Fülszöveg: Az angol Wilde-testvérpár rabszolgái gazdáik borzalmas önkényuralmától szenvednek a barbadosi cukornádültetvényen. A címszereplő Washington Black egy 11 éves kisfiú, aki rabszolgaként dolgozik a földeken. Páni félelemmel tölti el, hogy az egyik fivér őt választotta inasának - de mint kiderül, alaptalanul. Christopher Wilde excentrikus figura: természetbúvár, felfedező, feltaláló, és elszántan küzd a rabszolgaság eltörléséért. Megszállottan dolgozik egy repülő masina megépítésén. Washington a gazdája révén belép a csodák birodalmába, ahol az éjszakai óceán fényekben gyúl ki a medúzáktól, ahol egy egyszerű vászonernyő segítségével bárki átszelheti az eget, ahol még egy rabláncon született kisfiú is megtalálhatja az élet értelmét és az emberi méltóságot. Egy végzetes éjszaka megölnek valakit, a gazdái könyörületességétől függ Washington további sorsa. Christopher Wilde-nak választania kell a rokonai becsülete és Washington élete között. A fiúnak - miután vérdíjat tűznek ki a fejére - menekülnie kell. Egyedül kell megválaszolnia a kérdést: ki ő valójában – egy olyan világban, amely a puszta létezését is tagadja.

Esi Edugyan a British Columbia tartománybeli Victoriában él férjével és két gyerekével. A ghánai felmenőkkel rendelkező szerző Calgaryban született, első nagyobb sikere, a Half-Blood Blues című regény volt. A Washington Black a harmadik (magyarul az első) megjelent regénye, amelyet tizennégy nyelvre fordítottak le, és amelyet 2018 legjobb könyvei közé választotta többek között a a New York Times, a Washington Post, a Time, a Financial Times, jelölték a Man Booker-díjra és a Roger's writers Trust díjra, valamint elnyerte a Giller-díjat is. 

„Csak egy fekete kölyök voltam, nem volt jövőm, nem várt rám se kegy, se irgalom. Semmi voltam, semmiként fogok meghalni, levadásznak és egy-kettőre meggyilkolnak.”

Bár a fülszövegből - és abból a tényből kiindulva, hogy Edugyan regénye itthon a KULT Könyvek sorozat tagjaként jelent meg - könnyedén következtethetnénk arra, hogy a Washington Black egy, a rasszizmus ellen a rabszolgaság kegyetlenül valós ábrázolásával fellépő történet, ez csak részben felel meg az igazság. Ez a kötet ugyanis inkább egy kalandregény, amely a szépirodalom és az igényesebben megírt szórakoztató regény határmezsgyéjén lavíroz - bár stílusát tekintve inkább tekinthető ez utóbbinak.

A történet az 1830-as években, egy barabadosi cukornád-ültetvényén veszi kezdetét. Itt nevelkedik - természetesen rabszolgaként - a tizenegy éves Washingtont, akit az anyaként tisztelt Nagy Kit próbál meg felkészíteni a élet nehézségeire. Persze, egy rabszolgának nem sok jóval kecsegtet a jövő, éppen ezért Wash álmai is igen szerények. A szerző remekül ábrázolja a történet elején a reményvesztett fiút, és azt is viszonylag szépen végig vezeti a történeten, hogy mennyire nehezen képes megbízni a későbbiekben is a "fehér emberekben". Számomra ezek a momentumok váltak a regény legerőteljesebb pontjaivá, valamint a címszereplő és azt őt felkaroló Christopher Wilde közti apa-fiú viszony néhol igen megható megjelenítése. De sajnos pont a nyitány, a felütés marad a legerősebb része a regénynek.

"A gyerekek mindent tudnak a szépségről – vetette ellene halkan Picur. – A felnőttek azok, akik elfelejtik."

Miután gazdája unokaöccse maga mellé fogadja, elkezdődik egy, éveken és kontinenseken átívelő utazás, ezzel pedig a szerző leginkább Jules Verne kalandregényeinek nyomdokaiba lép. Önmagában tehát ezzel sem lenne baj, hiszen Edugyan stílusa mindvégig könnyed, és a történetnek meg van az a nagy előnye is, hogy nem foglal egyértelműen állást a fajgyűlölettel kapcsolatban - vagyis nem akar direktben lenyomni semmit az olvasó torkán, hanem hagyja, hogy - akárcsak főhőse a Földünk egzotikus tájait - maga fedezze fel a mondatok mögötti tartalmat. Ez a minden fajta tolakodás nélküli stílus kimondottan szimpatikus is lehet, mégis vissza kell térnem az előző bekezdésben írtakhoz: az első részhez képest ez valamilyen mértékben mégis csak visszaesés.

A regény leggyengébb pontja a karakteralkotás, pontosabban annak hiánya. Wash fiúból férfivé válása igazi felnövéstörténet, és a közte és Christopher Wilde közötti kapcsolat is meglehetősen jól került bemutatásra, azonban ez a többi szereplő vonatkozásában nem mondható el. A legtöbb karakternél kihagyott ziccert éreztem a szerző részéről, ám többségük sablonfigura maradt mindvégig. (Arról nem beszélve, hogy néhol indokolatlan és hirtelen volt a felbukkanások vagy eltűnésük.) 

Összességében vegyes érzelmekkel viseltetek a regény iránt: vannak nagyon jól sikerült részek, amiket öröm volt olvasni (és ezekért érdemes is kézbe venni a kötetet), ugyanakkor több ponton maradt hiányérzetem is, különösen a befejezést illetően.

Esi Edugyan: Washington Black (Washington Black); ford. Gy. Horváth László; XXI. Század Kiadó, 364 oldal, 4.490,- Ft