A nyolcadik főbűn

Szerző: Rebecka Edgren Aldén
Cím: A nyolcadik főbűn (Den åttonde dödssynden)
Fordító: Annus Ildikó
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 312

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Idén az Animus Kiadó egy új szerzőt mutatott be a skandináv krimik sorozatában: Rebecka Edgren Aldént. A kötet borítóján, valamint a hátlapján azonnal felhívják a figyelmünket, hogy bár A nyolcadik főbűn a fent említett válogatásban jelenik meg, műfajilag mégis inkább pszichothriller. (És ebből is látszik, hogy mennyi számít egy jól bejáratott brand.) A megjelölés félig-meddig helyénvaló, való igaz, hogy sokkal közelebb áll, mint a krimihez, de azért ne nagyon számítsunk lelkileg megterhelő sztorira.

Nora fiatal korában végzetesnek tűnő balesetet szenvedett: hét emeletnyit zuhant egy lépcsőházban. Mégis, csodával határos módon teljesen felépült, és azóta megváltozott az élete. Sikeres írónő, aki életmód-tanácsadói köteteivel a sikerlisták élét bitorolja, egy szerető férj felesége, két szép gyermek anyja, az utcájukban pedig mindenki irigyli az életét. Ám ez az idilli lét szétszakadni látszik, mikor a szomszéd házba költözik Klara, a dekoratív nő, aki nem rest kimondani a véleményét, vagy ellenszegülni a jól bejáratott hagyományoknak. Idővel Norát furcsa rémálmok kezdik gyötörni, az utcán titokzatos alakok bukkannak fel, és olyan érzése van, mintha valaki állandóan követné, figyelné. Sajátos nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki és miért akarja tönkre tenni az életét, ám ehhez vissza kell térnie az évekkel korábban történt balesetéhez - ami lehet, nem is baleset volt...

Rebecka Edgren Aldén a svédországi Nackában látta meg a napvilágot. Korábban több svéd magazin főszerkesztője volt, jelentleg a Damernas Värls szerkesztője. 2009-ben jelent meg első kötete, amit Tinni Ernsjöö Rappéval közösen írt (Skriet fran kärnfamiljen). Második könyvét, A nyolcadik főbűnt 2015-ben írta meg, a kötet Magyarországon kívül Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Dániában is megjelent. Jelenleg férjével és három gyermekével él.

A nyolcadik főbűn tipikusan az a thriller, ami inkább a női olvasókhoz szól. Az alaphangulat leginkább a Született feleségek című sorozatot idézheti fel az olvasókban - csak nincs benne humor -, lévén, hogy egy tökéletes kisvárosi negyed (az Édenkert) lakóinak az életébe nyerhetünk bepillantást. Négy család jár össze kertipartyra, mindannyian jól kijönnek egymással, egészen addig még egy új nő nem költözik a szomszédba. Ugye ismerős a helyzet? A regény első felében inkább a karakterek és a hétköznapi problémáik bemutatására megy rá, némi féltékenység kap helyet benne csupán. Azonban utána szép lassan kezd beindulni a történet, és habár azt túlzás lenne mondani, hogy átcsapunk egy szédületes tempójú sztoriba, még sem lehet unatkozni. Az olvasó magában kezdi összerakni a képet, sejti, hogy a szerző több soron félre akarja vinni, így talán az első csavar nem is akkorát, mint az azt követő. Mert hogy itt rövid időn belül nem egy, hanem két meglepetéssel is szolgál a szerző, a befejezésről pedig nem is beszélve, ami viszont valóban ütősre sikeredett. (És itt szeretném jelezni, hogy aki ódzkodik a sorozatoktól, azoknak bátran ajánlom ezt a regényt, a folytatás lehetősége szinte kizárt.)

Nora első pillantásra kicsit ellenszenves karakternek is tűnhet az olvasó szemében, hiszen már-már túlzóan tökéletes. Az élete teljesen idillikus, olyan, amire - még ha kis irigységgel is -, de azt mondjuk, ilyen nincs a valóságban. És mint ahogyan szép lassan kiderül, nincs is. Mert egy dolog az, amit kifelé mutatunk, és egy másik, ami a négy fal között történik. Nora gyermekeivel való kapcsolata sem olyan, mint amilyennek szeretné, hiszen a karrierjét sokszor előtérbe helyezi, és ugyanez az igaz, a férjével való viszonyára is. Ahogy telik az idő, rájövőnk, hogy ő is éppolyan hétköznapi figura, mint bármelyikünk. Korábban erős szenvedélybetegségekkel küzdött, amelyek most újra kísérteni kezdik, és csak nagyon nagy akaraterővel lenne képes nekik ellenállni. Ahogyan haladunk előre a történetben, úgy tárulnak fel előttünk a hét főbűn mozzanatai, és bebizonyosodik, hogy olykor nem is olyan könnyű elkerülni őket.

A regényt én azoknak ajánlom, akiknek tetszett A lány a vonaton (még annak ellenére is, hogy nekem az nagyon nem jött be, de ez a regény határozottan jobb Paula Hawkins túlértékelt könyvénél), vagy a hasonló témájú Az özvegy vagy a Zárt ajtók mögött. Számomra egy könnyed olvasmány volt, amelyet a nyaralásomon teljesen kikapcsolt - tehát elérte a célját.

Értékelés: 10/7