Szerző: Amy Gentry
Cím: Ki ez a lány? (Good As Gone)
Fordító: Tomori Gábor
Kiadó: 21. század Kiadó
Oldalszám: 304

SPOILERMENTES KRITIKA

A 21. század kiadó folytatja a népszerű pszicho-thriller sorozatát, amelynek nyáron megjelent tagja Amy Gentry bemutatkozó regénye, a Ki ez a lány?, amelyben egy pár évvel ezelőtt eltűnt lány tér vissza a családjához.

A Whitaker-Davalos házaspár élete egy éjszaka alatt válik igazi rémálommá. Tinédzser lányukat egy éjjel elrabolják otthonról. Az eset egyetlen szemtanúja Julie testvére, Jane, aki egy szekrény mélyéről figyeli az eseményeket. Anna és férje nem adják fel a keresést, egy alapítványt is létrehoznak, amelynek célja, hogy a nyomravezetőnek magas jutalmat adjanak. Pár évvel később, egy májusi estén egy fiatal nő csönget be hozzájuk: azt állítja, hogy ő Julie. Idővel azonban Anna gyanakodni kezd, hiszen a nő sok mindent titkol előttük, nem sokkal később pedig egy magánnyomozó is feltűnik a színen, aki azt állítja Julie-t igazából soha nem rabolták el.

Amy Gentry a Chicago Tribune könyvkritikusa. Jelenleg a texasi Austinban él férjével és két macskájával. Éveken keresztül önkéntesként is dolgozott, segítve a szexuális és családon belüli erőszak áldozatait. A Ki ez a lány? az első regénye.

A regény felütése valóban egy kellemes thrillert ígér az olvasónak: feltűnik egy nő, aki azt állítja magáról, hogy ő a család pár évvel korábban eltűnt lánya. Az olvasóban rögtön motoszkálni kezd a gondolat: vajon a házaspár kit engedett be az otthonába? Milyen titkai lehetnek a magát Julie-nak nevező személynek, akit folyamatosan hazugságon kapnak. A helyzetet pedig a szerző még jobban megbonyolítja, ugyanis az Anna által elmesélt, jelen idejű történetmesélést időnként megszakítja egy másik történet, amelyben „Julie” múltját ismerhetjük meg. Ez a szál roppant érdekes, fejezetről fejezetre egy újabb nőt ismerhetünk meg. Sajnálatos módon azonban  a legvégére eléggé megkavarodhat az olvasó, mert a szerző kissé túlbonyolítja a szálakat. Megvallom, a történet végét én sem értem teljesen, maradtak bennem kérdések, hogy pontosan mi is zajlott le a múltban. (Egyébként az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a szülők miért is nem ismerik fel a saját lányukat pár év elteltével, amennyiben tényleg másvalaki vette át a lányuk szerepét.) Pont emiatt a kavarodás miatt véleményem szerint az egyébként nagyon ígéretesnek tűnő thriller a végére elveszíti a thriller jellegét és sokkal inkább egy családi dráma veszi át a helyét, amelynek hasonló mondanivalója van, mint az Egy szót se szólj! című regénynek.

Összességében tehát egy viszonylag izgalmas történetet kaptam, amelyben ugyan a csavart már sejteni lehet előre, de ez a csavar végül túl nagy csavar lesz az olvasónak, amely után nem meglepő, ha kicsit hiányérzete lesz.

Értékelés: 10/7