Szerző: Liza Marklund
Cím: Zuhatag (Stormberget)
Fordító: Végh Viktória
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 320

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az idén újabb skandináv krimisorozatnak került pont a végére: a Zuhatag című kötettel lezárult Liza Marklund Stenträsk-trilógiája. A svédek egyik legnépszerűbb szerzője már az előző résszel is meglepte az olvasóit, azzal, hogy a történet nem várt fordulatot vett, a zárókötet pedig azonban mind erre rátesz még egy lapáttal. Olyannyira, hogy a Zuhatag sokkal inkább családi dráma, semmint krimi.

A rákbeteg Wiking Stromberg, a sarkköri kisváros, Stenträsk rendőrparancsnoka igyekszik új életet kezdeni (vagy éppen a régi folytatni) Alice oldalán, ám amikor a Kallmyren láp felszínre „dob” egy holttestet, az ő élete is gyökerestől felfordul. A halott férfi szívét egy karóval szúrták át, és ezzel próbálták meg rögzíteni a testet a láp fenekén. Egy DNS-vizsgálat eredményét követően a rendőri munka érdekes fordulatot vesz, Wiking pedig kénytelen lesz mélyebben elmerülni saját családjának történetében. Nemrég elhunyt anyja hagyatékában is érdekes iratokra bukkan, a nyomozás során pedig egyre többször előtérbe kerül a Kaltis-akció, Svédország egyik legnagyobb, máig megoldatlan bankrablási ügye is.

Eva Elisabeth "Liza" Marklund 1962. szeptember 9-én született. 1995-ben jelent meg az első, Maria Eriksonnal írt regénye Gömda címmel, majd három évvel később az első önálló krimije, a Sprängaren, amely minden idők egyik legkelendőbb könyve lett Svédországban: elnyerte a Poloni-díjat, valamint a Svéd Krimiakadémia elsőregény-díját, továbbá jelölték a Legjobb Svéd Krimi díjra és az Üvegkulcs díjra is. Ez volt az első Annika Bengtzon-kötet, amelyet 2015-ig további tíz regény követett, amelyekben a bulvárújságíró volt a főhős. (Ennek a szériának az egyik része, a Studio 69 magyarul is olvasható, valamint az abból készült filmsorozat is látható volt magyar szinkronnal.) Marklund 1999-ben elnyerte „Az év írója” elismerést, 2007-ben a Svéd Irodalmi Díjat. 2010 augusztusában második skandináv íróként a New York Times bestsellerlistájának élére került. (Ekkor jelent meg a James Pattersonnal közösen írt Üdvözlet a gyilkostól című kötete.) 1999-ben Sigge Sigfridssonnal, Jan Guillou-val és Ann-Marie Skarppal közösen megalapította a Piratförlaget (Kalózkiadó), amely újításként azt hozta be, hogy a szerzők és a kiadók egyenlően osztoznak a könyvek nyereségén. 2004-ben Liza Marklundot kinevezték az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF nagykövetévé.

Liza Marklund (Fotó forrása: newsbeezer.com)

A Stenträsk-trilógiára sok mindent lehet mondani, de hogy szokványos sorozat lenne, azt semmiképp. A Fagypont címet viselő első rész még valóban hagyományos skandináv kriminek volt tekinthető, a Lápvidék viszont nemcsak azért volt különleges, mert Wiking mellékszereplőből főszereplővé lépett elő, hanem azért is, mert már ott elindult egy olyan családi dráma – vegyítve némi orosz titkosszolgálati szállal –, amely a mostani részben csúcsosodott ki. Ahogyan a bevezetőben is fogalmaztam, a Zuhatag nem igazán mondható kriminek, hiszen bár valóban akad benne nyomozás – akár a jelenben felbukkanó holttest, akár a múltbéli Kaltis-akció kapcsán –, ezek mind eltörpülnek a lélektani dráma mellett.

Ennek a résznek az igazi főszereplője Wiking anyja, Karin, aki kisgyerekként, árván került Långvikenbe, a Stormberg családhoz még az 1940-es évek végén. A Stormberg és a Långström család ekkoriban már évtizedek óta kibékíthetetlen ellenségeskedésben állt egymással, gyűlöletük pedig csak napról napra fokozódott. Karin maga mindig is értetlenül áll a famíliák közötti harc előtt, főként azután, hogy megismerkedik és szoros barátságot köt a vele egyidős Carl Långströmmel. A történet ezen pontja némileg a Rómeó és Júlia sztorijára hajaz, és annyiban meg is állja a hasonlat, hogy a két fiatal itt is egymásba szeret, ám szerelmüket másfajta tragédiák árnyékolják be. Marklund ebben a kötetben egy olyan régvolt (?) társadalmat mutat be, ahol a férfiak uraltak mindent, a lányok szava semmit sem számított, és amelyet leginkább a kilátástalanság jellemzett.

Wiking sok mindenre fényt derített már a családja múltjából még anyja életében is, azonban a lápból elbukkanó halott férfi okán teljesen felül kell vizsgálnia mindazt, amit Karinról vagy saját magáról tudni vélt. A helyzetet nehezíti, hogy kevesen élnek már azok közül, akik részesei voltak az 1962-es messaure-i eseményeknek, köztük a Kaltis-akciónak (amelyet a szerző a valóban megtörtén Vietas-akcióról mintázott), így az igazság napvilágra kerülése is folyton akadályokba ütközik. Mindeközben a férfinak az életében bekövetkező változásokkal is meg kell küzdenie: a rákbetegsége, az anyja halála miatti gyász, értelmi fogyatékos öccse, valamint az állandó harc Alice-szel arról, hogy elárulják-e az igazat a nő igazi kilétéről a családnak.

A Zuhatag nem egy gyors sodrású regény, és azt is túlzás lenne állítani, hogy túl sok olyan fordulatot találnánk benne, amely valóban meglepi az olvasót, de aki szereti a mozaikszerűen felépülő családtörténeteket, a mélyen eltemetett titkokat, a hús-vér szereplőket, annak tökéletes kikapcsolódást nyújthat az őszi estéken. Csak krimit nem várjunk, mert akkor csalódni fogunk.

Értékelés: 10/7

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!