Szerző: Ricahrd Paul Evans
Cím: A karácsonyi doboz (The Christmas Box)
Fordító: Robin Edina
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 128

Bár a Karácsony már régen elmúlt, a mostani hózivataros idő még pont alkalmas arra, hogy a hideg délutánt és estét a meleg szobában, ágyban fekve, olvasva töltsük. Akár egy karácsonyi témájú könyvvel a kezünkben. Így tettem én is Richard Paul Evans regényével, amelyet ha az ünnepek alatt nem is, de mostanra sikerült nekem is a kezembe venni. Kíváncsi voltam erre a történetre, mivel a szerző Kegyelem c. regénye nekem tetszett, a Hol lehet Noel? már kevésbé, ugyanakkor A karácsonyi doboz volt Evans első regénye, ennek hatására írt további egy tucat, hasonló tematikájú regényt.

A kisregény főhőse maga a szerző és felesége, Keri, akik négy éves kislányukkal egy szűkös bérlakásban tengetik életüket. Egy nap Keri egy hirdetésre lesz figyelmes, miszerint egy idős hölgy szívesen befogadna hatalmas házába egy családot, cserébe csak annyit kér, hogy társaságot nyújtsanak neki, valamint segédkezzenek az apróbb ház körüli teendőkben. Richard és neje kapva kap az alkalmon, nem sokkal az ünnep előtt be is költöznek. Mary-vel, az özvegyasszonnyal hamar összebarátkoznak, ám Richardot a munkája folyamatosan elszólítja a családja mellől, amitől leginkább a négyéves Jenna szenved.

Nem tudom, mennyi igazságtartalma van a regénynek, elképzelhető, hogy minden úgy történt, ahogyan Evans az olvasók elé tárja. Bár a mondanivaló szempontjából teljesen mindegy, hogy valós vagy fiktív eseményeken keresztül jut el hozzánk, a lényeg, hogy ráébredjünk, időnként lassítanunk kell, hogy több időt tölthessünk szeretteinkkel.

Maga a sztori és a mondanivaló nagyon szép, de sajnos nem emelkedik ki a többi karácsonyi történet közül. Persze, időnként szüksége van az ember lelkének hasonló könyvekre, hogy ha elfelejtené, az eszébe jusson, vagy ha eddig még nem jött rá, akkor rávezesse őt, hogy miben rejlik a karácsony igazi értéke. Evans remekül ért ennek közléséhez, időnként kissé ugyan szájbarágósan, de azért hagyja, hogy az olvasó maga jöjjön rá, mit akar üzenni gondolataival, szimbólumaival. 

Talán nem okoz nagy meglepetést senkinek, hogyan ér véget a történet, mivel Evans az összes klisét felhasználja kicsivel több mint 100 oldalas művében, a legeredetibb jelenet - amely bennem sokkal mélyebb nyomot hagyott, mint maga a főszál - a szerző és az apuka beszélgetése, aki az ötéves kisfiának szándékozik öltönyt venni. 

A szereplők némelyike túl tökéletes, ilyen például Mary vagy Keri (arra tippelnék, Evans nem mert rosszat írni feleségéről) akik egyetlen hibát sem követnek el a történet folyamán, és nehéz is róluk elképzelni, hogy bármikor helytelenül cselekednének. Ezzel szemben saját magát kissé rossz fényben tünteti fel, ez a fajta önkritika segíti abban az olvasót, hogy kissé magába nézzen, hogy valóban úgy éli-e az életét, ahogyan kellene, vagy érdemes változtatni.

Összességében nem rossz könyvről van szó, bár a szerzőnek akadnak jobb regényei is, de aki szereti a szívmelengető karácsonyi történeteket, annak mindenféleképpen ajánlom!

Értékelés: 10/7