Szerző: Stephen Chbosky
Cím: Egy különc srác feljegyzései (The Perks of Geing a Wallflower)
Fordító: Gyuris Norbert
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 240

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Kedves Stephen Chbosky!

Az Egy különc srác feljegyzései című könyveddel alig pár hónappal ezelőtt ismerkedtem meg, amikor az egyik, könyvesboltban dolgozó barátom mesélt róla. A Zabhegyezőre hivatkozott, hogy a regényed ahhoz hasonlít. Akkor, bár érdekelt a könyv, úgy véltem, először Salinger művét kellene elolvasnom (igen, ez nagy hiányosság nálam), azután csak a tiédet. Azonban a sors úgy hozta, hogy mégis a Te írásod akadt először a kezembe, így az összehasonlításoktól most megkíméllek.

A főhős, Charlie roppant érdekes személyiség. Most készül középiskolába, nagyon fél, hogy magányos lesz az új közegben, hiszen egész életében "különc" volt. Éppen ezért úgy dönt, leveleket ír egy ismeretlennek, akiben teljes mértékig megbízik. Egy egész éven át küldi neki az írásait, ezalatt pedig az olvasók megismerik az ő életét és az arról való gondolkodását. Charlie mindent feketében és fehérben lát, olykor nincs tisztában mások vagy éppen saját cselekedeteinek súlyával, ugyanakkor nem is ítélkezik. Könnyedén elfogadja, hogy későbbi legjobb barátjáról kiderül, homoszexuális, hogy első szerelme visszautasítja őt, nehezen megy neki a hazugság. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg az amerikai tinédzserek életét, és olyan témák kerülnek terítékre, mint a családon belüli erőszak, az alkohol, a halál, a szex és a drog.

Talán nem tudod, de könyvedre a magyar olvasóknak több mint tíz évet kellett várnia, hiszen nálunk csak 2012-ben jelent meg (Gyuris Norbert kiváló fordításában), holott Te 1999-ben vetetted papírra a történetet. De azt vallom, jobb később mint soha, főleg, ha ilyen nagyszerű olvasmány kerülhet a fiatalok - és remélhetőleg a szüleik - kezébe. Nagyon régen fordult már elő velem, hogy este neki kezdtem egy könyvnek, és kapásból a feléig eljutottam, anélkül, hogy egy percig is unatkoztam volna, majd másnap, mikor folytattam, szintén egy ültő helyemben elolvastam a hátralévő oldalakat. 

A stílusod roppant olvasmányos, sikerült megtalálnod azt a nyelvezetet, amellyel lekötheted a fiatalok figyelmét, amellyel megszólíthatod az ő lelküket is. Akármelyik szereplőben, szituációban magukra ismerhetnek a tinédzserek, az idősebbek pedig örömmel gondolhatnak vissza középiskolás éveikre (mint ahogyan én is tettem). Emlékszem, mennyire izgultam, mikor gimnáziumba kerültem, mennyire féltem én is, hogy sikerül-e majd beilleszkednem a társaim közé. Ahogyan Charlienak, úgy nekem is voltak idősebb barátaim, és habár egészen más helyzetekbe keveredtünk, mint a regénybeli hősök, mégis úgy éreztem, én is a csapat tagja vagyok. 

Könyvedben nagyon sok témát felhozol, némelyiket csak érintőlegesen, de ugyanakkor a tálalás - vagyis, hogy Charlie szemszögéből ismerjük meg ezeket - remek volt. Bár mindannyian olyanok lehetnénk, mint a történetbeli levelek írója: sosem ítélkezik mások felett, ott segít ahol tud, még ha ez annak is köszönhető, hogy nincs tisztában teljesen a dolgok súlyával. Teljesen természetesnek vesz bizonyos dolgokat, és olykor abszolút humorosan meséli el a történteket. Az ő felnőtté válását követhetjük nyomon, egy év alatt szinte az összes fontos dologról tudomást szerez: kezdve az első randitól, a füvezésen át, egészen az abortuszig bezárólag. Eleinte Sam és Patrick nem volt szimpatikus a számomra - annak ellenére, hogy azonnal kedvesek voltak Charlie-hoz -, később azonban őket is megszerettem, ahogyan Mary Elizabeth-et is sikerült kedvenc szereplővé tenned. 

Szóval én azon leszek, hogy minél több emberhez eljusson a műved (ebben biztos nagy segítség lesz a belőle készült film, amelynek Te voltál a rendezője és a forgatókönyvírója), mert valóban méltó rá, hogy megismerjék. Habár az életről vallott felfogásomat nem sikerült megváltoztatnod, mégis köszönöm Neked, hogy egy új oldalát mutattad meg, hogyan máshogy lehet viszonyulni ahhoz. 

Szeretettel ölellek,

Chris

Ui.: A könyvedet 10 skálán 9-re értékelem.