes állatoknak a szabadság iránti vágyuk a víz közelében még inkább felerősödik, és bármire képesek - értsd: akár ölésre is - hogy visszajussanak társaikhoz. 

A két főhős - Sean és Puck - árvaságukat ezeknek a lovaknak köszönhetik: a fiú apját egy ugyanilyen Vágtán ragadta el az egyik ló, míg a lány szülei egy hajókiránduláson vesztették életüket. Sean bizonyítani igyekszik, ezért indul minden évben a Vágtán, és nyeri is sorra azokat. Bebizonyítja számunkra, hogy a gyász és a holtak tisztelete az egyik legerősebb érzés, amely kitartást és energiát adhat az embernek. Puck sem önszántából jelentkezik a versenyre: szüleik halála után ő és fivére éjt nappallá téve dolgoznak, ám így sem tudnak megélni és eltartani öccsüket. A lány tudja, hogy abból a pénzből, amely a Vágta győztesét illeti, javulna a helyzetük, így tehát megpróbál kitörni a szegénységből. 

Mindkettőjüknek megvannak tehát a céljaik, és az azok eléréséhez lovak is rendelkezésükre állnak. A kérdés már csak az, hogy életben képesek-e maradni egy olyan versenyen, ahol rendre vendégeskedik és tombol a halál. Sejthető, hogy Puck lesz hátrányban, hiszen nőként indulni a Vágtán olyan, mintha amerikai focit játszana egy modell a többi profi játékossal. A szabályokat ismeri, viszont az a nyers erő, amely körbeveszi, igen csak veszélyes rá nézve. Hasonlóan a Hollófiúkhoz, itt is megbújik a háttérben egy szerelmi szál, de ez szinte elenyésző a történet szempontjából. Mert ez a történet nem arról szól, hogy két ember hogyan talál egymásra és közösen a jövőbeni boldogságra, hanem a természet iránti szeretetről, a ló és lovasának kapcsolatáról, és arról, hogy két különböző céllal rendelkező egyén hogyan találja meg a közös utat álmaik megvalósításához. 

Nekem nagyon kellemes órákat jelentett ez a regény, talán ideje lenne végre elővenni a Shivert is, habár attól megvallom őszintén, kissé félek, annyira vegyes a fogadtatása, és szinte rendre azt hallom, hogy későbbi regényei (mint például ez vagy a Holló-ciklus) sokkal jobbak. De talán egyszer az is sorra kerül. (Viszont itt kell megjegyeznem egy számomra nagyon bosszantó dolgot is, még hozzá a könyv címeinek kiemelését. Az eredeti tervek szerint a magyar borítón a magyar címet olvashattuk volna jó nagy betűkkel, ehhez képest a The Scorpio Races virít lóbetűkkel - csak hogy stílusos legyek -, míg a fordítás jóformán 8-as betűmérettel van alábiggyesztve. Értem én, hogy menő dolog ez, de pont a Könyvmolyképzőnek - aki olyan sok magyar szerzőt karol fel és akinek célja az olvasás megszerettetése a gyerekekkel - kell rendre az eredeti címet kiemelni?)

Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta, ford. Vallató Péter, Könyvmolyképző Kiadó, 448 oldal, 2999 Ft