Szerző: Eoin Colfer – Andrew Donkin
Cím: Illegál (Illegal)
Fordító: Leányvári Enikő
Kiadó: Centrál Médiacsoport
Oldalszám: 144

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Különleges képregény került hónapokkal ezelőtt a magyar könyvesboltok polcaira, amely sajnos jóval kevesebb reklámot kapott, mint amennyit megérdemelne. Én magam is csupán egy véletlen folytán bukkantam rá a kötetre, holott mind a könyves, mind a képregényes megjelenéseket nyomon követem, de valahogy efölött átsiklott a tekintetem. De jobb később, mint soha – tartja a mondás, ami jelen esetben kiváltképp igazzá is válik.

A tizenkét éves Ebo teljesen magára marad. Nővére hónapokkal ezelőtt elindult Európába, bátyja, Kvame szintén elhagyta a falut. Ebo minden bátorságát összeszedve úgy dönt, maga is elindul az embert próbáló úton, hogy megtalálja családja életben maradt tagjait. Ghánából induló utazása során átvág a Szaharán, Tripoli veszélyes utcáin, hogy végül a tengeren át eljusson Olaszországba, amitől a vágyott szabadságot és békét reméli.

A képregény alkotói triásza közül leginkább Eoin Colfer neve csenghet ismerősnek a hazai olvasók számára. Az ír származású szerző népszerű sorozata, az Artemis Fowl első öt kötete már magyarul is megjelent (igaz, több éves kihagyásokkal, és kiadóváltásokkal). Andrew Donkin a Batman – A sötét lovaghoz, valamint a Ki vagy Doki?-hoz kapcsolóan írt képregényeiről vált ismertté, de társszerzőként közreműködött az Artemis Fowl-regények adaptációjában is. Az Illegál rajzolója, az olasz Giovanni Riganónak szintén nem ez az első közös munkája az írópárossal, ő készítette a Colfer köteteiből készült képregények illusztrációit, valamint A hitetlen család és a Karib-tenger kalózai rajzolt változataiban is közreműködött.

A menekültügy ma, Magyarországon, ahogy szerte a világban, kényes témának számít. Szinte mindenkinek megvan róla a véleménye, ami lehet pozitív és negatív egyaránt (köztes megoldással még nem igazán találkoztam), annyi azonban bizonyos, hogy jóval árnyaltabb annál a helyzet, hogy mindenki, aki menekült, az egyben terrorista is. Mivel az Illegál nem ezzel a kérdéssel foglalkozik, így én sem szánnék több időt ezen okfejtésre, érdemesebb, ha magát a kötetet veszem tüzetesebben górcső alá.

Ahogyan az utószóban az alkotók is jelzik, Ebo története fikció, ugyanakkor minden eleme valóságos, megtörtént eseményeken alapul. A tizenkét éves Ebo egyedül vág neki a Ghánából Olaszországig tartó útnak, ami cseppet sem veszélytelen, főleg egy gyermek számára. Pénze alig van, a világról még nem sokat tud (bár, feltehetőleg többet, mint némely felnőtt ember), egyedül a szerencséjében bízik. Elképzelni is szörnyű, hogy milyen kilátástalannak kell lennie egy életnek ahhoz, hogy valaki úgy döntsön, belevág egy több évig tartó utazásba, anélkül, hogy tudná, mit hoz a holnap. Ebo története pedig valóban nem is áll messze a valóságtól, amelyet saját magam is tapasztaltam. Pár hónappal ezelőtt egy kollégnőmet kellett helyettesítenem az egyik tranzitzónában, ahol a kísérő nélküli kiskorúak ügyével foglalkoztunk. (Ők azok a 14-18 év közötti fiatalok, akik felnőtt kísérő nélkül érkeznek a határhoz.) Hosszas beszélgetést követően meghallgathattam a személyes történetüket, kezdve azzal, mit éltek át Szíriában, miért döntöttek a menekülés mellett, folytatva azzal, mennyi pénzt adtak az embercsempészeknek, akik végül átverték őket, egészen a megérkezésükig. Soha nem fogom elfelejteni azt a rémületet, amit az egyik 16 éves fiú tekintetében láttam, amikor hivatalból meg kellett kérdeznünk tőlük, hogy mihez fognak tenni, ha esetleg elutasítják a kérelmüket, és vissza kell menniük a hazájukban. Vagy azt, amikor arra a kérdésre, hogy melyik országot tekinti a hazájának, azt válaszolt könnyekkel küzdve, hogy egyiket sem, mert számára nem létezik olyan ország, ami egyenlő lenne a haza fogalmával.

És ez, ahogyan ebből a kötetből is kitűnik, nem egyszeri eset, a menekültek százezrei vannak hasonló helyzetben. Sokszor gyerekek, fiatal felnőttek vállalkoznak a lehetetlennek tűnő küldetésre, hihetetlen bátorságról téve tanúbizonyságot. A képregény története két idősíkon keresztül mutatja be Ebo vándorlását. Az egyik a jelen, amikor a kisfiú többedmagával együtt egy gumicsónakban tengődve próbálja magát átvergődni a tengeren. A múlt eseményei 19 hónappal korábbra röpítenek bennünket vissza, amikor Ebo elhatározza, hogy bátyja keresésére indul. Az idősíkok fejezetenként váltakoznak, és bár az tudható, hogy főhősünk végül rátalál bátyjára (ez már rögtön az első képsorokból kitűnik, hiszen Kvame is ott ül a csónakban), de örömük még sem lehet teljes, hiszen továbbra is éheznek, nélkülöznek és félnek a kudarctól.

A kötet nagy alakú, keménytáblás verzióban jelent meg, így az illusztrációkat is teljes terjedelmükben csodálhatjuk meg. A rövid fejezeteknek, valamint a képregény felépítésének köszönhetően könnyedén lehet olyan érzésünk, mintha egy filmet néznék. Ebben segítségünkre van Leányvári Enikő gördülékeny magyar szövege is, és itt kell szót ejtenem arról is, hogy a fordító a teljes honoráriumát felajánlotta a Menedéknek, a Migránsokat Segítő Egyesületnek.

Habár az Illegál egy olyan képregény, amely elsődlegesen a fiatalabb korosztályt célozza meg, mégis érdekes olvasmánya lehet a felnőtteknek is. Nincsenek benne fantasztikus lények, természetfeletti erővel rendelkező, a világot megmenteni akaró szereplők, de Ebo mégis egy igazi szuperhős, aki a kitartásával és elszántságával bizonyítja, hogy mi is igazán fontos egy ember életében.

Értékelés: 10/9