A „Duna gyöngyszemének” is nevezett, 20. század eleji Budapest nyitott szexuális kultúrájáról és meleg szubkultúrájáról legalább olyan híres volt, mint feltörekvő polgárságáról, intellektuális és kereskedelmi erejéről, illetve valósággá vált metropoliszi álmairól. A Meleg Budapest lebilincselő történet arról, hogyan értelmezte, szabályozta a homoszexualitást Budapest 1873-tól egészen büntethetőségének megszűnéséig.

Kurimay Anita történész, genderkutató az amerikai Berkeley Egyetemen, majd a London School of Economics gender és szociálpolitika szakirányán szerzett diplomát. Doktori disszertációját a Rutgers Egyetemen írta, "Szex a Duna gyöngyén: A meleg élet és szerelem története és szabályozása Budapesten, 1873 és 1941 között" címmel. A most magyarul megjelent Meleg Budapest című könyve ennek a dolgozatnak azt átdolgozott, kibővített kiadása, amelyben többek között arra is fény derül, hogy ezen időszakban Magyarországon törvény tiltotta a férfiak közötti kapcsolatot, és ez volt az első ország, ahol regisztrálni kezdték a hatóságok a rajtakapott homoszexuálisokat. De valójában közel sem volt olyan rossz a helyzetük, a társadalmi rang sokkal többet számított és ez így maradt a Horthy-rendszerben is. Bár ez idő alatt a leszbikusokkal senki nem foglalkozott, a Tormay-per az egyik legérdekesebb botránytárgyalás volt a magyar történelemben. A regisztrált homoszexuálisok listájának végül 1945 után nyoma veszett, a mai napig folyamatos a kutatás, hogy mit lett a sorsa, többek között felmerült annak a lehetősége is, hogy a listát a kommunisták arra használták, hogy zsarolva ügynököknek szervezzék be a rajta szereplő férfiakat. Kurimay kulturális, orvosi és rendőrségi forrásokat elemezve járt utána annak, miképp történhetett meg, hogy illiberális politikai rezsimek megtűrték, sőt védték a meleg közösséget és annak tagjait.

A kötet érdekfeszítően (és emberközelből) értékeli újra a szexualitás és a mindenkori politika viszonyát, illetve helyezi el újra a meleg közösségeket Magyarország – és Európa – modern kori történelmében. Éppen ezért a hazai megjelenése nemcsak amiatt tekinthető jelentősnek, mert egy magyar származású szerző Amerikában megjelent művéről van szó, hanem mert abból a szempontból is hiánypótló alkotás, hogy a magyarországi meleg kultúráról eddig nem jelent meg ennyire átfogó írás (legalábbis tudtom szerint). Ráadásul azon túl, hogy történelmi szempontból is érdekfeszítő a kötet, a mai politikai helyzetet tekintve aktualitása és üzenete talán jóval nagyobb is, mint mondjuk 10-20 év ezelőtt. Bár mi magunk is ebben élünk, így a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, mégis kissé meglepő, hogy a 2020-as években a fejlődés helyett a visszalépés jellemzi hazánkban a melegek helyzetének megítélését – legalábbis az ország vezetői minden igyekezetükkel erre törekszenek, de némi bizakodásra adhat okot, hogy a társadalom jelentős része mégsem osztja ezt a nézetet.

Kurimay Anita (Fotó: hvg.hu)

Kurimay Anita nyíltan vállalja, hogy a saját neméhez vonzódik, éppen emiatt kezdett már igen korán, a húszas évei elején érdeklődni a magyarországi meleg múlt iránt, ennek hatására kezdte el kutatni hazánk és a Kelet-Közép Európa homoszexuális múltját. És bár az bizonyos, hogy már a XIX. század végén óriási éjszakai élet jellemezte Pestet, a szubkultúrák még sokkal kevésbé voltak jelen, nem léteztek még a mai értelemben vett identitások, ami igencsak megnehezítette a kutatási munkát. A XIX. és XX. század fordulóján robbanásszerűen kezdtek fejlődni a nagyvárosok, aminek hatására felbomlottak azok a régi keretek, amikor a közösségekben mindenki mindenkit ismert. Az új munkalehetőségek sok embert vonzottak a nagyvárosokba, akik ezáltal anonimitást is nyertek. Jelen kötet is éppen ezért csak a fővárosra koncentrál, noha – mint ahogyan Kurimay is fogalmazott korábban – ha több ideje lett volna, akkor a vidéki városok, falvak meleg történetét is feltérképezi, mert „máig élő tévhit, hogy vidéken nincsenek melegek.”

A Meleg Budapest olvasmányos, közérthető stílusban tárja elénk a homoszexuális szubkultúrának egy apró szeletét, amelyek segítségével folyamatában is láthatjuk, hogy honnan és hogyan jutottunk el a ma is uralkodó állapotokig. Kurimay tényszerűen cáfolja az a tévhitet, hogy melegségnek bármi köze lenne a liberalizmus és a kapitalizmus elterjedéséhez, fejlődéséhez. A szerző Pest, Buda és Óbuda egyesülésének évéig utazik vissza az időben, és mutatja be, hogyan viszonyult az akkori államszervezet a melegséghez, ezt követően pedig megismerhetjük a késői dualizmus – mai szemmel nézve is – modernnek tetsző hozzáállását a kérdéshez. Mindannak ellenére, hogy a Csemegi-kódex – a német mintát követve – is tiltotta a férfiak közötti szexuális kapcsolatot, valódi büntetéskiszabásra csak igazán kivételes esetekben került sor. A jogi tiltás ellenére, ha két férfi nem a köztéren, vagy hatalmas felhajtással létesített szexuális kapcsolatot, akkor sokkal fontosabb volt a társadalmi helyzetük, meg a köztérben mutatott viselkedésük. (Tulajdonképpen ez lehet az előképe a „csak csinálják a négy fal között”-gondolkodásnak.)

Jelentős fordulópontot az első világháború hozott, amelynek kettős hatása volt: egyrészt sok férfi ekkor volt életében először hosszú időre csak férfiakkal összezárva. A társadalom szemében a férfiakat úgy ítélték meg, mint akiknek szükségük van a szexualitásuk kifejezésére, így elfogadottá vált, hogy ha nem volt jelen a női prostitúció, akkor ott akadtak férfiak, akik férfiakkal feküdtek le. A háború után pedig rengeteg katona Budapesten próbált szerencsét. Ezzel egyidőben a városban a háborús tapasztalatok nyomán megjelent az az irracionális félelem, hogy a homoszexualitás fertőzéssel terjed, vagyis „átragad” az emberre. A büntetőjogi felelősségre vonást azonban továbbra is elkerülték a háborús traumákra hivatkozva, ezért inkább egyfajta pszichológiai hadviselést indítottak a homoszexualitás ellen. A kötet egyik legérdekfeszítőbb része – a történelem viharos éveinek köszönhetően – ezután következik: az erős konzervatív váltás, a Horthy-korszak jobbratolódása, a baloldaliak üldözése, Európa első zsidótörvénye és a sok értelmiségi emigrációja ellenére a homoszexuálisok mindennapjaiban nem történt nagy változás a két háború között. Ennek az időszaknak mai szemmel nézve különösen izgalmas és érdekes eleme volt Tormay Cecilé pere, amely összetettsége okán önmagában is megérne egy önálló kötetet.

Összességében egy, a választott témát alaposan körbejáró írás a Meleg Budapest, amely a téma iránt érdeklődőknek mondható kötelező olvasmány, de azoknak is szívből ajánlom, akik maguktól távolinak érzik azt, mert a magyar történelem egy kevésbé ismert szeletével ismertet meg bennünket. Sőt, aki további kutatásokat szeretne végezni, annak a kötet végén található, igencsak terjedelmes hivatkozási jegyzet is nagy segítségére lesz.

Kurimay Anita: Meleg Budapest (Queer Budapest, 1873-1961), ford.: Béres-Deák Rita, Park Könyvkiadó, 400 oldal