Szerző: Gregg Olsen
Cím: Tartsd a szád! (If You Tell)
Fordító: Kovács Kristóf
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 368

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A true crime műfaja hazánkban még éppen csak kezdi megvetni a lábát – legalábbis, ami a könyveket illeti. A különböző streamingszolgáltatóknak hála azonban a magyarok előtt sem ismeretlen ez a formátum, amely megtörtént bűneseteket dolgoz fel a lehető leghűbben a valósághoz: a minisorozatok a dokumentumfilm és a krimi elemeit vegyítve mutatja be az emberi lélek legsötétebb oldalát. Amerikában ez a műfaj már írott formában is meghódította a világot, Magyarországon azonban alig pár címet találunk a kínálatban. Egyelőre – mert a jelek szerint az Animus Kiadó célul tűzte ki, hogy a skandináv krimi után ezt a zsánert is bevezesse a hazai köztudatba. Ehhez pedig az utóbbi évek egyik legsikeresebb true crime regényét választották indításként.

Nikki, Sami és Tori ma már boldog felnőttként élik az életüket – már amennyire boldogok lehetnek azok az emberek, akiket saját anyjuk tartott évtizedeken át rettegésben. Ugyanis a washingtoni Raymondban található farmház zárt ajtaja mögött a testvérek szadista anyja, Shelly éveken át elképzelhetetlen bántalmazásnak, megaláztatásnak és kínzásnak tette ki a lányait. És nem csak őket, hanem másokat is behálózott, akik vagy kénytelenek voltak alávetni magukat a nő sötét és beteg játékainak, vagy megtagadva azt magával a halállal néztek szembe.

A kötet belső borítóján szereplő kiadói megszólítás tanúsítása szerint az Animus – amely közel húsz éve foglalkozik krimivel, de mindig igyekszik megtalálni az újdonságokat – a Tartsd a szád! kiadását két évnyi kutatómunka előzte meg, hogy a hazai olvasóknak a műfaj legjobbját hozzák el. Gregg Olsen a New York Times és az Amazon Charts bestsellerszerzője, aki eddig tíz ismeretterjesztő könyvet, több mint húsz regényt és egy novellát jegyez, amely bekerült egy Lee Child által szerkesztett antológiába is. Számos tévéműsorban szerepelt már, többek között a Discovery Channel és a History Channel oktatási célú műsoraiban, illetve a The Today Show, a Good Morning America, a FOX News vagy a CNN vendégeként is feltűnt. Könyveit számos díjjal és elismeréssel jutalmazták, művei szerepeltek a Book of The Year vagy a National Book Festival döntőiben is. Olsen az Egyesült Államok egyik legismertebb és legnagyobbra tartott szerzője a valós bűntények terén, a mai napig aktívan alkot és ír.

Gregg Olsen (Fotó: inland360.com)

Mivel a műfaj meglehetősen újnak számít hazánkban, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy miben különbözik egy true crime regény egy átlagos krimitől. Először is – és talán ez a legnyilvánvalóbb -, hogy megtörtént esetet dolgoz fel. Ez önmagában azonban még édeskevés lenne, hiszen számos krimi/thriller regény alapul(hat) valós eseményeken (például Ketchum A szomszéd lány című regénye), ezeknél a műveknél a szerző azonban valóban csak inspirálódik az életből. Ezzel szemben a true crime esetében az író – remélhetőleg – semmi nem tesz hozzá pluszban a cselekményhez és a szereplőkhöz, hanem a meglévő dokumentumok (tanúvallomások, nyomozati anyagok, rendőrségi és bírósági jegyzőkönyvek, a túlélők elbeszélései) alapján tárja az olvasó elé a történéseket. A másik nagy különbség, hogy a szerző – legalábbis ennél a regénynél – valóban érezteti is az olvasóval, hogy ő kívülálló ebben a történetben: az eseményeket tényszerűen írja le, nem ítélkezik, nem választ oldalt és nem is próbál meg hatni az érzelmeinkre – leszámítva a természetes emberi reakciókat, mint az elborzadást, a sajnálatot és néha az értetlenséget. Ez pedig a harmadik, ami megkülönbözteti a tényleges krimitől: nem ad feltétlenül magyarázatot a szereplők cselekedeteire, nem vizsgálja az egyes viselkedés pszichológiákat. Olvasás közben pedig valóban azt érezhetjük, hogy (dokumentum)filmként pereg le előttünk az egész: a leírások mintha a narrátor hangján szólalnának meg, a párbeszédek pedig valós, jelen idejű megszólalások is lehetnének.

Az 1954-es születésű Michelle (Shelly) Knotek kétségtelenül Amerika leggonoszabb anyjaként írta be magát a történelembe. Olsen regénye bemutatja a kezdeti éveket, akár generációig visszamenően is, ezekből kitűnik, hogy már a gyermek Shellyt is a gonoszság éltette, ám mégis el tudta érni, hogy az emberek ragaszkodjanak hozzá. Felnőttként több férfival is összejött – három lánya három különböző apától született -, legutolsó házassága volt a legtartósabb, ugyanis férjét, David Knoteket annyira magához tudta láncolni, hogy az végül tettestársa is volt a bűncselekmények elkövetésében. Shelly igazi ámokfutása 1995 és 2003 között zajlott le, ekkor követte el azokat a gyilkosságokat, amik miatt végül 22 év szabadságvesztésre ítéltél. (Végül 18 évet töltött a Gig Harborban lévő washingtoni női büntetés-végrehajtási központban, 2022. november 8-án szabadult.) Azonban a könyv nemcsak ezekről a gyilkosságokról ad számot, hanem arról is, hogy milyen válogatott eszközzel kínozta és tartotta rettegésben a körülötte lévőket. Kezdve a lányaival, akiket a lehető legtöbb és legfájóbb módon alázott meg egészen kicsi koruktól fogva, hol éheztette, hol kegyetlen módon megverte, hol pedig bezárta őket akár napokra. Mindig kiszemelte egyiküket – ami a másik kettőnek csak azért volt „jó”, mert addig őket békén hagyta.

David és Shelly Knotek (Fotó forrása: Gregg Olsen/Thomas & Mercer Publishing)

Hozzájuk hasonlóan David sem úszta meg, aki szó szerint rettegett a feleségétől, teljesen alárendelte magát Shelly akaratának, aminek eredményeként a férfi szó szerint mindent megtett, amit az asszony kért tőle, még ha ezzel teljesen fel is adta a férfiasságát. Idővel pedig feltűnnek a barátok is – de azt már talán ennyiből is sejti e cikk olvasója, hogy a nő a barátság fogalmát sem hétköznapi módon értelmezte. Shellyt ugyanis mintha csak az éltette volna, hogy szenvedést okozzon másoknak, egy minden emberi érzést nélkülöző nőként töltötte mindennapjait. Teljes joggal merülhet fel a kérdés az olvasóban, hogy felnőtt emberek hogyan tudtak ennyire Shelly bűvkörébe kerülni, hogy nem éveken át nem tudtak kiszabadulni az asszony karmai közül. Erre pontos választ viszont ad nem a regény – erre utaltam fentebb, amikor azt írtam, hogy a true crime nem vizsgálja a különböző viselkedések mögött meghúzódó pszichológiát. Feltehetőleg ezek az emberek annyira alacsony önbecsüléssel rendelkeztek és annyira vágytak a szeretetre, a törődésre, hogy minden áron ragaszkodni akartak egy olyan személyhez, aki így vagy úgy, de törődik velük. (Legyen az akár egy bomlott elméjű nő, és a törődést nem pozitív értelemben írom.) A három lánygyermeknek azonban idővel sikerült kitörnie ebből a közegből, noha az, hogy mi folyik a családi ház falai között továbbra is titok maradt, mert, mint minden olyan személy, aki hosszú időn keresztül folyamatosan traumatizálva élte a mindennapjait, eleinte ők is csak felejteni akartak, és örültek a vágyott szabadságnak, így a cselekedetek helyett a hallgatást választották.

Mondhatjuk, hogy Olsen regénye a legalaposabban járja körül Shelly életét és válogatott rémtetteit – ha rákeresünk a neten az ezzel kapcsolatos híranyagokra, új információt nemigen találunk, maximum meggyőződhetünk arról, hogy a szerző valóban minden mondata fedi a valóságot. A Tartsd a szád! legnagyobb erénye pedig pont ebben rejlik, hogy megmutatja: az élet néha sokkal kegyetlenebb, mint bármely fikciós történet, és bár teljes megnyugvást nem tud adni, de azért örülhetünk, hogy az abban leírtakat nem nekünk kellett elszenvedni, így maradhatunk pusztán külső szemlélők. És saját megnyugtatásunkra gondolhatjuk akár azt is, hogy mindez csak egy kitalált sztori.

Értékelés: 10/8

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!