Szerző: Máté Angi
Cím: Az emlékfoltozók
Kiadó: Magvető Kiadó
Oldalszám: 72

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Mióta a könyvheti dedikáláson Angi mondta, hogy karácsonyra újabb kötete jelenik meg a Magvető Kiadónál, már nagyon vágytam rá, hogy a Kapitány és Narancshal után egy újabb Máté Angi-Rofusz Kinga mesekönyvet tarthassak a kezemben. Az új kötet pedig nem okozott csalódást, sőt, bizonyos tekintetben felül is múlta a várakozásaimat.

A történetek főhősei - az emlékfoltozók - két tündérrigólány (akik se nem tündérek, se nem rigók, se nem lányok). Faodúbarna és limonádéhajú minden nap várják a postást, hogy az elhozza nekik azoknak az emlékeit, akik már nem tudnak visszatekinteni a múltba, és tőlük várják a segítséget. Ha pedig éppen nem az emlékeket foltozzák, járják a várost és mindenféle csodát művelnek: utaznak a nemannyirasárga villamoson, hajukat labdarózsába tekerik, álmaikat összekeverik, segítenek az embereken és a természeten, miközben rendületlenül szembe kell nézniük a rosszal is.

Ez a kötet nekem sokkal-sokkal jobban tetszett, mint a Kapitány és Narancshal, pedig már az is igen közel állt a szívemhez. Lehet az őszies, télies időjárás teszi, de sokkal nagyobb örömöt jelentett a két tündérrigólány kalandjait egy meleg szobában, este, lefekvéskor olvasni. Ráadásul egy idő után kénytelen voltam az egészet könyvet felolvasni saját magamnak, hogy ne csak a fejemben, ha nem teljes valójukban halljam azokat a csodákat, amiket Máté Angi megfogalmaz mesekönyvében. Kevés szerző él a világon, aki ennyire szépen és szívhez szólóan tud írni, ráadásul olvasás közben ismét rá kellett jönnöm, hogy mennyire gyönyörű és gazdag nyelv is a magyar. És ezt használja ki Angi minden egyes művében, ettől válnak azok igazi értékké.

A rövid, ám annál szívet melengetőbb, torkot elszorító történetek arról szólnak, hogyan képesek meglátni a tündérrigólányok mindenben a szépet. Egy fajta gyermeki naivitás mutatkozik meg bennük, úgy tudnak rácsodálkozni a világra, annak legkisebb elemére is, mint egy újszülött. Ezért is vált egyik kedvenc történetemmé az Amikor meg akarták menteni a patakot, amely az egyik legszomorúbb mese a kötetben. Ugyanúgy, mint a gyerekek, az emlékfoltozók is követnek el hibákat, és van, hogy csak későn jönnek rá.

A kötetet ismét Rofusz Kinga illusztrálta, és nekem szent meggyőződésem, hogy ennek a két remek hölgynek egész életükben együtt kell dolgoznia. Kinga meseszép illusztráció tökéletesen illenek a történethez, ráadásul a kötet mérete miatt igazi képes albumot vehetünk kezünkbe, amely már önmagában, a látvány, a külcsín miatt megéri, hogy a könyvespolcunkon tudhassuk. 

Ezek után csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm Anginak és Kingának a gyönyörű estéket, egy különösen nehéz időszakban jutottak el hozzám a tündérrigólányok történetei, és arra kérem őket, hogy még, még, még alkossanak!

Értékelés: 10/10