Vérvirág

covers_549020.jpgSzerző: Louise Boije af Gennäs
Cím: Vérvirág (Blodlokan)
Kiadó: Animus Kiadó
Fordító: Torma Péter
Oldalszám: 384

SPOILERMENTES KRITIKA!

Új szerző hazai bemutatkozása mindig örömmel tölti el az olvasó szívét, különösen, ha a számára kedves műfajon belül történik a debütálás. No meg, főleg, ha olyan író művét olvashatjuk, mint a svéd Louise Boije af Gennäs.

Sara látszólag teljesen boldog életét élt, amíg apja titokzatos körülmények között el nem hunyt. Azóta a lány nem találja önmagát: pszichológushoz jár, próbálja újra kezdeni az életét. Ez többnyire sikerül is neki: Stockholmba költözik, ahol egy kávézóban kezd dolgozni, és egy lepukkant szobát bérel. Nem sokkal később azonban feltűnik a színen Bella, aki egy menő PR-ügynökséghez csábítja, szegényes albérletét pedig luxuslakásra cseréli. Csakhogy a múlt árnyai tovább kísértik Sarát, és már maga sem tudja eldönteni, hogy mi a valóság és mi a képzelet. Apja halálát egyre nagyobb homály fedi, régi-új barátai is egyre furcsábban viselkednek, valaki (vagy valakik) pedig a bolondját járatják vele. A helyzet csak fokozódik, amikor a nő megtalálja apja jegyzeteit, amelyből kiderül, hogy egy hatalmi-politikai játszma kellős közepébe csöppent bele.

Louise Boije af Gennäs 1961-ben született, a Stockholm melletti Brommában nőtt fel. 1991-ben jelent meg első regénye, a Ta vad man vill ha (Vedd el, amit akarsz), amit 2014-ig bezárólag további nyolc követett. Négy év szünet után jelentkezett újabb regénnyel, ez volt a most már magyarul is olvasható Vérvirág, az Ellenállás-trilógia első kötete, amelynek folytatásai (Skendöda, Verkanseld) is napvilágot láttak már. Ezenkívül ő az alkotója az 1992-től 20 éven át futott, 318 epizódból álló Rederiet (A hajózási társaság) című svéd sorozatnak. Emellett színdarabokat is ír, amelyek állandó részét képzik a színházak repertoárjainak. Jelenleg Stockholmban él férjével és két gyermekével.

Megvallom, kicsit félve kezdtem bele ebbe a regénybe, és amennyire csak tudtam, húztam-halasztottam az olvasást, mert a molyos értékelésekre rápillantva kicsit alábbhagyott az érdeklődésemet. Utólag azonban azt mondom, hogy nagy hiba volt ennyit várni, mert a kötet messze felülmúlta a várakozásaimat. (Ezért sem szabad minden esetben mások véleményére hagyatkozni!) Alapvetően szeretem az olyan történeket, amelyek az izgalmas cselekmény mellett pszichológiai szempontból is játszik a hőseivel, ezáltal pedig az olvasóval, Louise Boije af Gennäs regénye pedig pontosan ilyen. Ebben az esetben az sem zavart, hogy talán a kelleténél egy picit lassabban haladt előre a sztori, hiszen a karakterek önmagukban is fent tudták tartani az érdeklődésemet.

A szerző gyakorlatilag az első pillanattól fogva kétségek között tartja az olvasót, és bár annak ellenére, hogy a regény E/1-ben íródott, Sara, mint a történet mesélője roppant megbízhatatlanná válik, így vele együtt már mi sem tudjuk eldönteni, hogy valóban az őrület határán áll vagy valaki szándékosan játszik vele. (A regény jellegéből adódóan feltételezhetően az utóbbi, mert bár bizonyos kérdésekre fény derül a történet végére, de legalább ugyanennyire nem kapunk végleges választ.) Habár maga a sztori nem tipikus skandináv krimi, inkább egyfajta politikai vonatkozású pszicho-thriller, ami Svédországban játszódik, a lelkileg megviselt főhőst megkapjuk most is. Sara élete már gyerekkorában sem volt teljesen tökéletes: az iskolában állandó kiközösítésben volt része, később pedig egy szörnyű tragédia változtatta meg az életét. (Nem, nem az apja halála, volt előtte más is, de erről spoiler-veszély nélkül nehezen lehetne beszélni.)

Bizonyos szempontból meg tudom érteni azt is, ha a regény nehezen fogja megtalálni a közönségét Magyarországon, mert nagyon sok ponton kötődik Svédország XX. századi történelméhez, különösen annak második feléhez. Nekem nagy segítségemre volt, hogy pár hónappal ezelőtt olvastam a Stieg Larsson titkos iratai – A Palme-gyilkosság kulcsa című könyvet, mert a Vérvirág cselekménye is erősen kötődik a meggyilkolt miniszterelnök személyéhez (még ha magával, a gyilkossággal kevesebbet is foglalkozik – ebben a történetben nem is az a lényeges). Ehhez kapcsolódóan számtalan svéd politikus, újságíró neve felbukkan, az ország életében nagy port kiváltó eseményekről nem is beszélve, amelyek egy része ismerős lehet Jan Stocklassa könyvéből, a másik része viszont a magyar olvasóknak nem sokat mond. (Kíváncsi lennék, hogy Svédországban mekkora sikere volt ennek a félig fiktív, félig valós eseményeket feldolgozó műnek.) Szerencsére a fordító, Torma Péter (azon kívül, hogy remek munkát végzett ismét), időt és energiát nem kímélve nézett utána a fontosabb személyeknek és történéseknek, így a lábjegyzeteknek köszönhetően a hazai olvasó is átfogóbb képet kap a regény cselekményének egészéről.

Összességében az én szememben egy erős bemutatkozás ez a kötet, a magam részéről már nagyon várom, hogy kézbe tudjam venni a folytatást, az pedig biztos, hogy ezúttal nem fogok vele ennyit várni.

Értékelés: 10/9

A kötet ide kattintva vásárolható meg!