Fülszöveg: Az 1867-es magyar–osztrák kiegyezés körüli mozgalmas és ellentmondásos évek eseményeiről szóló hírek a Lotti örökségéből jól ismert Zemplén megyei nyugalmas birtokra, Ágfára is eljutnak. Itt nevelkedik Lotti és Móric már idősödő lányának, Tinkának a védőszárnyai alatt a két dédunoka, Ella és Blanka. A lányok sorsát már gyermekkorban megkeserítik a családi tragédiák, amelyek következtében kénytelenek elhagyni őseik birtokát. Ám a talpraesett nagynéninek, Tinka mamának köszönhetően az éppen rohamosan fejlődő fővárosban, Budapesten új otthonra találnak. Az idősebb lány, Ella, felcseperedve a példaképét, Hugonnai Vilmát, az első magyar orvosnőt, és a dédanyja, Lotti emlékét követve Svájcba utazik, hogy régi álmát valóra váltva elvégezze az orvosi egyetemet. A húga, Blanka neveltetéséről eközben Lotti harmadik lánya, a bohém és nagyvilági bécsi dáma, Charlotte néni gondoskodik. A két lány ekkor kissé eltávolodik egymástól, de mindketten tudják, hogy továbbra is számíthatnak egymásra. Szükségük is lesz egymás támogatására, különösen akkor, amikor egy fiatalember felbukkanása próbára teszi a testvéri szeretetüket, és újabb váratlan, tragikus események tépázzák meg a megmaradt családot. Végül azonban a múlt már elfeledett árnyai közül ismét feltűnik valaki, akinek a segítségével Ella és Blanka is révbe érnek.

Ahogy az olvasó Fábián Janka regényeiben már megszokhatta, ezúttal is rengeteg történelmi helyszínre, eseményre látogathatunk el, kezdve az 1867-es koronázástól egészen a századforduló előtti években történt, csodaszámba menő változásokig. Ott lehetünk a bécsi világkiállításon, megélhetjük Pest, Buda és Óbuda egyesülését, és láthatjuk, hogyan bolygatja fel Bécset Rudolf trónörökös halála. Közben pedig megismerhetjük a szereplők között szövődő szerelmeket, az emberi kapcsolatok alakulását, valamint a mindennapi élet gondjait és örömeit, amelyekhez a történelem csupán grandiózus háttérként szolgál.

Fábián Janka tizedik nagyregényére éppen eleget kellett várni ahhoz, hogy rögtön a megjelenés után olvasni kezdje, aki az írónő történeteinek nagy kedvelője.. Szerencsére a romantikus történelmi regények szerelmeseinek az éhségét csillapította a két kötet között megjelent novella, a korábban e-booként már elérhető Rozmaring, és a szintén nemrég papírformát öltött Karácsony a Ligetben. Számomra azonban nem csak emiatt volt izgalmas olvasmány a Koszorúfonat (vagyis mert hosszabb ideig készült, mint a többi Fábián-regény), hanem mert egy az egyik kedvenc korszakomba (boldog békeidők) kalauzolt el, és még Erzsébetről és a trónörökös Rudolf haláláról is szó van benne, ami szintén az egyik legizgalmasabb esemény számomra  magyar történelemben.

A történet tehát az 1867-es kiegyezés utáni években játszódik, a helyszín a jól ismert Ágfa. Külön érdekesség, és már most le kell szögeznem, hogy a kötet abszolút élvezetes olvasmányt jelent önmagában is, ám aki olvasta a Lotti örökségét, nosztalgikus érzéssel viseltetik majd a történet és a szereplők iránt, lévén, hogy a főhős testvérpár Lotti dédunokái. A fülszöveg egyébként tökéletesen visszaadja a lényeget, azért is másoltam be kivételesen, ahelyett, hogy magam írtam volna le a tartalmat, így az olvasót is megkímélem a kétszeri elolvasástól. 

Annyit érdemes azonban elmondani, hogy Ella és Blanka pusztán féltestvérek, habitusban és gondolkodásmódban sem különbözhetnének jobban, ám ennek ellenére mégis van köztük egy különleges kapocs, egy hatalmas összetartó erő, amely átsegíti őket a nehéz helyzeteken. Ami talán furcsa is lehet időnként az olvasónak, nekem legalábbis az volt, hogy ennyire idealizált és tökéletes az ő kapcsolatuk. Mindketten elfogadják magukat olyannak, amilyenek, tisztában vannak az adottságaikkal és képességeikkel, nincs köztük semmilyen ellentét, rivalizálás. Mintha csak a szerző még szimpatikusabbá akarta volna tenni a boldog békeidőket, habár ezt később a tragédiák sorozatával megcáfolja.

Amit különösen szeretek Fábián Janka regényeiben, hogy nagyon szépen és hitelesen bemutatja az adott korszakot, amelyben ír, szinte egytől-egyig azt kívántam olvasás közben, bárcsak köztük lehetnék. A regények által sok, akár már a feledés homályába eső történelmi eseményt is megismerhetünk közelebbről, olyanokat, amelyeket nem feltétlenül tanítanak az iskolában. Ebben a regényben ilyen volt számomra Ferenc József királlyá koronázása, Erzsébet Magyarországi látogatása, a bécsi világkiállítás, vagy éppen az új főváros megalapítása. Ugyanakkor ezek mind csak hátteréül szolgálnak a szereplők magánéleti eseményeihez, időnként csak egy-egy apró löketet adnak annak a lavinának, ami felbolygatja a hősök életét, próbára teszik a család életét. 

A szereplők mind egytől egyig érdekes karakterek, hús-vér figurák, a történet folyása ezúttal kicsit lassabb, kevesebb benne a fordulat, de ugyanakkor a stílus maga nagyon olvasmányossá teszi az egészet, egy-két nap alatt az arra fogékonyak simán végeznek a könyvvel, hogy aztán ismét hónapokig várjanak az újabb történetre. A borítónak tulajdonképpen nem sok köze van a történethez, én azonban mégis örülök neki, hogy az eddigi életmű egységes kiadásban látott napvilágot, éppen ezért nem is bánom, ha továbbra is marad ez a koncepció (régi fotó a jobb szélen), akármi is legyen a képen. 

Fábián Janka: Koszorúfonat, Ulpius-ház Kiadó, 438 oldal, 3499 Ft