Fülszöveg: A vidéki internátus diákközösségét a kíméletlen erőszak, a gyengébb megalázásának kultusza uralja. A főhős, Erik számára azonban ez nem újdonság. A nevelőapjától kapott verések otthon mindennaposak, és korábbi iskolájában is a nyers fizikai erőtől függött a pozíciója. Mint problémás gyerek, ebből a környezetből kerül a bentlakásos intézménybe, mintegy utolsó esélyként. Új barátjával, Pierre-rel kétségbeesetten próbálják megérteni a gonosz természetét, és keresik a megoldást, miként lehet legyőzni úgy, hogy ők maguk nem válnak gonosszá. De vajon le lehet küzdeni az erőszakot erőszak alkalmazása nélkül?

Jan Guillou 1944-ben látta meg a napvilágot norvég anya és francia apa gyermekeként. Mára Svédország egyik legismertebb írójává vált. Leginkább történelmet regényeket és krimiket ír (talán hamarosan a skandináv krimik között is üdvözölhetjük őt?), csak hazájában több mint 10 millió példány kelt el regényeiből. Legtöbb művéből filmet is készítettek, köteteit több mint húsz nyelvre fordították le. 1981-ben jelent meg Könyörtenek című regénye, amely az író saját ifjúkori élményeit örökíti meg, a könyv - amely A legyek ura és az Iskola a határon című művekkel mutat rokonságot – mára klasszikussá vált Svédországban. 2003-ban filmadaptáció is készült a történetből, amelyet 2004-ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra is jelöltek. A magyar változat borítóján a szerző ifjúkori arcképe látható.

Az Animus Kiadó 2014-ben a Skandináv Krimik mellett egy újabb "sorozatot" indított útjára az északi országok szerzőinek bemutatására. Az idézőjel nem véletlen, hiszen konkrét megjelölést ezek a regények nem tartalmaznak, ám én mégis szeretek szériaként tekinteni ezen regényekre. Jellemzőjük, hogy a krimikétől kissé különböző méretben, ám az igényességet megtartva kerülnek a könyvesboltok polcaira, és a pszicho-thrilleren keresztül a szépirodalmon át egészen az önéletrajzi írásokig sok mindent találhatunk benne. Ennek a negyedik kötete Jan Guillou regénye (az első három Karin Alvtegen Szégyene, Steinar Bragi Felföldje, Jonas T. Bengtsson Mint senki mása), amely a bántalmazás szívszorító története is egyben.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom ezt a könyvet, azt mondanám, hogy Jan Guillou a Könyörtelenekkel bizonyítja be, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró. Annál emberibb történetet ugyanis nehezen tudunk elképzelni, bármilyen hihetetlen vagy borzasztó is tud lenni, ami a valóságban is megtörtént. Ráadásul, ha ezt egy olyan ember tollából olvashatjuk, aki a saját érzelmeivel fűszerezi egyébként remek stílusát, akkor megütöttük a főnyereményt. Persze, valahol ironikus, hogy dicsérő szavakkal illettek egy olyan történetet, ahol a családon belüli, valamint a tinédzserek egymás közötti erőszaktevésén alapul minden, ugyanakkor mivel egy igen fontos témát jár körül, másképp nem is tudnék nyilatkozni róla.

A főhőst a regényben Eriknek hívják, az ő jellemfejlődését követhetjük nyomon. Ahogyan a szerzőt a mostohaapja, úgy Eriket is szadista nevelőapja veri nap mint nap otthon, a négy fal között. Félelmetes látni, hogy vannak emberek, akik a hatalmukat csak úgy tudják érezni, ha a gyengébb félt bántalmazzák, és teszik ezt olykor (sőt, szinte minden alkalommal!) teljesen ok nélkül. Erik persze a maga módján védekezik: megpróbálja érzelmeit elnyomni, felkészülni a bárhonnan jövő ütlegelésre, reménykedni abban, hogy aznap megússza egy kisebb pofonnal. Anyja pedig - habár a történetben nem sok szerep jut neki - csak tűr némán. Az olvasó ilyenkor legszívesebben felkiáltana: hol vannak a felnőttek, hol vannak a jogszabályok, a gyámügyisek? Miért nem tesz senki semmit? Miért kell ennek, mint oly sok mindennek a négy fal között maradnia? 

Ezt követően főhősünk egy bentlakásos iskolába kerül, ám ez sem hozza el a megváltást számára. Az erőszak tovább növekedik és erősödik ebben a történetben, Erik is változni kezd. Láthatjuk, miként hat rá hányatott gyermekkora, és mindez milyen hatással lesz az ő életére. Az iskolában is folytatódik mindez, persze, valamennyire más formában, és végül Erik pozíciója is megváltozik. Nyáron gyermekek táboroztatásával foglalkozom, így én is tapasztaltam már, valamint több pedagógus ismerősömmel is beszéltem már arról, milyen gonoszak tudnak lenni a gyerekek, a diákok. Talán nem a gonosz a legjobb szó minderre (habár a könyv eredeti címe is ezt jelenti), hiszen egy gyermek még nem biztos, hogy fel tudja fogni, tettének milyen következményei lesznek. Azonban az iskolai erőszak mára már igen nagy mértékű problémává vált: legyen szó verbális megaláztatásról, megszégyenítő vagy fájdalmat okozó fizikai bántalmazásról vagy éppen lelki zsarolásról. Az ember pedig idővel nem tud tovább tűrni: vagy magában, vagy másban tesz kárt, vagy éppenséggel a gyűlölet évek múltán tör elő belőle. És itt ismét feltehetjük a kérdést: hol vannak a felnőttek, a barátok? Miért nem lép senki semmit? Lehet-e az erőszakot erőszak nélkül feloldani?

Összességében egy végletekig megrázó, érzelmileg felkavaró történet ez, amely éppen attól válik annyira félelmetessé, hogy igaz. Nem csak igaz lehetne, hanem igaz.

Jan Guillou: Könyörtelenek (Ondksan), ford.:Dr. Dobosi Beáta, Animus Kiadó, 2016, 304 oldal, 3390,- Ft