A Királyvár nyomornegyedében malacokat hajkurászó Dunk élete először akkor vett váratlan fordulatot, amikor egy kóbor lovag maga mellé vette fegyverhordozónak. Tíz évvel később az újdonsült lovag élete újabb fordulatot vesz, amikor első lovagi tornáján a Targaryen-ház tagjaival vívhat. Ám aki sárkányokkal táncol, könnyen megégetheti magát… George R. R. Martin A tűz és jég dalával párhuzamosan írt kisregényei Westeros múltjába visznek el minket, amikor még a sárkánykirályok uralják a Hét Királyságot, ám hatalmukat belviszályok és trónkövetelők fenyegetik – veszélyes és izgalmas idők egy kóbor lovag és fegyverhordozója számára. A Hét Királyság lovagja kötelező olvasmány A tűz és jég dala regények rajongói számára, és ideális ízelítő azoknak, akik eddig csak a tévésorozatból ismerték Westeros lenyűgöző világát.

George R. R. Martin neve hallatára szerintem még az is hangosan kiáltja azt, hogy „az a szakállas, szadista vén fazon”, aki nem olvasott tőle egy sort sem, de még tévét sem néz soha. A Trónok harca tévésorozat bevezető epizódja óta ugyanis elkerülhetetlenné vált, hogy az ember ne fusson bele akár egy újságcikkbe, akár egy kommentbe, megosztásba a facebookon, amelyben Martin neve szerepel. Mind a könyv-, mind a filmváltozat bőven gondoskodik arról, hogy újabb és újabb sokkba taszítsa a rajongókat. Szerencsére a tévésorozat hamarosan folytatódik az ötödik évaddal, azonban a regényfolyam következő (azaz hatodik) részére még jócskán várni kell. De addig is a magyar kiadók sorra szedik elő a szerző régebbi írásait (így jelent meg egy évvel ezelőtt a Lázálom új fordításban), no meg persze a Westeros világában játszódó novellákat, kisregényeket. (Áprilisban jön a Fumax Kiadónál a Martin és Gardner Dozois által szerkesztett Zsiványok, amelyben egy újabb történettel ismerkedhetünk meg – bár sokan szerint a szerző jobban tenné, hogy antológiák szerkesztgetése helyett neki veselkedne a következő monstrumnak.)

A tavaly év végén megjelent A Hét királyság lovagja három kisregényt tartalmaz, amelyek közül az elsőt (A kóbor lovag) már a magyar olvasók is ismerhetik, ugyanis pár éve elérhető képregény formájában a Delta Vision kiadó jóvoltából. Ebben a történetben találkozunk először Dunkkal, a fegyverhordozóval, aki szülei elvesztése után Ser Arlan szolgálatába áll (noha az ez előtti időkre nem is emlékszik). A lovag halála után úgy dönt, maga is ennek a nemes hivatásnak a szolgálatába áll, és maga mellé fogadja a gyermek Egget, és együtt folytatják útjukat. Ez a kisregény remek ízelítőül szolgál Martin világához: bemutatja a szerző bámulatos mesélői képességét, ugyanakkor a negatívumokkal is (naturalizmus, a történelmi túlírtság, a túl sok személy felsorolása) találkozhatunk.

Hasonlóan A kóbor lovaghoz a gyűjtemény második darabjával is találkozhattak már az (angolul tudó) olvasók. Ez a sztori is elérhető képregény formájában, valamint egy korábbi antológia ékes darabja volt. A felesküdött kard című írásban Dunk Ser Eustace Osgrey szolgálatába áll, hogy segítse őt a Vörös Özvegy elleni csatározásban. Nekem ez a történet tetszett legkevésbé mindhárom közül: igazából önmagában nem éri meg olvasni, annyi a visszautalás (de ezért jó, hogy a magyarul egyben jelent meg a három kisregény), plusz szintén befigyelnek a fentebb említett negatívumok. Az viszont vitathatatlan, hogy aki szereti a tolkieni mítoszokat, azoknak tetszeni fog ez a rész, ugyanis a legrészletesebb mitológiai hátteret itt ismerhetjük meg. 

A rejtélyes lovag Martin saját szerkesztésű antológiájában jelent meg először. A záróregényben Dunk és Egg északnak veszik az irányt, hogy Deres urának a segítségére legyenek. Útközben megállnak egy Butterwell-Frey esküvőre, a rajongóknak pedig épp ennyi bőven elég, hiszen tudvalevő, hogy Martin ezeknél a részeknél dobja csak be igazán magát, és mutatja meg, hogy mire is képes, ha elszabadul a fantáziája. Ennél a résznél is szintén fontos, hogy a megfelelő helyén olvassuk – vagyis ahogyan a kötetben szerepel, harmadiknak, mert különben sok minden elég homályos marad.

A fordító ezúttal is Novák Gábor, aki mára már Martin hivatalos magyar hangjává vált. (A Zsiványok-beli történetet is ő ültette át magyarra.) Habár az első kötetek fordítása nem az ő nevéhez köthető, az új, egységes kiadások már az ő keze nyomát dicsérik (csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez az egységesítés Tolkien regényeire is ráférne már). Számomra külön szimpatikus volt, hogy a lefordíthatatlan szójátékokra külön lábjegyzetben hívja fel az olvasók figyelmét, mert így a magyarok is jobban megismerhetik Martin stílusát, írói hozzáállását.

 Ami talán kicsit rosszul érintheti az olvasót, az az, hogy Dunk és Egg kalandjai ezzel még nem értek véget. Ez érződik is az utolsó íráson, és habár Martin újabb történeteket ígért, a rajongók (köztük én is), csalódottak lehetnek, hiszen a szerzőnek még ott van a következő, 1000 oldalhoz közeli (vagy éppen több) kötete, amit lassan időszerű lenne kiadni, plusz a tévésorozaton is munkálkodik, meg egyéb dolgokat is csinál. Amik mind örömet okoznak a maguk módján, mégis talán jobb lenne, ha egyszerre egy tevékenységére koncentrálna, mert a végén egyiknek sem jutunk a végére.

George R. R. Martin: A hét királyság lovadja, ford. Novék Gábor, Alexandra Kiadó, 2014, 384 oldal, 3499 Ft