Szerző: Paulo Coelho
Cím: Az alkimista (O Alquimista)
Fordító: Simkó György és Piros Ákos
Kiadó: Athenaeum 2000 Kiadó
Oldalak száma: 176

SPOLIERMENTES KRITIKA!

Paulo Coelho leghíresebb könyvét jó pár évvel ezelőtt olvastam már (valamikor a gimnázium első éveiben). Mára nem sok maradt meg belőle, csak arra emlékeztem, hogy tetszett, bár voltak benne részek, amelyeket nem mindig értettem meg. Így elérkezettnek láttam az időt, hogy újra elolvassam a brazil szerző regényét, köszönet érte az Athenaeum Kiadónak.

A történet főhőse Santiago, a szegény pásztorfiú, aki nyáját hajtva faluról falura vándorol. Szülei papnak szánták őt, ám 16 éves korában úgy érezte, nem a helyes ösvényen halad, ezért választotta a vándorló életmódot. Egyszer különös dolog történik vele: kétszer egymás után ugyanazt az álmot látja. Egy cigány asszony azt mondja neki, kövesse álmait, és utazzon el Egyiptomba, ahol megtalálja a keresett kincset. Útja során találkozik egy királlyal, egy üvegárussal és egy alkimistával, akik megtanítják neki, hogyan élje a Személyes Történetét.

Talán a kritikusok miatt érzem így, de ez a könyv tényleg nagyban hasonlít a Kis Herceghez. Számomra elsősorban a sivatagi világ idézte Saint-Exupéry regényét, hiszen ez az első, ami szembeötlik. Persze emellett jöhetnek az olyan párhuzamok is, hogy mindkettő felfogható afféle meseként, amely mögött sokkal komolyabb dolgok húzódnak meg. Ráadásul itt is különböző emberek (jósok, királyok, harcosok, stb.) segítik a fiút, hogy rájöjjön mi az igazán fontos az életben.

Bár bevallom, néhol túl soknak találtam Coelhot, a szájbarágós stílus nem mindig nyerte el a tetszésemet. Örültem volna, ha kicsit kevesebb erővel próbálja letuszkolni a torkomon, hogyan találhatom meg a boldogságomat. Ettől függetlenül nagyon tetszett a regény. Mind a történet, mind a mögötte meghúzódó mondanivaló (legyen az bármennyire is klisés) magával ragadó szerintem, és ha az ember a kellő időben olvassa, elég sokat javíthat a közérzetén / lelki világán.

Coelho stílusa olvasmányos, gyorsan lehet haladni a könyvvel (igaz, nem is túl hosszú). Santiago története pedig bebizonyítja mindannyiunk számára, hogy ha valamit el szeretnék érni az életben, csak akarnunk kell, és akkor - ahogy a szerző is megfogalmazza többször - a Mindenség összefog, hogy megvalósuljon (ha jól emlékszem, ez az Alefben is visszaköszönő elem volt).

Coelho az a szerző, akiről és akinek a műveiről órákig lehetne vitatkozni. Én a "rajongó"-tábort erősítem (na jó, a rajongás kicsit túlzás, de szeretem a műveit), mert nekem jól esik időnként kézbe venni a regényeit, hogy egy kicsit elgondolkozzam az életről, pozitív energiákkal feltöltődjem. (Nem mintha pesszimista lennék, csak jó olvasni arról, mások hogyan találják meg a kincsüket.)

Értékelés: 10/8