Szerző: Virginie Grimaldi
Cím: Köszi, apu! (Les possibles)
Fordító: Fouilleul Joli
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 304

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Virginie Grimaldi neve mára jól ismert hazánkban is, hiszen 2019 óta több kötete is megjelent magyar nyelven. A szerző ugyanakkor még mindig képes meglepni az olvasóit, egyik legfrissebb regénye, a Köszi, apu! teljesen más hangvételű – jóval érettebb és személyesebb –, mint a korábbi művei.

Juliana boldog családi életet él férjével, Gaëtannal és hétéves, kissé különc fiával, Charlie-val. A nő élete a rendszerek körül forog, mindent szeret előre látni és tervezni, nem úgy, mint apja, Jean, aki világéletében a szétszórtságáról és a spontaneitásáról volt híres. Az idős férfi még azt sem tudja komolyan venni, amikor leég a háza, egy vállrándítás után beköltözik Julianához. Csakhogy ennek az együttélésnek hamar meglesz a böjtje: Jean kiívja a szomszéd haragját, mert nem hajlandó máshová parkolni, a házat és a garázst különböző teleshopos termékekkel árasztja el, a kertben hol egy indián-sátrat akar felhúzni, hol pedig egy házilag gyártott madárijesztőt helyez ki. Habár mindez egyre bosszantóbb Juliana számára, hamar rá kell döbbennie, hogy apja viselkedése nem csak az örökös lazaságból ered, hanem egy komoly, egyre súlyosbodó betegség tünete is.

Franciaország egyik legolvasottabb szerzője, Virginie Grimaldi 1977-ben született Bordeaux közelében. A nagymamája verses noteszeit olvasva kapott kedvet az íráshoz, nyolcévesen írta meg első regényvázlatát. 2009-ben indította el Femme Sweet Femme nevű blogját, amelynek népszerűsége lehetővé tette, hogy belevágjon első regénye írásába. A korábban magyarul megjelent Merci, nagyik! a második könyve, amely hamar bestsellerré vált, a megfilmesítés jogai is elkeltek. Eddig tizenegy regénye jelent meg Franciaországban, ezek közül a Csillagfényes utazás, a Ha az élet citrommal kínál (Animus Kiadó) és az Elsa és Vincent (Athenaeum Kiadó) olvasható magyarul. A nemrég megjelent Köszi, apu! a hetedik könyve, amely eredetileg 2021-ben látott napvilágot.

Virginie Grimaldi (Fotó: Leextra/Julien Falsimagne)

A szerzőnek már az Animus Kiadónál korábban megjelent regényénél (Ha az élet citrommal kínál…) is azt írtam, hogy az volt az addigi legszemélyesebb könyve, a Köszi, apu! azonban ezen is túltesz. Az ajánlásból és az utószóból egyaránt kitűnik, hogy Grimaldi az apjának kívánt emléket állítani ezzel a regénnyel, amely annak ellenére, hogy fikció, mégis erősen érződik a személyes érintettség az apa-lánya viszonyban. Habár biztosra nem mondhatom, de gyanítom, hogy Grimaldinak az írás egyben terápia, hiszen korábban is nyúlt már olyan témákhoz, amely az életében fordulópontot jelentettek, emellett az elengedés, mint olyan az Elsa és Vincentben is fontos szerepet játszik a női főhős életében. Ráadásul jelen kötetben Jean betegségének stációit is a gyászfeldolgozás öt (tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás) fázisához kötni, ezekre osztja fel a regény fejezeteit is. Éppen ezért a műben nem is Jean betegségének bemutatása a fő cél, hanem annak prezentálása, hogy ez milyen hatással van a családtagok életére, akiknek szintén gyökeresen megváltozik az élete.

De annak ellenére, hogy egy igen komoly témát dolgoz fel a regény, attól szerencsére nem kell tartanunk, hogy egy mélyen depresszív történtet kapnánk. Grimaldi ugyanis most is azt csinálja, amihez a legjobban ért: a drámát olyan szinten vegyíti a humorral, hogy hol fülig érő szájjal olvassuk a sorait, és azt kívánjuk, bárcsak nekünk is ilyen laza apánk lenne, mint amilyen Jean, hogy aztán könnyekig meghatódva lapozzunk egy-egy komolyabb fordulat láttán. A Köszi, apu! valóban egy igazi „feel good” regény, amely méltó módon szerepel az Animus Kiadó ezen sorozatában: egyszerre könnyed és légies, amelynek minden fejezetét öröm olvasni, mert megmelengeti a szívünket, ugyanakkor komoly mondanivalóval is bír.

Ráadásul ebből több is akad, hiszen az apa-lánya viszonyon túl számos más témát is boncolgat. A legfontosabb üzenete, hogy merjünk önmagunk lenni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy mások vagyunk, mint a nagy átlag. És bármennyire is elcsépeltnek hangzik ez a gondolat, attól még teljesen igaz: Jean élete – minden nehézség ellenére – igazán irigylésre méltó, az élethez való hozzáállása sokunknak lehetne követendő példa, főleg a mai világban, amikor mindannyian többnek akarunk látszani, mint amilyenek vagyunk, és közben teljesen feladjuk önmagunkat. És persze, mindennek megvannak a maga határai, így a szabadságnak is, de mennyivel örömtelibb életünk lehet, ha nem azon aggódunk minden egyes pillanatban, hogy mit fognak szólni a többiek, hanem egyszerűen csak jól érezzük magunkat a bőrünkben. Annál is inkább, mert az élményeinket senki nem veheti el tőlünk, és ez még akkor is igaz, ha esetleg olyan betegségben szenvedünk, mint amilyenben Jean, amelynek következtében szép lassan elfelejtünk mindent. Mert lehet, hogy pontosan felidézni nem tudjuk, de az érzés ott marad bennünk végig.

A Köszi, apu! tehát igazi gyógyír a léleknek, így mindenkinek nagy lelkesedéssel tudom ajánlani, ha szeretne egy szívmelengető, őszinte, megható, de mégis humoros történetet olvasni. És bár az idő hiánya és a nálam sorakozó könyvek sokasága miatt ritkán teszek ilyen kijelentéseket, de ezt a regényt biztosan elő fogom még venni évekkel később, hogy újból részese legyek annak a csodának, amivel Grimaldi megajándékozott ezúttal. És a magam részéről innentől epekedve várom a következő regényeket!

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!