Szerző: Darren Shan
Cím: A vérszipoly (Tunnels of Blood)
Fordító: F. Nagy Piroska
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Oldalszám: 212

AZ ELŐZŐ RÉSZEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZHAT!

Folytatom az éves Darren Shan újrázásomat, aminek lényege, hogy egy év alatt újból elolvasom a 12 kötetes Vámpír-könyveket (vagy más néven Darren Shan regényes életét). A terv az, hogy minden hónap első napján kezdem az éppen aktuális részt, amely most sem volt másként, igaz, márciusban kicsit megcsúsztam a kritikával, így még éppen csak sikerült az utolsó héten megírnom.

Darren már több mint két éve félvámpírrá vált, kezdi megszokni új életét. A Rémségek Cirkuszában új barátokra és családtagokra talált, azonban Mr. Crepsleyt elszólítja a kötelesség, így hamarosan egy új városban találják magukat. Szerencsére Evra, a kígyófiú is velük tarthat, ráadásul Darren megismerkedik Debrával, akivel átélheti az első szerelem élményét. A kisvárost azonban rejtélyes gyilkosságok kezdik félelemben tartani: az áldozatokból egytől egyig kiszívtak minden csepp vért. Darren sejti, hogy mentora, Larten Crepsley éjszakai kiruccanásainak köze lehet az esethez, így a nyomába ered, ám nem is gondolja, hogy jóval veszélyesebb teremtménnyel kell szembenéznie, mint egy vámpír.

A sorozat harmadik kötetével lezárult az első nagy trilógia (a négyből), a szerző pedig ezzel lerakta teljes széria alapköveit. A folytatások ismeretében tudhatjuk, hogy a következő három kötetben jobban megismerjük a vámpírvilágot, amely egy egészen komoly szabályrendszer szerint működik, ezek pedig mind-mind előkészítik a végleges nagy háborút. De ennyire talán még sem kell előreszaladni, hiszen a következő hónapokban a további köteteket is górcső alá veszem.

Visszatérve tehát A vérszipolyhoz, ebben szerzünk először tudomást a vámpírok igazi ellenségéről, akikkel tulajdonképpen rokonságban állnak, csak az eszméik mások. Ezzel pedig Shan végérvényesen megreformálta az éjszaka teremtményeiről kialakult képet, hiszen ebben a történetben a vámpírok lesznek a jófiúk, a vérszipolyok pedig a rosszak. Éppen ezért szerettem meg különösen ezt a sorozatot, hiszen részről részre tudott újdonsággal szolgálni, meglepetést okozni.

Habár meg kell jegyeznem azt is, hogy ezt a kötetet picit gyengébbnek éreztem az előző kettőnél, a történet ugyanis néhol sablonossá vált. Gondolok itt például arra, hogy Shan igyekszik megvezetni az olvasót, próbálná elhitetve, hogy Crepsley szedi áldozatait az éjszaka sötétjében. A rutinosabbak viszont már sejthetik, hogy egészen más húzódik a háttérben. Persze, felmerülhet a kérdés, hogy a 12-13 évesek, akiknek már szól a könyv, mennyiben merítik ki a rutinos olvasó fogalmát, de emlékeim szerint én már az első alkalommal is sejtettem, hogy átverés lesz ebből (igaz, ebben a fülszöveg is nagy segítség).

Amiben viszont erős a könyv továbbra is, az a főszereplő Darren lelki világának ábrázolása. Az előző kötetben a vámpírlét elfogadása állt a középpontban, mostanra a fiú ezen túljutott, elfogadta sorsát. Azonban a közte és Crepsley között lévő bizalmi viszony még nem elég erős, később pedig az első szerelem is felüti a fejét. Ezzel pedig tökéletesen tudta ábrázolni a szerző a fiatalok problémáit, a tinédzserek abszolút együtt tudnak érezni Darren, a kételyeivel, a félelmeivel.

Szóval a sorozat – az apróbb negatívumok ellenére is – még mindig üdítő színfolt az ifjúsági könyvek palettáján, amelyet továbbra is bátran ajánlok minden „horrorra” szomjazó fiatalnak.