Szerző: Ruth Rendell
Cím: Lopott élet (The Tree of Hands)
Fordító: Borbás Mária
Kiadó: Partvonal Kiadó
Oldalak száma: 336

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Januárban - az év első könyveként - olvastam Robert Bloch Pszicho című regényét, amellyel a Partvonal Kiadó 2011-ben indította útjára a Pszichokrimi sorozatot. A szériában megjelenő kötetek - bár különböző szerzők művei - közös jellemzői, hogy a krimiirodalomra jellemző "ki tette?" kérdés helyett a "miért?" kerül előtérbe. Ezáltal sokkal fontosabbá válnak maguk a karakterek és a lelki világuk, mint a cselekmény. A sorozat második tagja Ruth Rendell könyve, a Lopott élet.

A történet elején megismerkedünk Benettel, a híres szerzővel, aki egyedül neveli két éves kisfiát. A gyermek apja, Edward nem önszántából hagyta el őket, Benet akart egyedül élni, ő volt az, aki nem vágyott családra. Egy nap megjelenik Mopsa, a nő mentálisan labilis édesanyja, aki több évet töltött pszichiátrián. Megjelenése felbolygatja Benet életét, főleg, mivel kisfia is megbetegszik. A történet másik szála a huszonnyolc éves Carolhoz és az ő jóval fiatalabb szeretőjéhez, Barry-hez kapcsolódik. Carolnak három gyermeke van, ám igazából soha sem vágyott egyikre sem, ezért nem is ő neveli őket, kivéve a legkisebbet, a kicsivel több mint másfél éves kisfiát. A két családnak látszólag semmi köze egymáshoz, ám egy szörnyű tragédia folytán akarva-akaratlanul összefonódik az életük.

Eleinte kicsit zavarban voltam, mikor el kezdtem olvasni a regényt, mert nagyon sok szereplőt kapunk, ráadásul Rendell szép lassan ismerteti meg a hőseit az olvasóval, a családi kapcsolatokat, a munkahelyeket és a múltat csak fokozatosan ismerjük meg. Így a könyv elején igencsak bajban voltam azzal, hogy ki kicsoda, és milyen kapcsolatban áll másokkal. Szerencsére hamar sikerült letisztázni magamban ezeket a dolgokat, így teljesen belemerülhettem a történetbe.

Rendell - bár krimiszerzőként ismert, Magyarországon is jó pár könyve megjelent - ezen kötetét én nem nevezném kriminek. Igen, van benne bűncselekmény, nem is egy, meg a vele együtt járó nyomozás is szerepet kap, de ezek csak megalapozzák a történet lényegét. Ha már műfaji besorolást kell választani, inkább mondanám egy könnyedebb thrillernek. De igazság szerint - mivel a szereplők élete válik fajsúlyossá - ez sem állja meg a helyét. Talán azzal tudom legjobban kifejezni, ha Jodi Picoult regényeihez hasonlítom - bár attól meg jóval sötétebb, komorabb hangulatú.

De ezen talán kár is vitatkozni, mert aki elkezdi olvasni a regényt, hamar rájön, hogy mit is kaphat - néhol túl hamar, ha jóval előbb rájön a dolgokra, mint maguk a hősök. A kötet abszolút beillik a kiadó által indított sorozatba, hiszen mindvégig a szereplők lelki világa kerül előtérbe. A könyvet egyébként abszolút el tudnám képzelni egy vitaklub keretén belül, mert számtalan kérdés felmerülhet bennünk az olvasás során: mi hogyan tettünk volna? Elítélendő-e akár Benet, akár Carol viselkedése? Vagy a többi szereplőé?

Ami nagyon tetszett, és külön kiemelném, hogy Rendell miden szereplője igazi hús-vér ember. A karakterük nagyszerűen ki van dolgozva, mindnek megvan a maga problémája. Van, akit a pénz mozgat, van akit az érzelmek - de mindannyian követnek el hibát, és éppen ettől válnak annyira emberivé, éppen ezért érezheti úgy az olvasó, hogy akár a szomszédban is élhetnének.

Amennyire döcögősen indult az egész, olyannyira élveztem a folytatást. Az utolsó 200 oldalt szinte egyszerre olvastam el, egyszerűen nem bírtam letenni a kötetet. Nem is az izgalmak miatt - mert bár akad benne jó pár meglepetés, de a történet kicsit lassan csordogál -, hanem mert annyira megkedveltem mindegyik szereplőt, hogy nem akartam elhagyni őket.

Remélem, a Kiadó folytatja a sorozatot, mert még sok hasonló könyvet szeretnék olvasni!

Értékelés: 10/9